Felépítés
Ergonómia, kezelés
A tükör nélküli fényképezőgépek a méretes tükör elhagyása miatt vastagságukat tekintve karcsúbbak lehetnek, mint a tükörreflexes társaik, és a szintén nagy pentaprizmás kereső helyett is választható kisebb elektronikus, amely szintén helytakarékosabb. A Nikon lehetőség szerint mindent megtett azért, hogy valóban kis méretű gépet alkosson, így az igen rövid bázistávolság (16 mm) miatt a váz egyáltalán nem vastag, viszont magasságában nem sokkal kisebb egy D610-nél (kb. 1 cm-rel alacsonyabb). Persze egy dolog a teljes magasság, egy másik viszont a markolat mérete. E tekintetben a Z 6II jóval karcsúbb, mint egy full-frame szenzoros DSLR, hiszen markolata vékonyabb és alacsonyabb is. A Z 7II és Z 6II azonban méretükben és külsejükben is teljes egészében megegyeznek, egyetlen külső jel mutat csak eltérést a két gépnél, ez pedig a Z 6II felirat a gép elején (a termékfotókon az ugyanolyan külsejű Z 6 látható).
A full-frame szenzoros DSLR vonalnak egyértelműen kényelmesebb fogása van, mint a Z 6-nak (és Z 6II-nek), de a Z 6II sem szégyenkezhet nagyon. Nekem legalábbis ráfért a markolatra a kisujjam is, igaz, a vékonyabb kialakítás miatt nem volt annyira jó érzés megmarkolni a gépet. Alapvetően nem is nagyon értem, miért kellett ennyire lefogyasztani a markolatot, hiszen hely még bőven van a szélesnek számító 24-70mm-es objektívig (bár lehet, hogy az érkező félben lévő Noct 58mm f/0,95 még szélesebb lesz).
Nem mellékes, hogy a magnézium vázra épülő Nikon Z 6 (és Z 6II) időjárásálló szigeteléseket is kapott, amelyet nem csupán a bajonett és a kezelőszervek mögött alakítottak ki, de a kártya ajtónál és az akkumulátor fedlapnál is tetten érhető.
A kezelhetőség szempontjából igyekeztek a DSLR-ről érkezők szokásait kielégíteni, ehhez felső státusz LCD-t és hátsó joystick-et is kínálnak, igaz, utóbbi helyett az érintésérzékeny LCD-n fókuszmezőt váltani sokkal kényelmesebb és gyorsabb lenne, már ha lehetne elektronikus keresőbe nézéskor is használni, de ezt a funkciót sajnos még a Z 6II sem kínálja (elviekben egy firmware frissítéssel ez simán pótolható).
A gép bekapcsolása a full-frame DSLR-eknél megszokott módon, az exponáló gomb körüli kar elforgatásával történik. Ugyanitt (fent) található a videofelvétel indító gomb és az expozíció kompenzáció gombja, de ide került a dedikált ISO gomb is. A profi DSLR-ekkel szemben itt a működési módot üzemmódtárcsával állíthatjuk be, amelynek közepén elfordulás ellen védő reteszgomb található (a tárcsa csak a gomb benyomva tartása ideje alatt forgatható).
Hátul kissé jobban átszabták a gépet a DSLR-ekhez képest, jóllehet, a joystick itt is megvan és a nagy irányú navigáló gombok is ugyanúgy használhatók, viszont az LCD-től balra már nincsenek további gombok. Ezeket így kénytelen volt a Nikon a hátlap jobb alsó sarkába zsúfolni, kis tumultust okozva ezzel. A navigáló gombok alá került így a Menü, nagyítás, kicsinyítés, illetve sorozat gomb is, míg a lejátszás és törlés a DSLR-ekhez hasonlóan a gép bal felső részén található. A Menü gomb ilyen elhelyezése kissé lassabbá teszi a gép kezelését, hiszen míg a DSLR-nél a markolatnál fogva a gépet a bal kezünkkel könnyedén és gyorsan megnyomhattuk a Menü gombot, itt először a bal kézzel át kell vennünk a súlyt, majd a felszabadult hüvelykujjunkkal megnyomhatjuk a menü gombot.
A menürendszer a Nikon DSLR-eket idézi, első ránézésre nehéz is lenne megmondani, hogy ez egy tükör nélküli gép, vagy DSLR. Talán a fókuszmezők száma lehet árulkodó jel. A menürendszer tartalma Z 6-hoz képest minimálisan változott, főképp az új funkciók és a használható új portrémarkolat miatt lett eltérés.
Íme a teljes menürendszer (ha túl gyors lenne, a fogaskerék ikonra kattintva lassítható, illetve szükség esetén meg is állítható a szöveg elolvasásához):
A gombok egy része programozható, így az objektív bajonett csatlakozója melletti Fn1 és Fn2 is, amit jobb kezünk középső és gyűrűs ujjával nyomhatunk meg, de a hátsó AF-On, a joystick középső állásának megnyomása és a videofelvétel gomb (ezen kívül az objektíven lévő L-Fn s az elektronikus gyűrű is, utóbbinál élességállítás, rekeszérték választás és expozíció kompenzáció választható). Egyébként az objektív bajonett melletti Fn1 és Fn2 gombok teljesen kényelmesen használhatók, nem úgy, mint a Canon vázaknál, ahol kicsit szerencsétlenül sikerült kialakítani. Valószínűleg a Canon ott szúrta el, hogy nem hátlapra merőlegesen kell nyomni a gombot, amit az ujjunkkal is könnyű lenne, hanem az objektív felé. A Nikon ezzel szemben a hátlapra merőleges megnyomás mellett döntött – nagyon helyesen.
Az Fn1 és Fn2 gomb megnyomására elérhető funkciók a fenti videóban láthatók (egyedi beállítások menü, f: vezérlők oldal).
A kezelést segíti a felső státusz LCD és a hátsó LCD érintésérzékeny felülete is, ahová egy szintén programozható tartalmú helyi menü is megjeleníthető, illetve a menükben való mozgást, a képek közötti lapozást, a kétujjas képnagyítást is támogatja.
A gép rendelkezik beépített Wi-Fi és Bleutooth LE vezérlővel is, utóbbinak köszönhetően a Nikon SnapBridge alkalmazásból közvetlenül indíthatjuk a Wi-Fi kapcsolatot, a gépen nem kell állítani mást (előzetesen természetesen párosítani kell az okos eszközt a fényképezőgéppel, illetve a Wi-Fi hálózatot is be kell állítani, de ezt követően már a Wi-Fi bekapcsolását sem kell a külön menüpontban engedélyezni).
A SnapBridge alkalmazás aktuális verziója (v2.7.1) lehetőséget kínál az érzékenység, a fehéregyensúly, a rekesz, zársebesség és üzemmód választásra is. Sajnos korlátozás még mindig van, hiszen érzékenységből csak ISO100 és ISO25600 között választhatunk, azaz a natív ISO51200 nem elérhető, ahogy a kiterjesztett érzékenységek sem (ISO50, ISO102400 és 204800). Ezen kívül a fehéregyensúlyban is érthetetlen a korlátozás, hiszen sem közvetlen színhőmérséklet érték nem adható meg, sem a korábban regisztrált kézi fehéregyensúlyok nem használhatók (ha a gépben mégis ezt állítjuk be a SnapBridge app indítása előtt, akkor az alkalmazás figyelmeztet minket, hogy ez a fehéregyensúly nem használható és átállítja a gépet automatikus fehéregyensúlyra). De ez már a D850 óta így van sajnos…
Ha a gép távvezérelt állapotban van, akkor annak menüjét már nem érhetjük el, csak akkor, ha kilépünk a távvezérelt módból. Ezt is jó lett volna orvosolni a Z 6II-ben.
Ha a fényképezőgépet állványra helyezzük, akkor mind a memóriakártyák, mind az akkumulátor cserélhető marad anélkül, hogy a vázat le kellene szerelnünk az állványról, vagy állványtalpról.
Kellemetlenebb viszont, hogy ha az FTZ objektív adaptert használjuk, akkor méretesebb állványtalp már nem fér el az adapter saját állványcsatlakozójáig, az ugyanis lentebb lóg, mint a váz alja, így ilyen esetben át kell szerelnünk a talpat az adapterre.
Képérzékelő
A Nikon Z 6-ban és a Z 6II-ben is 25,28 millió teljes pixelszámú, 24,5 millió effektív pixeles képérzékelő került, amelynek mérete 35,9×23,9 mm-es. A hátsó megvilágítású (BSI) szenzor jobb jel/zaj arányt ígér, amely a gyenge fényben való (nagy érzékenységű) fotózásnál adhat kisebb képzajt. A natív érzékenység ISO100.
Legnagyobb felbontásban 6048×4024 pixeles képet készíthetünk, aminél persze választhatunk kisebbet, ráadásul nem csak JPEG, de RAW formátumnál is: 13,7 Mpixel és 6,1 Mpixel is rendelkezésünkre áll.
A fenti felbontások a teljes, FX formátumú szenzorfelületre érvényesek, de ahogy a DSLR gépeknél már megszoktuk, itt is választhatunk kisebb kivágásokat, így például az APS-C szenzorméretű Nikon DSLR-ek DX formátumával megegyezőt (24×16 mm), illetve 1:1 valamint 16:9 oldalarányú (24×24 mm és 36×20 mm) kivágásokat is.
A Z 6-ba és Z 6II-be épített redőnyzárat a Z 7-éhez hasonlóan 200 ezer expozícióra tervezték.
Komoly előrelépés a Nikonnál, hogy immár ők is használnak szenzor stabilizálást full-frame szenzoros gépnél, így a Z 6 is minden objektív használatakor kínál szenzor eltolásos 5 tengelyes stabilizálást, azaz nem csak jobbra-balra és fel-le eltolást, de függőleges és vízszintes tengely mentén elfordulást is képes korrigálni. A hatékonyságára a Nikon 5 Fé előnyt adott meg.
Az érzékenység ISO100-51200 között állítható alapesetben, 1/3 Fé lépésekben. A menüben az érzékenység kiterjesztését engedélyezve lefelé elmehetünk ISO50-ig 1/3 fényértékenként, illetve felfelé ISO102400-ig szintén 1/3 Fé-enként, valamint még ISO204800 is választható.
Az automatikus érzékenység beállításakor nem csak a minimum és maximum érték, de a maximum záridő is megadható, sőt, a gyújtótávolság függvényében kiválasztásra kerülő, reciprok szabály alapján választott zársebesség is eltolható ±2 Fé tartományban (1 Fé lépésekben). Azaz pl. fontos munkáknál, vagy hosszú időtartamú fotózásnál, amikor hajlamosabbak vagyunk a gépet berázni, beállíthatjuk úgy a gépet, hogy a reciprok szabályhoz képest 1 Fé-kel biztonságosabban fotózhassunk, ilyenkor egy 50 mm-es gyújtótávolságú objektívnél nem 1/50 mp-hez fog választani szükséges érzékenységet a gép, hanem 1/100 mp-hez. Ha pedig hatékony stabilizátorral fotózunk statikus témát, akkor pl. -1 Fé-kel módosítva csökkenthetjük a szükséges érzékenységet, mivel a stabilizátor miatt bátrabban használható hosszabb záridő (a példában szereplő 50 mm-esnél 1/25 mp-et).
A menüben a kiterjesztett záridőt engedélyezve akár 900 mp-es expozíciós időt is beállíthatunk.
Szenzor tisztítás
A Z 6-nál is elérhető a szenzortisztítás, amely itt is ultrahangos elv alapján, azaz az érzékelő előtti szűrőréteg gyors vibrációjával működik. A menüben beállíthatjuk, hogy a tisztítási művelet kikapcsoláskor automatikusan fusson le, vagy azonnali tisztítást is indíthatunk. A tisztítás kézzel is elvégezhető, ehhez csupán le kell csavarnunk az objektívet és máris hozzáférünk a szenzor előtti szűrőhöz. Szoftveres korrekció előtt egy portérkép fotót készíthetünk a szenzorról, amely alapján a Nikon gyári szoftvere (Capture NX ) elvégzi a hibás képterületek korrekcióját.
Objektív
Az új rendszerhez új bajonett és új objektívek is társulnak. A tükör nélküli Nikon Z rendszer csupán 16 mm-es bázistávolságot használ (bajonett és szenzor közötti távolság, amely a Nikon DSLR-eknél 46,5 mm), ami még a Sony 18 mm-énél is kevesebb (a Canon EOS R-é és a Panasonic S1R-é 20 mm). Ez bár kisebb gépek létrehozását is lehetővé teszi, az objektívek tervezését nem feltétlenül segíti (nagyobb beesési szög a képsarkoknál). De ezt elvileg jól ellensúlyozhatja a nagyobb átmérőjű bajonett csatlakozó, ami itt 55 mm (a Nikon F bajonettnél 47 mm, a Sonynál 46 mm, igaz, a Canon EOS R-nél 54 mm, ahol a bázistávolság viszont nagyobb, 20 mm-es). A bejelentéskor a Nikon egyébként úgy kommunikálta az 55 mm-es bajonett átmérőt, hogy ez lehetővé teszi az extrém nagy fényerejű objektívek fejlesztését is, nem véletlen, hogy be is harangozták a jövőre érkező Noct 58 mm f/0,95-öt.
A gépet kitben a Nikkor Z 24-70 mm f/4 objektívvel vásárolhatjuk meg.
A 24-70 mm f/4 objektív érdekessége, hogy összecsukható kialakítású, azaz használaton kívül kevesebb helyet foglalhat, mint a 24 mm-egy gyújtótávolságnál. 24 mm-nél az objektív 11 cm hosszú, míg összecsukott állapotban csupán 9 cm. A zoomgyűrűje mögötti fókuszgyűrű elektronikus vezérlést ad az objektívnek, azaz kézi élességállítás során nem közvetlenül a lencsetagokra hatunk, csak a fókuszmotort vezéreljük.
A már említett FTZ adapterrel a korábbi F bajonettes objektíveket is használhatjuk, de autofókuszt csak a beépített fókuszmotoros (AF-S és AF-P) objektívekkel kapunk.
LCD, kereső
A gép hátuljára 3,2″ képátlójú (8 cm-es), 3:2 oldalarányú, érintésérzékeny, fel-le hajtható LCD, került, amelynek felbontására a gyártó 2,1 millió képpontot adott meg.
Sajnos sok esetben arról nem esik szó, hogy a szubpixelek milyen elrendezésűek, így adott esetben egy RGB megoldás helyett alkalmazott RGBW módszer 25%-kal magasabb képpontszámot jelent, ugyanakkor a felbontás változatlan (az RGB elrendezésnél 3 szubpixel alkot egy pixelt, az RGBW-nél 4 képpontból áll egy pixel).
A Nikon Z 6-nál és Z 6II-nél használt LCD valahol a kettő között található, hiszen nem tisztán RGB megoldású, de nem is RGBW. Valójában RGBRGW kialakítású, részlegesen pentile elrendezéssel találkozunk.
Szerencsére ez nem a tipikus, recés éleket adó pentile, ahol a vörös, zöld és kék képpontok sem egymás alatt, hanem átlósan helyezkednek el. Itt a vörös és zöld képpontok pontosan egymás alatt vannak, míg a kék és fehér képpontok mutatnak csak pentile elrendezést. Így aztán a valódi felbontás sem csökken, hiszen a magasabb fényerőt nyújtó fehér képpontok a kék helyét foglalják el (amik kisebb fényerőn megfeleltethetők valamilyen szinten a kék komponensnek), így továbbra is 3 képpont alkot majd egy pixelt, azaz nyugodtan rámondhatjuk, hogy ez a kijelző 700 ezer pixeles, vagyis 1024×683 pixel. A részletgazdagság remek, a függőleges vonalaknál sem látni recézettséget, vagy pixelesedést.
Az elrendezés jellege egyébként azért is érdekes, mert ilyet elsődlegesen OLED megjelenítőknél használnak a kék LED-ek kímélése céljából. Éltünk hát a gyanúval, hogy esetleg ide OLED panel került, de a vizsgálódásunk azt mutatta, hogy ez bizony IPS LCD (nincsenek tökéletes feketék és a sarkok irányából alacsony szögből nézve a panel hozza a kontraszt csökkenést és a feketék bíbor elszíneződését).
A betekintési szög természetesen remek, teljesen lentről és teljesen fentről is jól látható a kép, aminek a dönthető kijelző miatt egyébként túl nagy jelentősége nincs.
Apropó dönthetőség, az LCD lefelé 45 fokban, felfelé 90 fokban hajtható, oldal irányban azonban nem tudjuk forgatni (ami egyébként a fej fölüli fotózásnál kifejezetten jó, hiszen a döntés egyetlen mozdulattal elérhető, míg a kihajtható és elfordítható kijelzők esetében ehhez előbb ki kell hajtani a kijelzőt, majd átfordítani a vízszintes tengely mentén kb. 135 fokban – így fog lefelé 45 fokban nézni).
A DISP gomb segítségével státuszképernyő, azaz a felvételi információk részletes, grafikus kijelzése is bekapcsolható az LCD-n. Ez a státuszképernyő részlegesen aktív típusú, azaz az érzékenységet, rekeszt és záridőt tudjuk közvetlen érintés után módosítani, a helyi menü tartalma itt is csak az ’i’ gomb megnyomása után érhető el.
A DISP gombbal egyéb megjelenítési módot is választhatunk, ennek segítségével jeleníthető meg élő hisztogram, elektronikus horizont (amely az elfordulás mellett a döntést is mutatja), illetve az említett státuszkijelzés is. Segédrácsot az egyedi beállításoknál állíthatunk be.
Az „i” gombot lenyomva minden megjelenítési módnál helyi menü jelenik meg, ahol tizenkét paraméter illetve funkció érhető el. Az „i” menü fotózás és videózás módokra külön testreszabható az egyéni beállításoknál (f1 és g1).
A visszajátszott fotókon a kijelzőtől jobbra lévő nagyító gomb segítségével érhető el részletnagyítás, amelynél a nagyítás fokát jelző sáv zöldre váltása mutatja a pixelpontos nagyítást, ami kb. 4×-es belenagyítást jelent. De ennél nagyobb nagyítás is kérhető. Nagyított nézetben a képek közti lapozásra is lehetőségünk van (erre az érintőképernyőn megjelenő két nyíl gomb is használható), így a 100%-os mérettel kombinálva könnyen kiválaszthatók egy sorozat legélesebb fotói. Az ugyanitt található kicsinyítés gombbal 4, 9 és 72 nézőképes oldal jeleníthető meg.
A lejátszás módban a fel-le gombokkal további információs képernyők csalogathatók elő, amelyeken a képkészítés részletes adatai is megtekinthetők.
Az LCD fényerejét és színezetét is módosíthatjuk, a háttérvilágítás erősségét ±5 lépésben változtathatjuk meg. A színezet módosításnál egy korábbi fotó is megjeleníthető, így kalibrált monitorunk előtt ülve könnyebben beállíthatjuk a szükséges eltolást, amelyet a kék-borostyán és zöld-bíbor tengelyeken belül tehetünk meg 5-5 lépésben. Tapasztalatunk szerint egyébként módosítás nélkül is helyes színeket jelenít meg a hátsó LCD-n a gép (összevetettük a kalibrált monitorunk képével és szemre nem láttunk jelentősebb eltérést).
A hátsó LCD-n kívül a paraméterek kijelzésében a fentebb említett felső OLED státusz LCD is szerephez jut, ahol a zársebesség, rekesz, érzékenység, akku állapot és vakumód látható.
Az elektronikus kereső az aktív státuszkijelzésen kívül ugyanazokat a funkciókat hozza, mint a hátsó LCD és persze itt is elérhető a hagyományos menü és lejátszott képek is. Az OLED keresőben verőfényes napsütésben is tökéletesen ellenőrizhetők a képek és azok élessége, nem kell hátat fordítva árnyékolnunk az LCD-t és vakoskodni, mint sok DSLR esetében.
A keresőkép kellően nagy méretű, sőt, a 0,8×-es nagyításra már azt mondom, hogy ennél nagyobb keresőkép már nem is lenne kényelmes. 3,69 millió képpontja kiváló felbontást nyújt (1280×960 pixel), részletgazdagságára nem lehet panasz.
Örömteli, hogy az elektronikus keresőben használt lencsetagok is kiváló minőségűek, így a képsarkok is tökéletesen élesek, illetve geometriai torzítás sem tapasztalható.
Az EVF rendelkezik viszonylag széles tartományú dioptria korrekciós lehetőséggel (-4..+2), valamint betekintés érzékelővel is, így a gépet szemünk elé emelve az automatikusan képes átkapcsolni az elektronikus keresőre. A kereső bal oldalán lévő gombbal ezt az automatizmust felülbírálhatjuk és választhatunk csak elektronikus keresőt, illetve csak hátsó LCD-t is. A betekintési távolság a Z 7-nél egész jó, a DSLR-ek 18 mm-ével szemben itt már 21 mm, így szemüvegeseknek is van esélyük látni a teljes keresőképet.
Vaku
Beépített vaku nem került a gépre, van viszont vakupapucs, ahová rendszervaku, illetve rádiós transmitter helyezhető. Vaku szinkronkimenet szintén nem található a gépen, így stúdióvakukkal csak adapteren keresztül tudunk fotózni, vagy használhatjuk a modernebb rádiós vezérlést.
A redőnyzár szinkronideje 1/200 mp, de elektronikus első redőny használatakor 98%-ban kivillantható a teljes kép 1/250 mp-cel is. Csendes módban (azaz teljes elektronikus zárnál) vaku nem használható.
Memóriakártya, csatlakozók, akku
A Nikon a profiknak szánt fényképezőgépein már évek óta dupla kártyafoglalatot kínál, viszont a Z 6 egyetlen XQD kártyafoglalattal rendelkezett. A Z 6II-be viszont az XQD foglalat mellett (amely CFexpress kártyát is fogad) egy UHS-II kompatibilis SD foglalat is elérhető, így kedvezőbb árú memóriakártyákra is fotózhatunk. A két kártyafoglalat között a menüben válthatunk, ahol az is megadható, hogy milyen elv alapján rögzítsük a fotókat és videókat (fotó és videó más kártyára, mindkét tartalom duplázása a kártyákon, vagy ha az egyik kártya betelik, akkor kezdje a gép használni a másikat).
A memóriakártya foglalata a jobb oldalon található, ezt egy fém zsanéros, fém megerősítésű műanyag ajtó rejti, amely a hátlap hüvelykujjunkat támasztó részével együtt nyílik. Ha valami oknál fogva véletlenül letörnénk az ajtót, az nem okozná a gép használhatatlanságát, de a por és nedvesség elleni védelemről le kellene mondanunk.
A csatlakozók mindegyike bal oldalon található, ide került a mikrofon bemenet, a fejhallgató kimenet, az USB 3.1 Type-C csatlakozó, valamint a mini HDMI és a vezetékes távvezérlő aljzatai. A HDMI kimeneten 10 bit 4:2:2 videófolyam érhető el, akár N-Log, akár HDR (HLG) formában is.
Az energiaellátást új EN-EL15c akkumulátor biztosítja, amely 7 V feszültségű, 2280 mAh-s és ~16 Wh energiatároló képességű, amely 14%-kal ad több energiát, mint a korábbi EN-EL15b (amely egyébként a Z 6II-vel is használható). Az akkut vagy a fényképezőgépen belül (USB Type-C csatlakozón keresztül), vagy külső töltőben tölthetjük fel, utóbbi nem ad információt a töltöttség állapotáról, csak a töltés, vagy készenlét tényéről. USB-n keresztüli töltésre valószínűleg csak PowerDelivery funkciójú töltővel vagy PowerBankról van lehetőség, nekünk ugyanis hagyományos USB-s töltővel, régebbi iPhone töltővel és PowerBankkal nem sikerült töltést juttatni a gépbe, csak notebook USB-C portjáról. Innen azonban működés/használat közben is vesz fel töltést a gép.
A fényképezőgép státusz kijelzőjén és az LCD-n, valamint EVF-ben is 5 szegmenses piktogramon ellenőrizhetjük az akku töltöttségét, de a menüben százalék pontos visszajelzés is elérhető, ahogyan az utolsó töltés óta készített képek száma és az elhasználódás mértéke is megtekinthető.
