Felépítés
Ergonómia, kezelés
Az elmúlt években láthattuk, hogy a csúcskategóriás fényképezőgépek mindegyike beépített portrémarkolatot is kapott. Nincs ez másként a Nikon Z 9-nél sem, ami részben jó, részben kevésbé.
Jó az integrált portrémarkolat, hiszen így biztosan kellően magas markolatot használhatunk és kényelmes fogás esik majd a gépen, kevésbé jó azonban az, hogy így mindenképpen nagyobb és nehezebb lesz a váz, mint enélkül. Ez azonban egy bevett szokás, valószínűleg a profik el is várják, hogy ebben a kategóriában ne kelljen külön portrémarkolatot használni (az egyedüli gyártó, akik a sport- és természetfotós zászlóshajó gépüket portrémarkolat nélkül hozta ki, az a Sony).
A beépített portrémarkolaton az exponáló és reteszelő gombon kívül – amely az exponáló gomb tenyérrel történő véletlen megnyomása ellen véd – az ISO és az exp. korrekció gombok is elérhetők felül, míg a hátlapon tükrözték az AF-On, fókuszkar (joystick) és i menü kezelőszerveket, na és persze az első és hátsó vezérlőtárcsa is ugyanígy használható portré állásnál is.
Arra is figyelt a gyártó, hogy portré állásban az élőkép státuszkijelzése (ISO, rekesz, záridő, expozíciós skála, atb.) is elforduljon, így könnyedén leolvasható marad.
A Nikon Z 9 fogása jó, mégis úgy érezhető, hogy lehetne vaskosabb a markolat. Ugyanakkor – bár lehet, hogy az én ujjaim túl rövidek, de – a markolat melletti gombok megnyomása nekem már nehézkes, főképp a középső Fn2 gombé. Sőt, az Fn3-at el se érem a kisujjammal, csak nehézkesen, körömheggyel tudom benyomni.
A kezelés tekintetében egyébként jobbára maradtak a Nikon D6-nál megszokott módszerek, így az üzemmódot (automata, fél-automata, manuális) a gép tetején bal oldalon lévő Mode gomb megnyomásával és a vezérlőtárcsa elfordításával válthatjuk, a kioldási mód (egy kép, sorozat, időzítő) megváltoztatására pedig a Mode gombot tartalmazó csoport alatt elhelyezett tárcsát kell elfordítanunk.
Persze kicsit változott azért a felület, hiszen az említett csoportban a D6 esetében a Mode, az expozíció sorozat és a fénymérés volt állítható, míg a Z 9-nél a Mode, az expozíció sorozat, a sorozat sebesség és a vakumód. A hátlapon pedig változott az i menü gomb pozíciója, de a D6 LCD-jétől balra lévő teljes sor gombjainak helye is megváltozott (Menü, képvédelem, nagyítás/kicsinyítés, Ok, Fn3).
Ezen felül míg a D6 rendelkezett hátsó státusz kijelzővel, amelyen a fájltípus, sorozat sebesség, fehéregyensúly volt leolvasható, a Z 9-re ilyen nem került. Ezen funkciók egy részét a hátsó LCD vette át. A D6 státusz kijelzője alatti gombsor azonban átkerült a Z 9-re is, de kissé átszabva (a képminőség és a fehéregyensúly maradt).
Mindez tehát azt jelenti, hogy nem lehet egy az egyben átlépni a D6-ról a Z 9-re, anélkül, hogy egy kicsit újra kellene tanulni a kezelést. Mindenképpen meg kell szokni az új megoldásokat.
A kezelést segíti a felső státusz LCD és a hátsó LCD érintésérzékeny felülete is, ahová egy szintén programozható tartalmú helyi menü (i menü) is megjeleníthető, illetve a menükben való mozgást, a képek közötti lapozást, a kétujjas képnagyítást is támogatja, emellett LCD-s élőképes módban a fókuszmező kiválasztására is szolgálhat.
Az érintésérzékeny LCD használható videófelvétel közben a fókuszterület vagy a rekesz módosítására is, de fotózáskor az elektronikus kereső használata során az LCD felületének érintésével nem mozgathatunk fókuszmezőt. Ha jók az emlékeim, akkor a Nikon az egyetlen, aki még ezt a lehetőséget nem kínálja, pedig mindenképpen gyorsabb lenne, mint a fókuszkart lökdösni…
Programozható gombból most sincs kevés, így közvetlenül négy gombnak adhatunk meg más funkciót, de ezen felül még további gombok feladata is módosítható, így a videófelvétel indító, az AF-On, a fókuszkar középső, az Ok, a hangfelvétel, a Qual és az L-Fn gomboké is.
Ezekről részlezesen az alábbi táblázat mesél nekünk:
Nikon Z 9 programozható funkciók (új ablakban)
A menürendszer szerencsére maradt a szokásos „nikonos”, csak kis mértékben szabták át. Az első lap a fényképezésé (korábban ez a lejátszás volt), majd a videófelvétel, egyedi beállítások, lejátszás, beállítás, végül a hálózat menü következik, a sort pedig az egyéni, saját magunk által testreszabható menüoldal zárja. A korábbi retusálás (képfeldolgozás) menüt a lejátszás módban az „i” gomb megnyomásával érhetjük el.
Újítás, hogy a ki/bekapcsolható opciók jelzése már látványosabb, a „be” jelzés sárga színnel tündököl, a kikapcsolt állapotot pedig szürke kapcsoló ikon jelzi.
A gép lehetőséget kínál egyéni menü szerkesztésére is, ami helyett a legutóbb használ funkciók időbeli listáját is választhatjuk. A saját menübe bármely menüpont rögzíthető, maximum 20 tételig.
A gép mérete tekintélyt parancsoló, ugyanakkor érdemes azért megemlíteni azt, hogy szélességében és magasságában egy-egy cm-rel karcsúbb a Z 9, mint a D6.
De nem kell aggódnunk viszontagságos időjárás esetén, a masszív magnézium ötvözet vázat természetesen időjárásálló szigetelésekkel is ellátták.
A Nikon Z 9 rendelkezik beépített Wi-Fi és Bleutooth LE vezérlővel is, utóbbinak köszönhetően a Nikon SnapBridge alkalmazásból közvetlenül indíthatjuk a Wi-Fi kapcsolatot, a gépen nem kell állítani mást (előzetesen természetesen párosítani kell az okos eszközt a fényképezőgéppel, illetve a Wi-Fi hálózatot is be kell állítani, de ezt követően már a Wi-Fi bekapcsolását sem kell a külön menüpontban engedélyezni).
A SnapBridge alkalmazás aktuális verziója (v2.8.2) lehetőséget kínál az érzékenység, a fehéregyensúly, a rekesz, zársebesség és üzemmód választásra is. Sajnos korlátozás még mindig van, hiszen érzékenységből csak ISO100 és ISO25600 között választhatunk, azaz a natív ISO64 nem elérhető, ahogy a kiterjesztett érzékenységek sem (ISO32, ISO51200 és 102400). Ezen kívül a fehéregyensúlyban is érthetetlen a korlátozás, hiszen sem közvetlen színhőmérséklet érték nem adható meg, sem a korábban regisztrált kézi fehéregyensúlyok nem használhatók (ha a gépben mégis ezt állítjuk be a SnapBridge app indítása előtt, akkor az alkalmazás figyelmeztet minket, hogy ez a fehéregyensúly nem használható és átállítja a gépet automatikus fehéregyensúlyra). De ez már a D850 óta így van sajnos…
Ha a gép távvezérelt állapotban van, akkor annak menüjét már nem érhetjük el, csak akkor, ha kilépünk a távvezérelt módból. Egy ilyen kategóriájú gépnél azért már megoldhatták volna, hogy ez a korlátozás ne lassítsa a gép egyéni beállításait, hiszen így ha bármit menüben kell módosítsunk, akkor előbb bontani kell az okostelefonnal a kapcsolatot, átállítani a kívánt paramétert, majd újra kell csatlakoznunk.
Kellemes viszont, hogy a firmware frissítés már a Snapbridge-ből is történhet, illetve hogy a gép alvó állapotból Bluetooth-on keresztül is felébreszthető és távvezérlésre fogható.
Van lehetőség vezetékes hálózaton keresztül is vezérelni a gépet, ez esetben a Camera Control Pro alkalmazást kell használnunk.
Ha a fényképezőgépet állványra helyezzük, akkor mind a memóriakártyák, mind az akkumulátor cserélhető marad anélkül, hogy a vázat le kellene szerelnünk az állványról, vagy állványtalpról.
Képérzékelő
A Nikon Z 9 képességeit leginkább a full-frame, illetve jelen esetben 35,9×23,9 mm méretű CMOS képérzékelő határozza meg. Az 52,37 millió teljes és 45,7 millió effektív pixelszámú szenzor hátsó megvilágítású (BSI – a huzalozások a fotodiódák mögött futnak, így nem vesznek el helyet a fotodiódáktól, méretesebb maradhat a fényérzékeny felülete egy diódának), emellett pedig rétegelt (stacked) kialakítású, vagyis a képérzékelő alsó rétege egy óriási méretű átmeneti memória, ahová villámgyorsan tölthetők át a kiolvasott képi adatok.
Az érzékenység ISO64-25600 között állítható alapesetben, 1/3 Fé lépésekben. A menüben az érzékenység kiterjesztését engedélyezve lefelé elmehetünk ISO32-ig 1/3 fényértékenként, illetve felfelé ISO51200-ig szintén 1/3 Fé-enként, valamint még ISO102400 is választható.
Az automatikus érzékenység beállításakor nem csak a minimum és maximum érték, de a maximum záridő is megadható, sőt, a gyújtótávolság függvényében kiválasztásra kerülő, reciprok szabály alapján választott zársebesség is eltolható ±2 Fé tartományban (1 Fé lépésekben). Azaz pl. fontos munkáknál, vagy hosszú időtartamú fotózásnál, amikor hajlamosabbak vagyunk a gépet berázni, beállíthatjuk úgy a gépet, hogy a reciprokszabályhoz képest 1 Fé-kel biztonságosabban fotózhassunk, ilyenkor egy 50 mm-es gyújtótávolságú objektívnél nem 1/50 mp-hez fog választani szükséges érzékenységet a gép, hanem 1/100 mp-hez. Ha pedig hatékony stabilizátorral fotózunk statikus témát, akkor pl. -1 Fé-kel módosítva csökkenthetjük a szükséges érzékenységet, mivel a stabilizátor miatt bátrabban használható hosszabb záridő (a példában szereplő 50 mm-esnél 1/25 mp-et).
A záridő minimuma az elektronikus zárnak köszönhetően akár 1/32000 mp is lehet, a menüben a kiterjesztett záridőt engedélyezve pedig akár 900 mp-es expozíciós időt is beállíthatunk.
Legnagyobb felbontásban 8256×5504 pixeles képet kapunk (mint a Z 7-nél, de itt a szenzor alapvetően más), ennél JPEG-nél választhatunk kisebb méretet is: 25,6 Mpixel és 11,4 Mpixel is rendelkezésünkre áll.
A fenti felbontások a teljes, FX formátumú szenzorfelületre érvényesek, de ahogy a DSLR gépeknél már megszoktuk, itt is választhatunk kisebb kivágásokat, így például az APS-C szenzorméretű Nikon DSLR-ek DX formátumával megegyezőt (24×16mm), vagy 1:1-et (24×24mm), vagy 16:9 oldalarányút (36×20mm).
A Z 9-be mechanikus redőnyzár nem került, ennek feladatát teljes mértékben átveszi az elektronikus zár. Bár a gördülő elektronikus zár esetében gyorsan mozgó témáknál jello-effektus alakulhat ki (pl. „elgörbülő” golfütő), itt ettől nem kell tartanunk. Már előre leszögezzük, hogy jello-effektus konkrétan alig vehető észre, ezt pedig több teszttel is ellenőriztük.
Jó hír, hogy a Nikon Z 9-nél is elérhető az öt tengelyes szenzor stabilizálás, amely képes együttműködni az objektívek optikai stabilizátorával, így igen hatékony képstabilizálás érhető el. Azoknál az objektíveknél, ahol pedig nincs optikai stabilizátor, a szenzor eltolásos 5 tengelyes stabilizálás használható. Itt nem csak jobbra-balra és fel-le eltolást, de függőleges és vízszintes tengely mentén elfordulást is képes korrigálni a gép. A hatékonyságára a Nikon 6 Fé előnyt adott meg.
Szenzor tisztítás, szenzor pajzs
A Z 9-nél is elérhető a szenzortisztítás, amely itt is ultrahangos elv alapján működik, azaz az érzékelő előtti szűrőréteg gyors vibrációjával. A menüben beállíthatjuk, hogy a tisztítási művelet kikapcsoláskor automatikusan fusson le, vagy azonnali tisztítást is indíthatunk. A tisztítás kézzel is elvégezhető, ehhez csupán le kell csavarnunk az objektívet és máris hozzáférünk a szenzor előtti szűrőhöz. Szoftveres korrekció előtt egy portérkép fotót készíthetünk a szenzorról, amely alapján a Nikon gyári szoftvere (Capture NX ) elvégzi a hibás képterületek korrekcióját.
Az objektívcserekor a szenzor sérülésének, illetve a beporosodás kockázatának csökkentése érdekében beállíthatjuk úgy a gépet, hogy az kikapcsoláskor egy műanyag zárat húzzon a szenzor elé (ami úgy néz ki, mint egy redőnyzár, de a funkciója csak a védelem).
Objektív
Nem meglepő módon a Nikon Z 9-re a Z bajonettes objektívek tekerhetők fel közvetlenül, adapterrel pedig a korábbi F bajonettesek is használhatók.
A beépített markolat miatt a bajonett csatlakozótól távolabbi súlypontú, nehezebb objektívek használatakor a gépváz orrnehéz lesz.
LCD
A gép hátuljára 3,2″ képátlójú (8 cm-es), 3:2 oldalarányú, érintésérzékeny, fel-le dönthető és oldalirányba is kihajtható LCD került, amelyre a gyártó 2,1 millió képpontot adott meg.
Sajnos sok esetben arról nem esik szó, hogy a szubpixelek milyen elrendezésűek, így adott esetben egy RGB megoldás helyett alkalmazott RGBW módszer 25%-kal magasabb képpontszámot jelent, ugyanakkor a felbontás változatlan (az RGB elrendezésnél 3 szubpixel alkot egy pixelt, az RGBW-nél 4 képpontból áll egy pixel).
A Nikon Z 9-nél (és Z 7II-nél) használt LCD valahol a kettő között található, hiszen nem tisztán RGB megoldású, de nem is RGBW. Valójában RGBRGW kialakítású, részlegesen pentile elrendezéssel találkozunk.
Szerencsére ez nem a tipikus, recés éleket adó pentile, ahol a vörös, zöld és kék képpontok sem egymás alatt, hanem átlósan helyezkednek el. Itt a vörös és zöld képpontok pontosan egymás alatt vannak, míg a kék és fehér képpontok mutatnak csak pentile elrendezést. Így aztán a valódi felbontás sem csökken, hiszen a magasabb fényerőt nyújtó fehér képpontok a kék helyét foglalják el (amik kisebb fényerőn megfeleltethetők valamilyen szinten a kék komponensnek), így továbbra is 3 képpont alkot majd egy pixelt, azaz nyugodtan rámondhatjuk, hogy ez a kijelző 700 ezer pixeles, vagyis 1024×683 pixel felbontású. A részletgazdagság remek, a függőleges vonalaknál sem látni recézettséget, vagy pixelesedést.
Az elrendezés jellege egyébként azért is érdekes, mert ilyet elsődlegesen OLED megjelenítőknél használnak a kék LED-ek kímélése céljából. Éltünk hát a gyanúval, hogy esetleg ide OLED panel került, de a vizsgálódásunk azt mutatta, hogy ez bizony IPS LCD (nincsenek tökéletes feketék és a sarkok irányából alacsony szögből nézve a panel hozza a kontraszt csökkenést és a feketék helyett a bíbor derengést).
A betekintési szög természetesen remek, teljesen lentről és teljesen fentről is jól látható a kép, aminek a dönthető kijelző miatt egyébként túl nagy jelentősége nincs.
Apropó dönthetőség, az LCD lefelé 45 fokban, felfelé 90 fokban hajtható (kicsit fentebb is, de akkor az EVF már belelóg a képbe), oldal irányban pedig leginkább jobbra hajtható ki 90 fokban. Balra is kihajthatjuk a kijelzőt, de ez csak 25 fokban lehetséges. Hozzáteszem, hogy portré állásban pont a balra hajtás tenné lehetővé a fej fölüli fotózást. Így tehát ha portré állásban szeretnénk fej fölül fotózni, akkor ezt most hagyományos fogással, de kissé kitekert csuklóval tudjuk megtenni.
A DISP gomb segítségével státuszképernyő, azaz a felvételi információk részletes, grafikus kijelzése is bekapcsolható az LCD-n. Ez a státuszképernyő részlegesen aktív típusú, azaz az érzékenységet, rekeszt és záridőt tudjuk közvetlen érintés után módosítani, a helyi menü tartalma itt is csak az ’i’ gomb megnyomása után érhető el.
A DISP gombbal egyéb megjelenítési módot is választhatunk, ennek segítségével jeleníthető meg élő hisztogram, elektronikus horizont (amely az elfordulás mellett a döntést is mutatja), illetve az említett státuszkijelzés is. Segédrácsot az egyedi beállításoknál állíthatunk be.
Az „i” gombot lenyomva minden megjelenítési módnál helyi menü jelenik meg, ahol tizenkét paraméter illetve funkció érhető el. Az „i” menü fotózás és videózás módokra külön testreszabható az egyéni beállításoknál (f1 és g1).
A visszajátszott fotókon a kijelzőtől jobbra lévő nagyító gomb segítségével érhető el részletnagyítás, amelynél a nagyítás fokát jelző sáv zöldre váltása mutatja a pixelpontos nagyítást, ami kb. 4×-es belenagyítást jelent. De ennél nagyobb nagyítás is kérhető. Nagyított nézetben a képek közti lapozásra is lehetőségünk van (erre az érintőképernyőn megjelenő két nyíl gomb is használható), így a 100%-os mérettel kombinálva könnyen kiválaszthatók egy sorozat legélesebb fotói. Az ugyanitt található kicsinyítés gombbal 4, 9 és 72 nézőképes oldal jeleníthető meg.
A lejátszás módban a fel-le gombokkal további információs képernyők csalogathatók elő, amelyeken a képkészítés részletes adatai is megtekinthetők.
Érdekes és egyben kicsit bosszantó is, hogy arra nincs lehetőség, hogy a képek az orientációs szenzor adatait figyelembe véve forduljanak el a kijelzőn (vagy sem). A Nikon Z 7II erre alkalmas, és itt, a Z 9-nél ez határozottan fontosabb is lenne, hiszen portré állásban is foghatjuk a gépet, amikor visszajátszunk egy fotót. Ez esetben viszont csak a portré állásban készült fotók jelennek majd meg irányhelyesen, már persze ha ki van kapcsolva a képek elforgatása, mert ha ez is engedélyezve van, akkor portré állásban fogva a gépet a portré állásban készült fotók is 90 fokkal elfordulva látszanak.
Lejátszás módban az „i” gomb megnyomására is egy helyi menü jelenik meg, ahol többet között a RAW képek gépen belüli feldolgozása is elvégezhető.
Az LCD fényerejét és színezetét is módosíthatjuk, a háttérvilágítás erősségét ±5 lépésben változtathatjuk meg. A színezet módosításnál egy korábbi fotó is megjeleníthető, így kalibrált monitorunk előtt ülve könnyebben beállíthatjuk a szükséges eltolást, amelyet a kék-borostyán és zöld-bíbor tengelyeken belül tehetünk meg 5-5 lépésben. Ez persze csak a fehéregyensúlyt módosítja. Tapasztalatunk szerint egyébként módosítás nélkül is helyes színeket jelenít meg a hátsó LCD-n a gép (összevetettük a kalibrált monitorunk képével és szemre nem láttunk jelentősebb eltérést).
Emellett két különleges nézet mód is rendelkezésünkre áll, az egyik a sötétben elképesztően jól látható képet adó csillagfény mód, a másik pedig a piros megjelenítéssel dolgozó megjelenítés, amely szintén a gyenge fényben való fotózást segíti. Ezekről részletesebben a Különlegességek oldalon írunk.
A hátsó LCD-n kívül a paraméterek kijelzésében a már említett felső OLED státusz LCD is szerephez jut, ahol a zársebesség, rekesz, érzékenység, akku állapot, fókusz mód, fókusz terület mód, sorozat sebesség és hátralévő képszám látható.
A bekapcsoló gyűrűt jobbra húzva a státusz OLED kijelzőn acélkék háttérvilágítás kapcsolható be. Igazán pozitív, hogy ekkor nem csak a státusz LCD, de a legfontosabb gombok is háttérvilágítást kapnak.
Kereső
Az elektronikus kereső az aktív státuszkijelzésen kívül ugyanazokat a funkciókat hozza, mint a hátsó LCD és persze itt is elérhető a hagyományos menü és lejátszott képek is. Az OLED keresőben verőfényes napsütésben is tökéletesen ellenőrizhetők a képek és azok élessége, nem kell hátat fordítva árnyékolnunk az LCD-t és vakoskodni, mint sok DSLR esetében.
A keresőkép kellően nagy méretű, sőt, a 0,8×-es nagyításra már azt mondom, hogy ennél nagyobb keresőkép már nem is lenne kényelmes. 3,69 millió képpontja kiváló felbontást nyújt (1280×960 pixel), részletgazdagságára nem lehet panasz.
Örömteli, hogy az elektronikus keresőben használt lencsetagok is kiváló minőségűek, így a képsarkok is tökéletesen élesek, illetve geometriai torzítás sem tapasztalható.
Bár az nem a kereső erénye, hogy gyakorlatilag nincs keresősötétedés, szemben a tükörreflexesekkel (a D6-nál igyekeztek ezt nagyon minimálisra szorítani, de így is több ideig sötét a kereső egy sorozatban, mint amennyi ideig látható a keresőkép), mégis itt érdemes kiemelnünk.
A Nikon Z 9 esetében konkrétan egyáltalán nincs keresősötétedés, vagy elveszett képkocka sorozat módban sem!
Innentől kezdve persze valami úton-módon jelezni kell a felhasználó felé, hogy elkészült egy-egy kép, hiszen sem zárszerkezet hang, sem keresősötétedés nem jelzi ezt. Erre a Nikon több megoldást is kínál: vagy a kereső szélein villant fel függőlegesen és vízszintesen egy-egy fehér vonalat, vagy a teljes keresőkép körül villant fel egy keretet (csak max. 20 kép/mp-ig), de aki szereti a keresősötétedést, az bekapcsolhat egy ilyen szimulációt is.
Az EVF rendelkezik viszonylag széles tartományú dioptria korrekciós lehetőséggel (-4..+2), valamint betekintés érzékelővel is, így a gépet szemünk elé emelve az automatikusan képes átkapcsolni az elektronikus keresőre. A kereső bal oldalán lévő gombbal ezt az automatizmust felülbírálhatjuk és választhatunk csak elektronikus keresőt, illetve csak hátsó LCD-t is. A betekintési távolság a Z 9-nél remel, mintegy 23 mm, így szemüvegeseknek is van esélyük látni a teljes keresőképet.
Ha mégis problémámba ütközne a szemüveggel a kereső használata, akkor választható kb. 30%-kal kisebb méretű keresőkép (na ezt sem tudják a DSLR-ek…).
Vaku
Beépített vaku nem került a gépre, van viszont vakupapucs, ahová rendszervaku, illetve rádiós transmitter helyezhető.
Vaku szinkronkimenet a gép elejére került.
Mivel mechanikus redőnyzár nem került a gépbe, így csak az elektronikus zár használható vakuzásnál is. Az eddigi gyakorlat szerint az elektronikus gördülő zárak sebessége nem volt elegendő a gondtalan vakuzáshoz, legtöbbször elektronikus zárnál nem is engedik a gépek a vaku használatot (de pl. a Sigma fp L esetében 1/15 mp a szinkronidő).
A Nikon Z 9 szenzora azonban olyan gyors kiolvasású, hogy minden további nélkül használhatunk 1/200 mp záridőt vakuzáskor, de HSS képes vakuval rövidebb záridő is használható.
Csatlakozók, memóriakártyák, akku
A csatlakozóból rengeteg található a gépen, többnyire bal oldalon és elől.
Bal oldalt helyezték el a teljes méretű HDMI, valamint az USB 3.1 Type-C csatlakozót, egy másik gumilap mögé pedig a mikrofon és fejhallgató csatlakozókat, valamint a vezetékes LAN Ethernet aljzatot.
Elől a vakuszinkron kimenetet és a vezetékes távvezérlő csatlakozóját találjuk (ezek képe fentebb látható).
Bár nem elektronikus csatlakozó, de meg kell említenünk a markolat alsó részén található Kensington zár fogadására alkalmas aljzatot is, amely jelentősen megnehezítheti a gépváz ellopását (persze az objektív sajnos továbbra is letekerhető marad…).
A Nikon Z 9-be nem meglepő módon dupla kártyafoglalat került, méghozzá két XQD/CFexpress Type B típusú (azaz a régebbi XQD kártyák, de a gyorsabb CFexpress is használható). SD kártya ebbe a gépbe nem helyezhető.
A két kártyafoglalat között a menüben válthatunk, ahol az is megadható, hogy milyen elv alapján rögzítsük a fotókat és videókat (fotó és videó más kártyára, mindkét tartalom duplázása a kártyákon, vagy ha az egyik kártya betelik, akkor kezdje a gép használni a másikat).
A memóriakártya foglalata a jobb oldalon található, amely egy retesz kioldása után nyitható. A kártyaajtó szemre műanyag tengelyen fordul el. Ha valami oknál fogva véletlenül letörnénk az ajtót, az nem okozná a gép használhatatlanságát, de a por és nedvesség elleni védelemről le kellene mondanunk.
Az energiaellátást új EN-EL15d akkumulátor biztosítja, amely 10,8V feszültségű, 3300 mAh-s, így 36 Wh energiatároló képességű. Az akkut vagy a fényképezőgépen belül (USB Type-C csatlakozón keresztül), vagy külső töltőben tölthetjük fel, utóbbi háromféle állapotnál jelzi a töltöttséget (50%, 80%, 100%). USB-n keresztüli töltésre csak PowerDelivery funkciójú töltővel vagy PowerBankról van lehetőség, a hagyományos USB-s töltők és PowerBankok erre nem alkalmasak. USB-C porton keresztül egyébként működés közben is táplálható a Z 9.
A fényképezőgép státusz kijelzőjén és az LCD-n, valamint EVF-ben is 5 szegmenses piktogramon ellenőrizhetjük az akku töltöttségét, de a menüben százalék pontos visszajelzés is elérhető, ahogyan az utolsó töltés óta készített képek száma és az elhasználódás mértéke is megtekinthető.
Egy feltöltéssel kb. 700-800 kép készíthető CIPA ajánlású gyári mérés alapján, de ha sűrűn fotózunk sorozatot, könnyen efölé juthatunk. Mi egy kosármeccsen fotóztunk, ahová 80%-os akkuval érkeztünk, itt 1700 képet lőttünk, de a gép még mindig 40%-os töltöttségnél tartott.
