Kipróbáltuk: Olympus E-3 teszt

Felépítés I.

Nem kevés mennyiségű folyadék csorgott le a Dunán az Olympus legutóbbi, profi DSLR fényképezőgépe óta. Az E-1 egy új kategóriát teremtett a digitális tükörreflexesek között, a négyharmados (4/3”) szabványt, melynek első képviselője volt. Akkoriban még sokan elég szkeptikusan álltak az új rendszerhez – bevallom jómagam is. Kétséges volt a friss szabvány jövője és sikere. Cseppnyi szkepticizmus még ma is van bennem a hosszútávú jövőt illetően, de kétségtelen, hogy a 4/3 rendszerű gépek tisztes pozíciót vívtak ki a piacon, mégpedig megérdemelten.

Na de hagyjuk a jövőt a jósoknak, a szabvány jelenét és esszenciáját az Olympus E-3 jelenti. Ez a modell képviseli jelenleg a gyártó által kínált professzionális minőséget. Bár a funkciók jó része profi, a gép ára inkább a konkurensek felső középkategóriás típusaival vetekszik.

Az előző modell, az Olympus E-1 bejelentése óta több mint négy év telt el, ami szokatlanul nagy idő a digitális fényképezőgépek között. Ennyi idő alatt máshol három termékgeneráció is kikopik, vagyis az újdonsült fényképezőgép komoly kihívásnak volt kitéve. Közben persze az Olympusnál sem állt meg az élet, hiszen folyamatosan hoztak ki olcsóbb DSLR készülékeket. Ezeket összeadva azért nagyjából már körvonalazódtak a majdani profi modell képességei. Nézzük mik ezek az Olympus E-1-gyel összevetve!

Változások

Négy év alatt megduplázódott a felbontásdivat. Ez most egy komolyabb DSLR esetében legalább 10 megapixel. Az Olympus E-3 követi a divatot, hiszen pont ennyit kínál a felhasználóinak. A dupla pixelszám két új képméretet hozott az eddigi öt mellé, a fájlformátumok pedig szegényebbek lettek a lassan kihaló TIFF-el. Tömörítések terén is kétszer annyit kapunk. Az előd SHQ és HQ jelölései helyett SF, F, N és B tömörítések választhatók.

A nagyobb képméret miatt megnövekedett adatmennyiség feldolgozása komoly feladat az E-3 számára, a legújabb TruePic III képfeldolgozó processzor azonban minden bizonnyal jól boldogul majd ezen a téren. Az Olympus E-1-ben még CCD szenzort használt a gyártó, ma már viszont a Live MOS dívik az Olympus háza táján. Az érzékenységük tekintetében látszólag nincs különbség, bár az E-1-nél a maximális ISO értékek csak a menüben engedélyezve voltak elérhetők. Lényegesebb különbség, hogy az előd 1 Fé lépésközei mellett akár 1/3 fokonként is emelhetjük az érzékenységet. Ennek magasabb fokozataiban már problémát jelenthet a megnövekedett zajszint, amivel az Olympus E-1 is felvette a harcot. Ott be- és kikapcsolhattuk a zajszűrést, az E-3-nál viszont három fokozatban szabályozhatjuk.

2003 óta szinte alapkövetelménnyé vált, hogy a gyártók stabilizátort is kínáljanak a gépvázzal (esetleg objektíveikkel). Az Olympus az érzékelő-elmozdításon alapuló rendszert választotta, mely igen komoly előrelépés az elődmodellhez képest, hisz ott még nem találkozhattunk ilyesmivel. Az új idők egyik új vívmánya az élőképet adó DSLR gépek elterjedése, amiben az Olympus amúgy is úttörő szerepet játszott. Az E-1 még nem volt felkészülve erre, az E-3 viszont már tudja, mégpedig nagyobb, jobb felbontású, és kihajtható LCD képernyővel kombinálva. Az LCD mellett a hagyományos, tükörreflexes kereső is megnőtt.

Az Olympus E-3 kilenc új fókuszmezővel gazdagodott elődjéhez képest. Az AF rendszer gyorsabb és érzékenyebb is lett. Sajnos az AF segédfényt az új felnyíló vaku elővillanásai helyettesítik. A dolog jó oldalát nézve viszont örülhetünk, hiszen beépített vakut is használhatunk a géppel. Ez többek között a külső rendszervakuk vezeték nélküli vezérlését is magával hozta.

A fehéregyensúly állítás terén ugyan kevesebb a gyári program, de részletesebb a finomhangolás és egyedi módot is kapunk, ahol 2000-14000K között szabályozható a színhőmérséklet. Egy fényértékkel nőtt a válaszható záridők köre. A legrövidebb érték 1/8000 mp. Kiszélesítették a fénymérési módokat is. A megszokott trió mellett csúcsfény- és árnyék prioritásos szpot módokat is használhatunk.

Ha a divatnak akar megfelelni, az Olympus E-3-nak legalább 5 kép/mp-es sorozatot kell teljesítenie. Így is van, a gyors sorozatmód ennyit kínál, és kapunk mellé egy új, lassabb módot is.

A korábbi színbeállítások helyett, kissé kommerszebb, közérthetőbb sémák kerültek, nem is beszélve az új, monokróm opciókról, amelyeknél a használt képzeletbeli szűrő és a színezet is meghatározható. Úgyszintén érdekes lehet a frissen bevezetett Árnyaltság beállítás. Ennek segítségével nagy kontrasztátfogású képeket készíthetünk.

Az Olympus E-3 újdonságai közül kiemelném még a programozható Fn (funkció) gombot, a többi modellnél ritkaságnak számító érzékenység sorozatot, és az E-1-nél hiányzó xD kártyafoglalatot. A készülék mérete és tömege kissé nőtt az elődhöz képest és kezelőszervei egy részét is áttervezték. Na, de minderről egy kicsit később.

Addig is vessük össze az alábbi képen a két készülék megjelenését:

Képérzékelő

A szenzor mérete – nyilvánvalóan – most is a szabvány szerinti 17,3 x 13 mm, viszont a korábban használt CCD helyett, egy Live MOS érzékelő került a gép szívébe. Teljes pixelszáma 11,8 millió, melyből 10,1 milliót fordít valódi képalkotásra.

A „másodhegedűs” szerepét a TruePic III feldolgozó processzor tölti be. Az érzékenységet ISO100 és ISO 3200 között állíthatjuk 1, vagy 1/3 Fé lépésekben. Ezt előzőleg a menüben állíthatjuk be. Szintén szabályozható az automata érzékenység minimuma és maximuma. Ezek a teljes tartomány bármely értékei lehetnek. A menü emellett lehetőséget nyújt a zajszűrés három fokozatú szabályozására, vagy kikapcsolására is. Erre főként magasabb érzékenységnél lesz szükség, bár a szűrés minden ISO értéknél működik. Beállításai: Low, Standard és High.

Szenzortisztítás

Az Olympus volt a világon az első, aki bevezette az automata pormentesítést. Éppen az E-3 elődjében az E-1-ben debütált a rendszer és azóta több nagy gyártó is alkalmaz hasonló megoldásokat gépeiben. A kalap emelés azonban még napjainkban is kijár az úttörőnek, hiszen legutóbbi, pormentesítő rendszereket összehasonlító tesztünkben a legjobb hatásfokúnak bizonyult.

Az Olympus E-3-ban is a bevált SSWF (Super Sonic Wave Filter) rendszert találjuk. A pormentesítés a szenzor előtt – zárredőny mögött – található védőréteg kb. másodpercenkénti 30 000 ciklusos vibrációjából áll. Az SSWF réteg és a szenzor közé nem kerülhet be por, hiszen hermetikusan lezárt a köztük lévő terület. A tisztítási folyamatra minden bekapcsoláskor sor kerül és nagyjából fél másodpercig tart. Figyelmeztetésként egy kis kék LED villan fel a gép hátulján.

A másik megoldás, a hagyományos, „csináld magad” módszer. A Custom1 menüben engedélyezhető a tükör felcsapása és a zár nyitása, amire egy vörös színű lámpa figyelmeztet a gép elején. Így hozzáférhetővé válik az érzékelő előtti védőüveg, amit ki-ki a maga elképzelése szerint, pumpás, vagy ecsetes megoldással tisztíthat. A műveletet a gép kikapcsolásával fejezhetjük be.

Sorozat fényképezés

Kétféle sorozat válaszható az Olympus E-3-ban, melyeket leggyorsabban a MODE gomb+első tárcsa elforgatásával érhetünk el. A ‘H’, vagyis gyors sorozat 5 kép/mp sebességet ígér, 16 fotó erejéig (RAW formátumban). Ez hozzávetőlegesen 175-180 MB adatot jelent. Az ‘L’ sorozat lassabb képfrissítési időket kínál, melyeket előre állíthatunk be 1-4 kép/mp értékekre.

gyors JPEG sorozat hangfelvétele

gyors RAW sorozat hangfelvétele

A sorozat sebességet és kapacitást természetesen mi is megmértük. A teszthez a SanDisk leggyorsabb Extreme IV CompactFlash kártyáját, és egy átlagos Kingston CF kártyát használtunk. Az Olympus E-3 15 RAW képet mentett az utóbbira 4,6 kép/mp maximális sebességgel. Az Extreme IV kártyánál is ugyanennyi volt a sebesség, de 24 menthető RAW fotóval, mely után nem állt le a sorozat készítése, hanem 2,5 kép/mp sebességgel folytatódott.

JPEG (L Super Fine) képeknél maradt a 4,6 kép/mp maximum, de 32 kép után lassult a sorozat kb. 3 kép/mp sebességre. Normal, vagy az alatti tömörítésű JPEG képeknél a mentés és a sebesség folyamatos.

A Low, azaz lassú sorozatnál a 4 kép/mp sebességűt vizsgáltuk. Itt közel a névleges értéket kaptuk, 3,9 kép/mp-et. RAW-ban 24 kép volt menthető a kártyára, majd a sorozat 2,35 kép/mp-re lassult és ezen a sebességen folytatódott. JPEG (L, Super Fine) beállításnál maradt a mért teljesítmény, de 41 kép után tapasztaltunk lassulást, 2,85 kép/mp-re.

A gyári és a mért értékeket az alábbi táblázat foglalja össze:

A készülék négyféle automata sorozatot kínál. Ezek közül a legelterjedtebb az expozíció sorozat, ami 3/5 kép erejéig, 0,3, 0,7 vagy 1 Fé lépésközökkel lőhető. A fehéregyensúly sorozatban 3 képet készíthetünk 2, 4 vagy 6 lépésben haladva az AB (kék-vörös) és GM (zöld-lila) színtengelyen. Harmadik lehetőségünk a vaku sorozat, 3 kép hosszan, 0,3, 0,7 és 1 Fé fokozatokkal. Ugyanezeket a beállításokat kínálja az ISO, vagyis érzékenység sorozat. Nem mindennapos szolgáltatás, annyi szent!

A fent említett MODE gomb+tárcsa kettőssel az önkioldó is beállítható, 12 és 2 másodperces késleltetésre. Ugyanitt választhatjuk ki a távvezérlő lehetőséget, amelynél a sima, és a 2 mp-cel eltolt opció áll rendelkezésre.