Kipróbáltuk: Olympus OM-D E-M10 Mark III – teszt

0
11 212

Felépítés

Ergonómia, kezelés

Mint az előző oldal végén írtuk, külsőben nem igazán van eltérés. A gép fogása méretéhez képest kényelmes, de a kisujjunk már lelóg a markolatról.

A kezelhetőséget a hátsó négy irányú navigáló gombok dedikált funkciói (érzékenység, fókuszmező helye, vaku mód, sorozat/önkioldó), az első- és hátsó vezérlőtárcsák, valamint két programozható feladatú (FN1 és Fn2) gomb is segíti.

Sajnos a választható funkciók listája viszonylag szűk, de így is megtalálhatjuk a számunkra legfontosabbat:

  • AEL/AFL
  • mélységélesség előnézet
  • egygombos fehéregyensúly mérés
  • AF terület választás (ez a balra navigáló gombon egyébként is rajta van)
  • MF kézi fókusz mód
  • expozíció korrekció beállítása (az egyik vezérlőtárcsával egyébként is elvégezhető)
  • digitális telekonverter (2×-es képkivágás)
  • nagyító
  • élkiemelés
  • érintőképernyő zárolása

A fényképezőgép üzemmódját a felső üzemmód tárcsán választhatjuk ki, amely nem kapott rögzítő gombot, mint a komolyabb E-M1 modellek. A lehetséges üzemmódok között a szokásos automatikus és előválasztásos fél-automata, valamint manuális módok mellett egy új AP állást is felfedezhetünk. Az ún. Advanced Photo, vagyis fejlett fotó módban olyan szolgáltatásokat találunk, mint automatikus expozíció sorozat, fókusz sorozat, HDR mód, perspektíva korrekció, többszörös expozíció és csendes mód. Létezik egy panoráma mód is, de ez nem fűzi össze a képeket és igazából a képek elkészítésében sem segédkezik, tehát nyugodtan el is felejthetjük.

Sajnálatos módon az AP módnál elérhető funkciók csak program automatikus (P) módokban működnek, azaz így a perspektíva korrekció, illetve az expozíció sorozat sem érhető el pl. rekesz-előválasztásnál, valamint a csendes módban lévő elektronikus zár sem használható máshol (a záridő minimuma 1/4000 mp a kreatív A, S, M módokban).

A kezelést segíti a hátsó érintésérzékeny LCD is, ahol aktív státuszkijelzés is választható, illetve az elektronikus keresőt használva az LCD touchpadként is működhet, így pedig közvetlenül választhatunk fókuszpontot anélkül, hogy a gépet le kellene emelnünk a szemünk elől.

A váz továbbra is SLR szerű kinézettel rendelkezik, még egy pentaprizma házhoz hasonló forma is megfigyelhető a gép felső részén, ez azonban részben az elektronikus keresőt, részben a felpattintható kis vakut tartalmazza.

A menürendszer felépítése változatlan, a legalapvetőbb beállítások a felvétel menü két külön lapján érhetők el, igaz, innen eltűnt néhány korábbi beállítási lehetőség (mint a felbontás, tömörítés, oldalarány, automatikus sorozatok, többszörös expozíció, perspektíva korrekció, csendes mód). Ezen kívül egy lap van a videózáshoz, egy a lejátszáshoz és egy az általános beállításokhoz (dátum, nyelv, kártyaformázás). A többi paraméter az egyedi beállítások lap oldalain érhetők el.

Egyedi menü szerkesztésére nincs lehetőségünk.

A fényképezőgép rendelkezik Wi-Fi vezérlővel is, amelynek köszönhetően okoseszközről vezérelhetjük a masinát.
Az Olympus Image Share app ugyanis a fényképek importálásán és az egyszerű exponáláson kívül részletesen testreszabható élőképes fotózást is nyújt. Itt nem csupán az érzékenység, rekesz, záridő, vagy expozíció kompenzáció értékei adhatók meg, de az egyébként tárcsával állítható üzemmód is kiválasztható iAuto, P, A, S, M, Art és videofelvétel közül.

Az élőképen kiválasztható a fókuszterület helye (mérete sajnos nem), illetve úgy is beállítható a szoftver, hogy az érintésre exponáljon is a gép.

Igazán pozitív, hogy még time-lapse is készíthető, ahol megadható a készítendő képek száma és a képek közötti idő is, valamint az előzetes önkioldó késleltetése.
Sajnos a képek száma maximum 10 és a képek közötti idő is csak 0,5-3 mp közötti lehet. Ezt a korlátozást a következő verzióban jó lenne, ha feloldanák.

Az állványmenet pontosan az optikai tengely alatt található, viszont állványra helyezett gépből sem az akkumulátor, sem a memóriakártya nem cserélhető, még kis állványtalp használatakor sem.

Képérzékelő

A gép NégyHarmados szenzora azonos felbontást kínál fotók készítéséhez, mint az elődé. Azt nem tudjuk pontosan, hogy maga a szenzor változatlan-e, hiszen videózásnál már elérhető az Ultra HD felbontás is, ehhez pedig nem csak a képfeldolgozó processzornak, de a szenzornak is támogatnia kell az ilyen felbontáshoz szükséges kiolvasási sebességet (persze elképzelhető, hogy az előd szenzora is tudta volna ezt a felbontást videózásnál).

Mindenesetre aluláteresztő (Anti Alias – AA) szűrő nincs a képérzékelő előtt, amely moiré-re érzékenyebbé teszi (igazság szerint ekkora felbontásnál az AA szűrő elhagyása inkább marketing jellegű, mint valóban hasznos funkció, a moiré tesztfotóinkon is felfedezhető pl. a cicás képen a macska rendezői jobb pofiján, illetve az órás templom torony felső ablakánál).

Az érzékenység tartomány ISO200-25600 közötti, az értékeket 1/3 Fé-enként választhatjuk ki. A legkisebb érzékenység ISO100-ra kiterjeszthető 1 lépésben, de ez esetben itt is kicsit erősebb csúcsfényeket kapunk, ha a gép saját JPEG formátumát választjuk. RAW-ból Adobe Lightroommal konvertálva ilyen jelenség nem adódik.

Használhatunk automatikus érzékenységet is, ez esetben a minimum és maximum érték is megadható, viszont a reciprok szabálytól való pozitív és negatív eltérés (nagyobb biztonság, vagy inkább alacsonyabb érzékenység) nem állítható be, mint némely profi gépnél.

Fájlformátumok közül ezúttal is JPEG és 12 bites RAW választható, a JPEG fotók háromféle tömörítési fok valamelyikével menthetők. Van lehetőség RAW+JPEG használatára is, ez esetben is bármilyen felbontású JPEG választható.

Az alap oldalarány 4:3, de helyi menüből 3:4, 16:9, 3:2 és 1:1 is választható, amely persze csak a JPEG képek méreteire lesz hatással (a RAW-nál a gyári konverter azért ezt is figyelembe veszi). Mivel a szenzor 4:3 oldalarányú, az ettől eltérő oldalarányú képek minden esetben kisebb felbontásúak lesznek, mint az alap 4:3-as kép.

A szenzor elé esetlegesen bejutó por mentesítésére ultrahang frekvenciás szenzortisztító rendszer szolgál.

Objektív

Közvetlenül ezúttal is a Micro FourThirds rendszer mFT bajonettes objektívjeit használhatjuk az Olympus OM-D E-M10 Mark III gépen, gyári adapterrel pedig a régebbi Four Thirds SLR-ekhez fejlesztett FT bajonettes Zuiko Digital objektívek is alkalmazhatók, no és persze egyéb adapterekkel más gyártók optikái is feltekerhetők (ez esetben az automatikus élességállítás használata nem garantált).

Kitben megvásárolva a gépet Olympus M.Zuiko Digital ED 14-42mm f/3,5-5,6 II R objektívet vehetünk hozzá kedvezményes áron, de ugyanígy elérhető a kisebb méretű M.Zuiko Digital ED 14-42mm f/3,5-5,6 EZ pancake objektívvel is, amelyet érdemes is választani, hiszen nem sokkal kell érte többet fizetnünk, mégis sokkal kisebb, pofásabb masinát kapunk így, ráadásul fényerőben sem kell lemondanunk semmiben és a motoros zoomvezérlés még a videózásnál is jól jön.

LCD, kereső

Semmi újdonság e téren.
A hátsó kijelző maradt 3″ képátlójú, felbontása sem változott, ezúttal is 1,037 millió képpontból épül fel. A fel-le dönthetőség is változatlan.

A színhelyesség nagyjából rendben van, de ugyanazokat a problémákat találtuk, mint az OM-D E-M1 Mark II-nél, azaz az élénk sárgák tompábbnak, sötétebbnek látszanak, mint egy kalibrált monitoron.
Ha a kijelző színezetével nem vagyunk elégedettek, ±7 lépésben választhatunk a hidegebb vagy melegebb színezet felé, ezen kívül egy természetes és egy élénk mód közül is választhatunk, utóbbi kicsit teltebb színeket jelent (a természetes azonban közelebb áll a valódi színekhez).
A háttérvilágítás fényereje szintén ±7 lépésben vezérelhető.

Az érintésérzékeny LCD-nek köszönhetően felvétel módban közvetlenül a kijelzőre bökve választhatunk fókuszpontot, vagy akár exponálhatunk is, illetve arra is van lehetőség, hogy az elektronikus keresőbe nézve, a gépet a szemünk elől nem leemelve ujjunkkal az LCD-n válasszunk fókuszmezőt.

Aktív státuszképernyőn az egyes paramétereket tartalmazó rubrikákra bökve választhatunk más értéket a paraméternek, azonban érdekes, hogy ezt már csak a navigáló gombokkal tehetjük meg, a kijelzőre bökéssel nem. Furcsa megoldás.

Nincs most változás az elektronikus kereső (EVF) tekintetében, mind a felbontás, mind a keresőkép mérete (avagy a nagyítás) maradt a régi. A 2,36 millió képpontos, 100% lefedettségű EVF 1,23×-es nagyítású, így akkora keresőképet kapunk, mint egy full-frame szenzoros DSLR 0,61×-es nagyítású keresőjénél. Nem óriási, de a belépő DSLR-ekénél nagyobb a keresőkép.

A kereső cserélhető gumi szemkagylóval ellátott betekintő nyílásának jobb oldalán egy szemérzékelőt helyeztek el, amely arcunk (vagy bármilyen árnyékoló tárgy) közeledése esetén automatikusan átvált hátsó kijelzőről keresőre.
Ha ezt az automatikus váltást nem szeretnénk, akkor a menüben kikapcsolhatjuk, ez esetben a kereső jobb oldalán lévő gombbal válthatunk kijelzési helyet.

Balra találjuk a dioptria szabályzó kereket, ezzel -4,0..+2,0 dioptria között állítható az élesség. A kereső világossága szintén ±7 lépésben befolyásolható, színhőmérsékletét pedig ugyanennyi fokozatban állíthatjuk. A kereső adatkijelzése háromféle stílusú is lehet.
A hátsó kijelzőn és a keresőben ugyanazok a paraméterek láthatók, illetve persze van lehetőség élő hisztogram, két tengelyes virtuális horizont és segédrács megjelenítésére is, valamint a felvételi képernyőn még a kiégésre illetve bebukásra hajlamos területek is kijelezhetők. Az EVF-ben viszont a menüt nem hívhatjuk elő, az csak a hátsó kijelzőn kezelhető. Kár ezért, nem látom benne a logikát, hiszen miért ne kezelhetnénk a gépet a keresőn keresztül.

Lejátszáskor a képekbe akár 14×-es mértékben is nagyíthatunk, a nagyított nézetben az érintésérzékeny LCD-n ujjunkkal mozoghatunk a képen belül, illetve az elülső tárcsával a képek között is válthatunk, miközben a nagyítás megmarad. Egyedül a RAW fájloknál akad gond, itt ugyanis a beágyazott JPEG képet látjuk, ami néha a pontos fókusz ellenőrzéshez erősebb tömörítésű (és egyébként a felbontása is csak 7,6 Mpixeles, mármint a beágyott JPEG képnek, amit a kijelzőn nagyíthatunk).
Van lehetőség 4, 9, 25 vagy 100 képes indexképes nézetre és naptár alapú megjelenítésre is.

A megtekintett képeknél RGB, vagy világosság hisztogram is bekapcsolható, és lehetőség van a kiégett és bebukott részek megjelenítésére is, mindez élőképnél is.

Vaku

Maradt a beépített, felpattintható vaku is. Bár ennek teljesítménye nem túl nagy, az 5,8-as kulcsszámú (hatótávolságú) vaku beltérben azért még elég fényt adhat, ha minden más lehetőségünk elfogyott.

A kis vaku teljesítményét kézileg is megadhatjuk, 1/3 Fé lépésekben akár 1/64-ig is lemehetünk.

Vakuzásnál max. 1/250 mp-es szinkronidő érhető el a redőnyzárral, csendes módban, amikor elektronikus zárat használ a gép, nem vakuzhatunk.

Rendszervakunál elérhető a Super FP-nek nevezett nagy sebességű vakumód is, amellyel a minimális 1/4000 mp-es záridő is használható (redőnyzárral).

Szinkron csatlakozó a gépre nem került, de a vakupapucsnak köszönhetően külső vaku, illetve rádiós vezérlő is használható.

Csatlakozók, memóriakártya, akku

A gép jobb oldalán egy gumi ajtó mögött találjuk a csatlakozókat, ahol már kompozit videokimenet nem érhető el, így az USB csatlakozás immár micro USB aljzaton keresztül történik, a videokimenetként pedig csak a micro HDMI használható.

A memóriakártyát az akkumulátor foglalata mellé kell helyezzük, azaz az akkufedél nyitása után férhetünk hozzá. A gép támogatja az UHS-II interfészt is, valamint az SDXC memóriakártyákat is (exFAT fájlrendszer). További információk az átviteli sebességekről a Mért értékek oldalunkon olvashatók!

Nem változott az akkumulátor, így az E-M10 Mark III-ban is a korábbi BLS-50 akku használható, amely 8,5 Wh energiát képes eltárolni, ez kb. egy napnyi átlagos fotózáshoz elegendő.

Az akkumulátor töltését külső töltőben végezhetjük, töltés közben azonban nem kapunk tájékoztatást az akku állapotáról (kivéve a töltés befejezését).
A fényképezőgépen a kijelző bal felső sarkában négy szegmenses piktogramon ellenőrizhető az akkumulátor töltöttsége, százalékos érték a menüben sem érhető el.