Értékelés
Az Olympus OM-D E-M10 Mark III bejelentésekor már érezhető volt, hogy itt nem kapunk akkora előrelépést, mint az E-M1 esetében. Az Ultra HD felbontású videózáson, a nagyobb felbontású, immár HD, de még nem Full HD slow-motion képességen és a több fókuszponton kívül más jelentősebb előrelépés nem történt.
Ettől függetlenül van változás, amit cikkünkből is érezhet az Olvasó.
Nincs ezzel komoly baj, hiszen egy középkategóriás, főképp hobbi- és amatőr fotósoknak szánt fényképezőgépről van szó, ahol nem feltétlenül kell minden egyes beállítási lehetőséget a felhasználó kezébe adni. Vannak azonban esetek, amikor ezek a korlátozások zavaróak tudnak lenni. Ilyen pl. a videofelvétel indítása, amelyet ugyan megtehetünk fotó módból is, de érthetetlen okokból itt csak Full HD felvétel kezdeményezhető, a 4k (pontosabban Ultra HD) videózást csak az üzemmódtárcsa videofelvétel módjából érhetjük el. Vajon miért?
Ugyanígy érthetetlen megszorítás érhető tetten a live-time, az expozíció sorozat, a trapéz torzítás és a HDR módoknál is, amik egyébként sem az elődnél, sem a komolyabb és drágább E-M1 Mark II-nél sincsenek meg, így joggal gondolhatjuk hogy csupán azért kerültek a gépbe, hogy nagyobb különbséget adjon a gyártó a középkategória és a felső kategória között.
Olyan ez, mint ha egy autógyártó egyes szolgáltatásokat csak a felső kategóriás modelljeiben kínálna, a középszegmensben nem. Mondjuk a beépített, térképpel feltöltött nagy kijelzős navigációt. Ja, hogy tényleg van ilyen, hogy középkategóriában ez nem jár? Így van, ezen nem is kell meglepődni, ez valamennyire a piac törvénye. Ha egy olcsóbb termék majdnem olyan okos és jó lenne, mint egy drágább modell, miért választanák azt a vásárlók, megfosztva ezzel a gyártót az extra bevételtől.
Ez tehát tűnhet nem szimpatikus húzásnak, ugyanakkor teljesen ésszerű és ezt el kell fogadjuk. A sikerek esküvőfotósok sem kínálnak ugyanolyan szolgáltatást az olcsó csomagoknál, mint az all inclusive megoldásoknál, de nem is kerülnek ugyanannyiba!
A géppel kapcsolatos kisebb kellemetlenségeken ezzel túl is vagyunk, ezen felül ugyanis csak pozitívumokról és erősségekről beszélhetünk, amelyek végül helyre billentik a mérleg nyelvét.
A gép mellett három nagyon komoly érv szól azon kívül, hogy bőséges a szolgáltatás választéka: egyrészt igazán kis méretű kitobjektívet kínálnak mellé, másrészt a gép ára alacsonyabb, mint sok, kevesebbet tudó középkategóriás DSLR-é, harmadrészt pedig a 2 éves garancia!
S hogy mennyi is az annyi?
Az Olympus OM-D E-M10 Mark III váz ára cikkünk megjelenésekor bruttó 220 ezer Ft, a 14-42mm II R (méretesebb) objektívet tartalmazó kitért 235 ezer Ft-ot kell fizetnünk, míg az aprócska pancake motoros zoomos 14-42mm EZ objektívet tartalmazó kit ára bruttó 260 ezer Ft.
A korábbi elv, miszerint a MILC-ek údonságuknál fogva drágábbak, mint a DSLR-ek: MEGDŐLT!
Egy friss hobbi- vagy amatőr fotósnak már nem sok keresnivalója van a belépőszintű vagy középkategóriás DSLR-ek között, hacsak nem rendelkezik már a gyártótól egy raklap objektívvel, ami logikussá teszi a választást. Egyéb esetben viszont egy kisebb, könnyebb, jobban használható MILC sokszor többet ér, mint a régi technológiát használó, nagyobb, nehezebb DSLR, amelynek ugyan felbontása minden bizonnyal magasabb, mint az E-M10 Mark II-é, de ez még azoknak a haladó amatőröknek sem lehet gond, akik pályázatokra és kiállításra is küldenek képeket. Az E-M10 Mark II váz 16 Mpixeles felbontása ugyanis a szokásos 300 dpi nyomatminőség mellett 40 cm széles nyomatokat engednek. Ha pedig kicsit távolabbról engedjük szemlélni a fotókat, pl. egy lakásban a tévé vagy a kanapé fölé tesszük a fotót, akkor a 150 dpi is bőségesen elegendő, ez esetben pedig már 80 cm felett is járhatunk a kép szélességében anélkül, hogy bárki is azt állíthatná a képről, hogy túl kicsi a felbontása.
Persze a legkevésbé kell, hogy döntő tényező legyen a felbontás, sokkal fontosabb, hogy milyen kiegészítők és mennyi objektív érhető el az adott rendszerhez. A MILC-ek közül márpedig a mikro NégyHarmad rendszer az, amelyikhez jelenleg a legtöbb és legszélesebb objektív kínálat érhető el, legyen az amatőr szintű olcsóbb objektív, vagy profi, minőségi darab.
Összefoglalva tehát az E-M10 Mark III-at azoknak ajánljuk, akik nem kívánnak komolyabban belemenni a kézi beállításokba, nem akarnak kézileg összerakott HDR képekkel bajlódni, nem lesz jellemző, hogy csillagjárás vagy éjszakai asztrotájképet készítsenek, valamint ha nem elsődleges feltétel a videózás (a képességekkel nincs baj, csak az Ultra HD-nél szükséges üzemmód tárcsa forgatás lehet idegesítő egy idő után).
Aki azonban igényli az automata expozíció sorozatot rekesz-előválasztással kombinálni, szeretné a kézileg beállított expozíciónál is elérni a perspektíva korrekció lehetőségét, nos, ő most jelenleg jobban jár, ha még kifog egyet a kifutó szériás OM-D E-M10 Mark II-ből, feltéve persze, ha nem alapfeltétel az Ultra HD videofelvétel lehetősége.
| Pro és kontra | |
|---|---|
| előnyök | hátrányok |
|
|
Mellékelt tartozékok
A termék dobozában a fényképezőgépen kívül a következőket kapjuk:
- BLS-50 li-ion akkumulátor
- hálózati töltő
- bajonett sapka
- nyakpánt
- USB kábel
- kezelési útmutató és szoftver CD
A fényképezőgépet az Olympus magyarországi képviseletétől kaptuk tesztünk idejére. Köszönjük!
Ha a bemutatóink segítettek a gép kiválasztásában, akkor a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja a Pixinfo.com működését. Köszönjük!
Tesztfotók
A fényképezőgéppel a következő objektíveket használva készítettünk tesztfotókat:
- Olympus M.Zuiko Digital ED 14-42mm f/3.5-5.6 EZ
- Olympus M.Zuiko Digital 25mm f/1.8 (23-30. képek)
- Olympus M.Zuiko Digital 75mm f/1.8
A képek a fényképezőgép normál beállításaival készültek, s a veszteségmentes elforgatást leszámítva minden tekintetben módosítatlanok.
A RAW fájlokat Adobe Lightroom v6.10.1-ben konvertáltuk alapbeállításokkal, Camera Neutral színprofilban (sRGB színtérben).
