Felépítés
Ergonómia, kezelés
Az E-M1X egyértelműen azoknak a profi fotósoknak készült, akik szeretik a jól megfogható, integrált portré markolatos gépeket. A japán gyártó különösen a sport- és természetfotósokat célozta meg, nem véletlenül mutatták a kedvcsináló videójukban is ezt a felhasználási területet.
A méretes fényképezőgép markolata olyan magas, hogy még a nagy tenyérrel megáldottak kisujja is gond nélkül elfér rajta. Viszont érdekes, hogy a portré markolat vastagabbra sikerült, mint a fekvő állásnál használható „hagyományos” markolat. Vajon miért nem hozták mindkettőt azonos vastagságúra?
A kényelmes fogásért a középső ujjunk fölé eső részre egy méretes bemélyedést is kialakítottak, valamint hátul a vezérlőtárcsa alatt a hüvelykujjunk megtámasztásáról sem feledkeztek meg, így aztán igazán kényelmes és stabil, csúszásmentes fogást kínál a váz.
A gépet megfogva a középső és gyűrűs ujjunk alatt egy-egy programozható gomb érhető el, amely portré állásban ugyanúgy rendelkezésre áll.
A váz ezúttal is SLR szerű kinézetre hajaz, még egy virtuális pentaprizma ház is megfigyelhető a gép felső részén, aminek kialakítása azt is sejtetheti, hogy ott egy beépített vaku pattintható fel. Ilyen azonban nem került a gépre, ott a GPS vevő bújik meg.
Érdekes, hogy bár a gép felső részén van hely egy státusz kijelző LCD-nek, ilyen végül nem került a gépre (pedig tényleg olyan, mint ha direkt úgy rendezték volna a felső kezelőszerveket, hogy oda egy kijelző elférjen).
A kezelhetőség remek, igaz, a bekapcsoláshoz mindenképpen a bal kezünkre is szükség lesz, mivel a bekapcsoló kar a gép felső részének bal oldalán helyezkedik el. Szintén bal kézzel kezelhető a felső részen helyet foglaló sorozat/önkioldó/vaku gomb, az automatikus sorozat, valamint a fókusz mód, fénymérés mód gomb is, ahogy a hátlap kijelző váltó gombja és a menü gomb is csak a bal kezünkkel érhető el.
A könnyű beállításhoz elülső és hátsó vezérlőtárcsa is segítségünkre lesz, ezen kívül a négy irányú navigáló gombok és egy több irányú vezérlő kar (joystick) is a segítségünkre lesznek, utóbbi főképp a fókuszmező áthelyezésére (amire egyébként az érintésérzékeny LCD is használható). A tárcsák funkciói ráadásul a hátsó módválasztó karral két, általunk előre beállított mód között cserélhetők.
Az üzemmód választó tárcsán egy rögzítő gomb is megtalálható, amely a hagyományostól eltérően működik. Egyszer benyomva kiold és szabadonfutón hagyja a tárcsát, újból megnyomva pedig rögzíti azt az adott pozícióban. Vagyis nem az elfordításkor kell megnyomnunk, mint más gépeknél, hanem a rögzítés és a szabadon futás között választhatunk kedvünk szerint.
A kezelőszervek közül nem kevesebb, mint 9 gomb funkciója általunk kiválasztható, felsorolni is nehéz lenne, milyen sok opció közül választhatunk. Akit komolyabban érdekel a gép ezen képessége, javasoljuk számára a két bekezdéssel lentebb látható, menürendszert bemutató videónkat (12:20-nál), vagy a letölthető használati útmutatót.
A gép hátulján lévő Lock kapcsolóval rögzíthetők a kezelőszervek, hogy véletlenül se nyomódjanak el a beállításaink, illetve van egy C-Lock (Custom Lock) állás is, ahol a menüben testre szabhatjuk, hogy mely gombok és karok legyenek rögzítve és melyek legyenek továbbra is használhatók).
A menürendszer felépítése változatlan, a legalapvetőbb beállítások a felvétel menü két külön lapján érhetők el, ezen kívül egy lap van a videózáshoz, egy a lejátszáshoz és egy az általános beállításokhoz (dátum, nyelv, kártyaformázás). A többi paraméter az egyedi beállítások lap 23 oldalán érhetők el. Elsőre ez kicsit ijesztőnek tűnik, de a 23 oldal logikusan tagolt, így néhány hét után még a más DSLR-ről érkezők is megtalálják majd a keresett paramétert.
A teljes menürendszer itt megtekinthető (érdemes lehet a jobb alsó fogaskerék ikonra kattintva beállítani a kívánt sebességet, pl. 0,25, ha az ismertető szövegeket is szeretnénk elolvasni):
A menü nyelvét választhatjuk magyarnak is, bár néhol azért találni furcsa fordítást (pl. beállítható, hogy az EVF használatakor az LCD érintésérzékeny felületét fókuszmező áthelyezésére használjuk, ezt az angol menüben az AF Targetin Pad név alatt találjuk, ugyanakkor magyarul ez AF-célpont név alatt érhető el).
Jó hír, hogy végre egyedi menüt is szerkeszthetünk az általunk legsűrűbben használt menüpontokból, ezt pedig pofon egyszerűen tehetjük meg. Nem kell végeláthatatlan listát lapozgatva megkeresni a kívánt menüpontot, hogy azt elmentsük. Mindössze annyi a dolgunk, hogy a menüben a kívánt menüpontra állunk, majd megnyomjuk a videofelvétel indító gombot. Óriási piros pont ezért a megoldásért az Olympusnak! Lám milyen jó, hogy nem csupán lekoppintották más gyártók megoldását!
A saját menübe 5 oldalon, oldalanként 7 tételt, azaz összesen 35 tételt menthetünk.
A fényképezőgép rendelkezik Wi-Fi vezérlővel is, amelynek köszönhetően okoseszközről vezérelhetjük a masinát.
Az Olympus Image Share app ugyanis a fényképek importálásán és az egyszerű exponáláson kívül részletesen testreszabható élőképes fotózást is nyújt. Itt nem csupán az érzékenység, rekesz, záridő, vagy expozíció kompenzáció értékei adhatók meg, de az egyébként tárcsával állítható üzemmód is kiválasztható P, A, S, M, Bulb és videofelvétel közül.
Az élőképen kiválasztható a fókuszterület helye (mérete sajnos nem), illetve úgy is beállítható a szoftver, hogy az érintésre exponáljon is a gép.
Igazán pozitív, hogy még time-lapse is készíthető, ahol megadható a készítendő képek száma és a képek közötti idő is, valamint az előzetes önkioldó késleltetése.
A képek száma viszont maximum 10 lehet és a képek közötti idő is csak 0,5-3 mp között adható meg. Ezt a korlátozást a következő verzióban jó lenne, ha feloldanák.
Sajnos távoli vezérlés módban a gép saját menüje nem érhető el, így ha olyan paramétert kellene változtatnunk, amit az applikációból nem tudunk (pl. felbontás, vagy fájl formátum), akkor ennek beállításához ki kell lépjünk a távvezérlésből.
Az állványmenet pontosan az optikai tengely alatt található, így panorámázásnál is gond nélkül használhatjuk. Az állványra helyezett gépből az akkumulátor és a memóriakártyák is cserélhetők, még nagy állványtalp esetében is.
Képérzékelő
A gépbe az E-M1 Mark II-ével megegyező, 20,4 Mpixeles effektív felbontású aluláteresztő (AA – Anti Alias) szűrő nélküli szenzor került, amely igen gyors képkiolvasást tesz lehetővé. Ez nem csak az UltraHD és valódi Cinema 4k videózást, de a 15 kép/mp-es, sőt, ProCapture módban 60 kép/mp-es sorozatfelvételt is engedi, a gyors képfeldolgozó processzoroknak köszönhetően pedig ez akár RAW formátumban is elérhető.
A maximális felbontásban 5184×3888 pixeles képeket adó képérzékelő ISO200 natív érzékenységű, amelyet ISO25600-ig emelhetünk, a lépésköz 1/3 Fényérték. ISO200-nál kisebb érzékenység is elérhető, hiszen választhatunk ISO100-at és ISO64-et is, ezeknél viszont kicsit erősebb csúcsfényeket kapunk, ha a gép saját JPEG formátumát választjuk. RAW-ból Adobe Lightroommal ilyen jelenség nem adódik.
Használhatunk automatikus érzékenységet is, ez esetben a minimum és maximum érték is megadható (max. ISO6400-ig), viszont a reciprok szabálytól való pozitív és negatív eltérés (nagyobb biztonság, vagy inkább alacsonyabb érzékenység) nem állítható be, mint némely más profi vagy felső kategóriás gépnél. Ezt azért jó lett volna beépíteni még ebbe a gépbe, mert ez már az E-M1 Mark II-ből is hiányzott.
Fájlformátumok közül ezúttal is JPEG és 12 bites RAW választható, a JPEG fotók háromféle tömörítési fok valamelyikével menthetők. Van lehetőség RAW+JPEG használatára is, ez esetben is bármilyen felbontású JPEG választható. RAW-ból azonban csak a legnagyobb felbontású érhető el.
Az alap oldalarány 4:3, a menüből 3:4, 16:9, 3:2 és 1:1 is választható, amely persze csak a JPEG képek méreteire lesz hatással (a RAW-nál a gyári konverter azért ezt is figyelembe veszi). A szenzor nem multi-aspect kialakítású, azaz nem rendelkezik a 4:3 oldalarányú képhez szükséges pixelekhez képest további pixelekkel, így a képek magassága minden esetben maximum 3888 pixel (kivéve 3:4 fordított oldalaránynál).
A szenzor elé esetlegesen bejutó por mentesítésére továbbfejlesztett ultrahang frekvenciás szenzortisztító rendszer szolgál.
Objektív
Közvetlenül most is a Micro FourThirds rendszer mFT bajonettes objektívjeit használhatjuk, gyári adapterrel pedig a régebbi Four Thirds SLR-ekhez fejlesztett FT bajonettes Zuiko Digital objektívek is alkalmazhatók, no és persze egyéb adapterekkel más gyártók optikái is feltekerhetők (ez esetben az automatikus élességállítás használata nem garantált).
LCD, kereső
A hátsó kijelző maradt 3″ képátlójú, felbontása sem változott, ezúttal is 1,037 millió képpontból épül fel. Ezt se lett volna rossz, ha lecseréli a gyártó, hiszen 2019-ben az 1 millió képpontos kijelző már nem egy profi (1 millió Ft-os) gépre való. Alapvetően nem is a felbontással van a gond, inkább a képpontok elhelyezésének módjával, amely miatt közelről nézve már recézettség látható a menüben és a betűk szélén. Szóval ma már szépnek nem mondanám ezt a kijelzőt.
A recézettség oka egyébként az, hogy a hagyományos RGB képpont elrendezés helyett félig-meddig RGBW, egészen pontosan RGBRGW elrendezést használtak, de azt is 90 fokkal elforgatva a szokványostól. Így a függőleges világos élek mindenképpen recésnek látszanak. A vízszintes vonalakkal/élekkel ilyen furcsaság nem jelentkezik.
Az LCD kihajtható és elfordítható, így minden szituációban beállítható úgy, hogy tökéletesen látható élőképet kapjunk.
E módszernek annyi hátránya van, hogy ha fej fölül szeretnénk fotózni, akkor kicsit körülményesebb és tovább tart kihajtani és elfordítani az LCD-t, mint a csak dönthető kijelzőnél az egy mozdulattal elérhető lefelé döntés.
A színhelyesség egyébként nagyjából rendben van, az élénk sárgák egy kissé sötétebbnek, tompábbnak látszanak, mint egy kalibrált monitoron, illetve a gamma tűnik magasabbnak, de ez nem probléma, hiszen kültéren ez pont jól is jön (kíváncsi leszek, mikor jön ki az első olyan fényképezőgép, amelynél a kijelző profilját lehet majd egy lépésben állítani kültéri és beltéri között).
Ha a kijelző színezetével nem vagyunk elégedettek, ±7 lépésben választhatunk a hidegebb vagy melegebb színezet felé, ezen kívül egy természetes és egy élénk mód közül is választhatunk, utóbbi kicsit teltebb színeket jelent (a természetes azonban közelebb áll a valódi színekhez).
A háttérvilágítás fényereje szintén ±7 lépésben vezérelhető.
Az érintésérzékeny LCD-nek köszönhetően felvétel módban közvetlenül a kijelzőre bökve választhatunk fókuszpontot, vagy akár exponálhatunk is, illetve arra is van lehetőség, hogy az elektronikus keresőbe nézve, a gépet a szemünk elől nem leemelve ujjunkkal az LCD-n válasszunk fókuszmezőt.
Aktív státuszképernyőn az egyes paramétereket tartalmazó rubrikákra bökve választhatunk más értéket a paraméternek, azonban érdekes, hogy ezt már csak a navigáló gombokkal tehetjük meg, a kijelzőre bökéssel nem. Ezt a furcsa megoldást is változtatás nélkül vették át az E-M1 Mark II-ből.
Az érintésérzékeny kijelzőt kreatív fotó módokban általában az AF mező kijelölésére és érintőképernyős exponálásra, egyéb automatikus módokban, néhány beállítás kiválasztására, videofelvételnél az expozíció vagy a hangerő menet közbeni csendes módosítására, lejátszásnál pedig a fotók és videók lapozására, és képnagyításra használhatjuk. Azért még így is akad olyan terület, ahol csak részlegesen használható, így pl. az aktív státuszból történő érték változtatás még hiányzik. Aki esetleg ódzkodik az érintőképernyőtől, tökéletesen kezelheti a gépet a hagyományos módon is anélkül, hogy hozzá kelljen érnie a kijelzőhöz.
Nincs most változás az elektronikus kereső (EVF) felbontása tekintetében, maradt 2,36 millió képpontos és 100% lefedettségű. A nagyítás azonban nőtt, a korábbi 1,48×-esről 1,65×-esre, azaz így akkora keresőképet kapunk, mint egy full-frame szenzoros DSLR 0,825×-es nagyítású keresőjénél, ami a valóságban persze nem létezik. Ekkora keresőképet egyszerűen nem kapunk optikai keresővel.
Jó hír, hogy a keresőkép élességével sincs probléma és még a sarkok is szépen, optikai hiba nélkül látszanak (bizony, egy elektronikus keresőben alkalmazott optikai rendszernél is fontos az asztigmatizmus elkerülése és persze a geometriai torzítás is csúnyán nézne ki).
A kereső cserélhető gumi szemkagylóval ellátott betekintő nyílásának jobb oldalán egy szemérzékelőt helyeztek el, amely arcunk (vagy bármilyen árnyékoló tárgy) közeledése esetén automatikusan átvált hátsó kijelzőről keresőre (a funkció a menüben letiltható). Balra találjuk a dioptria szabályzó kereket, ezzel -4,0..+2,0 dioptria között állítható az élesség. A kereső világossága szintén ±7 lépésben befolyásolható, színhőmérsékletét pedig ugyanennyi fokozatban állíthatjuk. A kereső adatkijelzése háromféle stílusú is lehet:
- teljes kijelzőt elfoglaló, rajta az expozíciós adatokkal (mint a hátsó LCD-nél), ilyenkor a csúcsfényeket és árnyékokat is jelölhetjük piros és kék kiemeléssel
- kék hátterű alsó státuszsor, felette az előzőnél kicsit kisebb keresőkép
- fekete hátterű alsó státuszsor, felette a keresőkép
A hátsó kijelzőn és a keresőben ugyanazok a paraméterek láthatók, illetve persze van lehetőség élő hisztogram, két tengelyes virtuális horizont és segédrács megjelenítésére is, valamint a felvételi képernyőn még a kiégésre illetve bebukásra hajlamos területek is kijelezhetők. Az EVF-ben viszont a menüt nem hívhatjuk elő, az csak a hátsó kijelzőn kezelhető.
Lejátszáskor a képekbe akár 14×-es mértékben is nagyíthatunk, a nagyított nézetben az érintésérzékeny LCD-n ujjunkkal mozoghatunk a képen belül, illetve az elülső tárcsával a képek között is válthatunk, miközben a nagyítás megmarad.
Van lehetőség 4, 9, 25 vagy 100 képes indexképes nézetre és naptár alapú megjelenítésre is.
A megtekintett képeknél RGB, vagy világosság hisztogram is bekapcsolható, és lehetőség van a kiégett és bebukott részek megjelölésére is.
Vaku
Ez a gép sem kínál beépített vakut, de vakupapucs és szinkron kimenet itt is elérhető.
Vakuzásnál max. 1/250 mp-es szinkronidő használható a redőnyzárral, elektronikus zárat használva nem vakuzhatunk. Rendszervakunál elérhető a Super FP-nek nevezett nagy sebességű vakumód is, amellyel 1/8000 mp-ig mehetünk el (redőnyzárral).
Csatlakozók, memóriakártya, akku
A gépen a már előzőleg említett elülső vaku szinkron kimenet, a bal oldali gumi ajtók mögé sztereo jack mikrofon bemenet, sztereo jack fejhallgató kimenet, micro HDMI és micro USB 3.0 Type C aljzatok, bal első sarokban a DC bemenet, valamint a jobb oldalon fent a vezetékes távkioldó csatlakozója találhatók. Érdekes problémát okozhat a kihajtható LCD, amennyiben külső monitort, vagy videorögzítőt használunk. Ez esetben ugyanis a kijelzőt nem tudjuk teljesen kihajtani és elforgatni, hiszen beleakad majd a HDMI csatlakozóba.
Memóriakártyából kettőt is használhatunk egyszerre, amely lehet SD, SDHC vagy SDXC is. A dupla kártyafoglalat előnye a nagyobb adatbiztonság, hiszen egyszerre mindkét kártyára menthetjük a felvételeinket, így az egyik kártya esetleges meghibásodása esetén a másik kártyán még megmaradhatnak a képeink. Ezen felül olyan működés is beállítható, hogy az első kártya megtöltése után kezdődjön a második kártya használata, de az is megadható, hogy egyszerre mentse el a gép mindkét mindkét kártyára a képeket, és ha az egyik kisebb és betelik, akkor ne is engedjen tovább fotózni (max. adatbiztonság), vagy ilyen esetben csak arra a kártyára mentse, ahol még van hely, illetve olyan is választható, hogy az egyik kártyára a fotók, a másikra a videók kerüljenek.
A kártyafoglalatok közül immár mindkettő támogatja az UHS-II nagy sebességű adatátvitelt, így elviekben akár 300 MByte/mp sebességű kártyát is használhatunk. További információk az átviteli sebességekről a Mért értékek oldalunkon olvashatók!
Az Olympus E-M1X ugyanazt a típusú akkumulátort kezeli, mint amit az E-M1 Mark II, csak ebből akár kettőt is használhatunk. A BLH-1 jelű 7,4V-os, 1720 mAh-s lítium-ion akku közel 12,8 Wh energiát képes eltárolni, ha két akkut is használunk (összesen 25,6 Wh), akkor CIPA ajánlású mérés szerint 770 fotó készítésére elegendő a tárolt energia. A tapasztalatuk azt mutatja, hogy egy akkuval is gond nélkül fotózhatunk egy teljes napot (persze csak ha nem tartjuk folyamatosan bekapcsolva az élőképet).
A menüben megadhatjuk, hogy milyen sorrendbe használja az akkukat a gép, elsőként az 1-es, vagy a 2-es foglalatban lévőt. Ha az egyik teljesen lemerült, akkor a másik akksit kezdi használni. Olyan opció sajnos nincs, hogy az egyik akku 40%-os töltöttsége alatt kezdje el használni a másikat, amennyiben abban több szufla van. Persze ezt akár automatikusan is megtehetné, hiszen kár nullára meríteni a kényes lítium akkut, amikor ott a másikban még a felhasználható energia.
A fényképezőgépen a kijelző bal felső sarkában százalékos pontossággal ellenőrizhető az akkumulátor töltöttsége.
Szintén a menüben részletes adatokat is találunk az akkukról, így a sorozat számot, a töltöttséget és az utolsó töltés óta készült képek számát, valamint az elhasználódás mértékét is 5 lépésben.
Az akkumulátor töltését külső töltőben végezhetjük, a töltő a rajta lévő sárga LED villogásával jelzi a töltési szintet (<50%, 50-80% között, 80-100% között, tele). Emellett a gép USB Type-C csatlakozóján keresztül is tölthető az akkumulátor a gépen belül, akár működés közben is.
