Felépítés
Ergonómia, kezelés
Noha a tükör nélküli fényképezőgépeket anno az elérhető kis mérettel promotálták, ma már ez nem feltétlenül igaz a felső kategóriás modellekre. Nyilvánvaló, hogy lehetett volna kisebb gépet is készíteni full-frame képérzékelővel, mint amekkora a Panasonic S1R, de az is egyértelmű, hogy nem ez volt a cél. A profik ugyanis nem zsebre vágható, aprócska csecse-becsékkel szeretnek dolgozni, számukra fontos a méretes markolat, hiszen többnyire nagy fényerejű, ezért nehéz objektíveket tesznek a vázra. A Panasonic magnézium ötvözet vázat használ az S1 és S1R modelljeinél, a gép pedig időjárásálló szigetelésekkel is rendelkezik.
Az S1R éppen ezért jó méretes darab lett, gyakorlatilag magasabb és mélyebb, mint egyes belépőszintű full-frame DSLR-ek.
Külsőre egyébként simán tükörreflexesnek tűnhet, még a kereső prizmaháza is megtalálható a gép tetején, amely persze prizmaházat nem, csak elektronikus keresőt tartalmaz.
A gép fogása remek, méretes markolat került a vázra, az exponáló gomb viszont kicsit hátra került. Azért így sem kényelmetlen.
Nem úgy a bekapcsoló kar, amely elég lehetetlen pozíciót kapott a gép tetejének jobb szélén. Egy kézzel képtelenség a gépet bekapcsolni, így mindenképpen szükség van a bal kezünkre is, hogy megtámasszuk a gépet, miközben a jobb kezünk hüvelykujjával elfordítjuk a kapcsolót. Ha mindezt csak egy kicsivel előrébb tolják (akár az exponáló gombbal együtt), máris sokkal ergonómikusabb lett volna a gép.
A kezelhetőség szempontjából pozitív viszont a gép tetején helyet foglaló három dedikált paraméter gomb, amelyekkel az érzékenységet, fehéregyensúlyt és expozíció kompenzációt állíthatjuk be (a gép úgy is beállítható, hogy az expozíció kompenzációt közvetlenül valamelyik tárcsával állíthassuk).
Üzemmódtárcsát a gép felső részének bal oldalán találunk, amely csak akkor forgatható el, ha a közepén lévő gombot benyomjuk és nyomva tartjuk. E tárcsa alá a kioldási üzemmód karja (tárcsája) került, amellyel az egyszeri képkészítés mellett a lassabb és gyorsabb sorozat üzemmódját (beállítható, hogy melyik mód milyen sorozatot jelentsen), időzített sorozat készítést és önkoldót választhatunk.
Profi géphez méltó tulajdonság, hogy a gombok háttérvilágítással is rendelkeznek, igaz, ez csak a hátlap négy gombjára korlátozódik: a lejátszás, a Q (gyors) menü, a vissza, a törlés és a Disp (kijelzés módosítás) gombokra. Érdekes, hogy a többi kezelőszerv már nem kapott háttérvilágítást, így az ISO, WB, fókusz-terület sem. Kicsit úgy érezhetjük magunkat emiatt, mint az okos leány meséjében a király: kaptunk is ajándékot, meg nem is.
Könnyebbé teszi a kezelhetőséget, hogy sok-sok gomb funkciója programozható, az itt elérhető funkciók listáját a lentebb látható, menürendszert bemutató videóban találjuk (egyedi beállítások (fogaskerék) menü, negyedik, használat 1 menülapján, 14:13-nál).
Szintén sokat segít az érintésérzékeny hátsó LCD is, hiszen itt nem csak a fókuszmezőt választhatjuk ki, de az aktív státuszképernyőnek köszönhetően közvetlenül egyes paramétereket is módosíthatunk.
Ezen felül a Q gomb megnyomásával egy 12 ikonból álló gyorsmenü is előhívható, amelynek ikonjaira saját magunk válogathatunk össze funkciókat (többnyire azokat érdemes, amelyeket a státusz képernyőről közvetlenül nem érhetünk el, az ide választható opciók szintén a lentebb látható menü videó egyedi beállítások (fogaskerék) menü, negyedik, használat 1 menülapján tekinthetők meg, 12:59-nél).
Nyilván sokat segítenek a testre szabható gombok és az érintésérzékeny kijelző is, de emellett az is fontos, hogy jól átlátható, egyszerűen használható menürendszert kapjunk, hiszen nem mindent állíthatunk közvetlenül gombokkal. A Panasonic gépekben általában 5-6 főmenü áll rendelkezésünkre, amelyeken belül sok-sok lapon keresztül érhetünk el menüpontokat, amik csak lefelé lapozással válthatók.
Itt most a fotó, videó, egyedi beállítások, beállítás, saját menü és lejátszás menük használhatók. Az egyes főmenükön belül a különböző menüpontok több lapon helyezkednek el, ezeket a lapokat a menün belüli ikonokra bökve, vagy a navigáló tárcsával is válthatjuk. Jó hír tehát, hogy jobban átlátható, könnyebben kezelhető menüt kapott az S1R, mint amit korábban a Panasonic gépeknél láthattunk.
Jó pont, hogy saját, egyéni menüt is készíthetünk, amelybe 3 lapnyi (mintegy 23 elemből álló) menüpontot vehetünk fel a gép összes létező menüpontja közül, ezeket pedig igény esetén sorba is rendezhetjük.
A teljes menürendszer itt tekinthető meg (ha túl gyors lenne, a fogaskerék ikonra kattintva a lejátszási sebesség módosítható):
A gép rendelkezik Bluetooth LE és Wi-Fi vezérlőkkel is, a korábbi Panasonic Image App segítségével azonban csak az exponálás váltható ki, paramétereket nem változtathatunk meg (vagy csak az app nem volt még felkészítve az S1R kezelésére). A használati útmutató szerint egyébként a Panasonic Image Sync alkalmazást kellene használnunk, ilyen azonban még nem volt elérhető tesztünk készítésekor sem androidos sem iOS-es eszközre. Az Image App használata során azonban legalább arra fény derült, hogy távvezérelt módban a gép menüje használható marad, így egyes beállításokat itt el tudunk végezni akkor is, amikor már okos eszközhöz csatlakoztattuk a gépet.
Teljesen természetes, hogy egy profiknak szánt géphez nem maradhat el az opcionális portré markolat, amelyet a Panasonic is kínál az S1R-hez. A DMW-BGS1 teljes értékű portrémarkolat, amely kezeléshez szükséges gombokat, tárcsákat is tartalmazza, valamint kiegészítő akkumulátort is fogad.
A vázra pontosan az optikai tengely alá, de a szenzor mögé került az állványmenet.
Az akkumulátort és a memóriakártyákat állványra helyezett fényképezőgépből is kivehetjük és cserélhetjük.
Képérzékelő
Az S1R-be teljesen új fejlesztésű képérzékelő került, amely 50,44 millió képpontot tartalmaz, ebből 47,3 milliót használ fel a gép képalkotásra. A 3:2 oldalarányú, 36×24mm méretű CMOS képérzékelő egyik különlegessége a képpontok előtti aszférikus mikrolencsék, amelyekkel elviekben a jobb jel/zaj arány (kevesebb elvesztegetett foton) és kisebb színhiba érhető el.
A képérzékelőt a gép képes oldalirányba eltolni és forgatni is, a szenzorstabilizálás ráadásul az objektívbe épített optikai stabilizátorral is képes együttműködni, így akár 6 Fé-nyi előnyt is elérhetünk.
A legnagyobb felbontásban hagyományos fotóknál 8368×5584 pixeles képeket kapunk, de van lehetőség a szenzor pixel méretnél kisebb eltolásával 187 Mpixeles nagy felbontású fotó készítésére is. A veszteséges JPEG mellett RAW formátum is választható, illetve ezek kombinációja is, a JPEG kétféle tömörítési fokával. RAW formátumnál nincs választható opció, hogy milyen tömörítésű, illetve milyen színmélységű legyen.
Az érzékenység alapértéke ISO100, ezt harmad fényértékenként emelhetjük egészen ISO25600-ig, vagy kiterjesztett érzékenységnél ISO51200-ig (szintén 1/3 Fé-enként). Lefelé az érzékenység kiterjesztésével ISO50-ig juthatunk 1/3 blendénként.
Használhatunk automatikus érzékenységet is, ahol nem csak a maximum értéket adhatjuk meg, de a minimális zársebességet is kiválaszthatjuk. Sajnos a reciprok szabályhoz képest való pozitív, vagy negatív eltérést már nem állíthatjuk be, pedig ez többet érne, mint a zársebesség minimumának közvetlen megadása.
Van lehetőség ultrahang frekvencián működő szenzor tisztítás bekapcsolására is.
Itt érdemes ismét megemlíteni, hogy az S1R-be igen tartós, mintegy 400.000 expozícióra tervezett redőnyzár került, amelyet ráadásul a teljes elektronikus zár használatával még kímélhetünk is.
Objektív
Az új rendszer a Leica által fejlesztett L bajonettet használja, amelyre első körben egy 24-105mm f/4 standard zoomot és egy 50mm f/1,4 standard fixet kínál a Panasonic, emellett pedig készül egy 70-200m f/2,8 telezoom is.
Mi a 24-105mm f/4 objektívet kaptuk a gép mellé tesztünkhöz.
Adapter is készül az L bajonetthez, legalábbis a Sigma már bejelentette MC-21 adapterét, amellyel S, illetve EF bajonettes objektíveket használhatunk L bajonettes gépeken, így az S1R-en is. Az adapter pár hónap múlva lesz kapható.
LCD és kereső
A Panasonic S1R hátuljára nagy méretű, 3,2″ képátlójú 3:2 oldalarányú, 2,1 millió képpontos kapacitív multitouch LCD került. Az igen magas képpontszám kiváló részletgazdagságot ad, még az alkalmazott semi-RGBW képpont elrendezés mellett is (egészen pontosan RGBRGW kialakítású az LCD, részlegesen pentile elrendezéssel).
Ilyen megoldású LCD-vel egyébként a Canon EOS R-nél is találkoztunk már.
A japán gyártó úgy döntött, hogy a 180 fokban kihajtható és 270 fokban elforgatható kijelző helyett inkább egy strapabíróbb és használhatóság szempontjából is kellemesebb megoldást választ, amit egyébként a Fujifilm MILC-einél már megismerhettünk. Ez lefelé 45 fokban, felfelé 80 fokban dönthetőséget jelent, ami fej fölüli, illetve talaj közeli fotózásnál pillanatok alatt lehetővé teszi az LCD ideális billentését. Ezen felül azonban jobbra is hajthatjuk a hátsó kijelzőt, ha a bal oldalán lévő reteszt felfelé toljuk. Ez esetben jobbra 60 fokban hajthatjuk ki, amely portré állásban teszi könnyebbé a fej fölüli, vagy talaj közeli fotózást.
Egyértelmű, hogy ez a megoldás nem kínál olyan szabadságot, mint egy teljesen kihajtható kijelző, de várhatóan ezt a gépet szelfizésre nem igazán fogják használni. Viszont a lefelé dönthetőség miatt a fej fölüli fotózásnál kevesebbet kell bíbelődni a kijelzővel, mint ha teljesen kihajtható és elforgatható módszert választott volna a gyártó. Ettől függetlenül azért makrózásnál még jól jöhetne a teljes kihajthatóság, de a felfelé vagy jobbra döntéssel a legtöbb helyzet így is megoldható.
Az LCD-nél a háttérvilágítás fényerejét ±3 lépésben állíthatjuk, emellett a kontrasztot, a színtelítettséget, illetve a színezetet is módosíthatjuk.
Ahogy fentebb már írtuk, az érintésérzékeny felületnek köszönhetően az LCD-nek a gép kezelésében is komoly szerepe van, használhatjuk a fókuszterület kiválasztásnál, de az egyes menüpontok vagy funkciók kijelölésére is használható, illetve felvétel módban az aktív státuszkijelzés is segít.
A fókuszterület választás ráadásul az elektronikus kereső használatakor is közvetlenül rendelkezésünkre áll, amely komoly segítség lehet a gyors fókuszpont váltáshoz, hiszen nem kell leemelnünk a gépet a szemünk elől, a hátsó LCD-segítségével ujjunkkal pillanatok alatt átmozgathatjuk a fókuszmezőt a kívánt helyre (ez sokkal gyorsabb megoldás, mint a fókusz kar használata, bár valószínűleg a DSLR-ről érkezőknek más a beidegződésük).
Az LCD-n virtuális Fn gomboknak is alakítottak ki fület. Utóbbiak tartalma szintén saját magunk által kiválasztható. Videofelvételnél a mozgóképrögzítés során a rekesz, vagy expozíció kompenzáció ennek segítségével hangtalanul is elvégezhető.
Az LCD-n látható élőkép nem minden esetben jelent expozíció szimulációt, ha szükséges, ezt letilthatjuk. Expozíció szimuláció esetén a kijelzőkön a beállított rekesz és zársebesség párosnak megfelelő élőkép látható, kikapcsolt exp. szimulációnál pedig mindig normál expozíciónak megfelelő élőkép. Utóbbi nyilván akkor jön jól, ha manuális expozíciót használunk, pl. vakus megvilágítással kombinálva.
Az LCD-n felvételkor megjeleníthető segédrács, élő hisztogram, zebra minta a túlexpós részek jelzéséhez, élkiemelés a fókusz helyesség látványosabbá tételéhez, elektronikus horizont (elfordulás és döntés is), illetve a stabilizátor státuszképe is (expozíció közben is), valamint láthatók a különböző paraméterek. A stabilizátor státuszképnél könnyen ellenőrizhetjük, hogy milyen mértékű berázást kap a gép (pl. állványra helyezett fényképezőgépnél, hosszú expozíció során, ha a szél is fúj).
A képekbe kb. 16×-es mértékig nagyíthatunk bele, a vezérlőtárcsával 2×, 4×, 8× köztes értékekkel, de az LCD-n az okostelefonoknál megszokott két ujjas módszerrel tizedes lépésenként is. Az érintésérzékeny felületen a görgetés is működik. JPEG és RAW+JPEG fájloknál a nagyított kép kiváló részletgazdagságú, viszont ha csak RAW-ban fotózunk, akkor a csupán 1920×1280 pixeles beágyazott előnézeti kép miatt sokkal kevesebb részletet látunk (azaz képnagyításkor nem a RAW fájlból konvertálja az adatokat, csak a kis felbontású beágyazott képet nagyítja).
A visszanézett képeken hisztogram és részletes adatok is megjeleníthetők, beleértve a használt fókuszmező helyét is, illetve van lehetőség a kiégett részek villogtatására is.
A fókusz ellenőrzéshez segítség, hogy nagyított nézetben is válthatunk a képek között az elülső tárcsa segítségével, ráadásul ez esetben is a részletgazdag nagyított képrészlet jelenik meg elsőre is, nem az EXIF-be mentett kis felbontású kép nagyított változata. Emiatt picit lassabb a képváltás, de legalább jól összehasonlíthatók maradnak a részletek (lásd a fenti videó végén).
A gép tetejére egy háttérvilágítással ellátott státusz LCD is került, ahol a fénymérés, a fehéregyensúly, a rekesz, zársebesség, érzékenység, akku állapot, hátralévő képek vagy videó hossz olvashatók le. A háttérvilágítás bekapcsolásához a státusz LCD-től jobbra eső gombot használhatjuk, amelyre a gombok háttérvilágítása is bekapcsol.
Az elektronikus kereső elképesztő felbontást kínál, nem kevesebb, mint 5,76 millió képpontból épül fel, tökéletesen élethű, pazar részletgazdagságú képet adva, amely a képsarkokban is hibamentes. A 4:3 oldalarányú keresőben fent és lent egy-egy státuszsorral töltötték ki a rendelkezésre álló területet.
A 0,74×-es nagyítású, 100% lefedettségű keresőkép kellően nagy ahhoz, hogy minden részlet jól kivehető legyen. Szemüvegesek számára jó hír, hogy a nagyítás 0,72×-esre vagy 0,7×-esre is állítható a jobb oldalon található V.mode gombbal (amelynek hatására a keresőkép méretét zsugorítja a gép két lépésben), így szemüvegben a keresőbe tekintve is látható lesz a teljes tartalom.
Az elektronikus keresőt dioptria korrekcióval is ellátták, ennek tárcsája a keresőtől balra található. Az EVF rendelkezik betekintés érzékelővel is, így amikor belenézünk, az LCD-ről automatikusan átkapcsolhat a gép az EVF-re. Ez azonban felülbírálható, választhatunk csak LCD-s és csak EVF-es élőképet a kereső bal oldalán lévő LVF gomb megnyomásával.
Az EVF-en ugyanazok az adatok jeleníthetők meg, mint a hátsó kijelzőn, a kijelző stílus azonban eltérő lehet a két eszközön.
A képfrissítés alapesetben 60 kép/mp, de a menüben 120 Hz-es képfrissítést is engedélyezhetünk. Ez esetben kicsit megnő a gép fogyasztása, viszont csökkenhet az élőkép megjelenítés késleltetése.
Vaku
A gépbe beépített vaku nem került, viszont mint vakupapucs, mind vaku szinkron kimenet megtalálható rajta.
A vaku szinkronideje gyári adatok szerint 1/320 mp, viszont ez csak rendszervakuval érhető el, hagyományos stúdióvakuval 1/250 mp-es záridőnél rövidebb expozíciónál a redőnyzár már betakar a képbe.
Csatlakozók, memóriakártya, akku
A csatlakozókat a fényképezőgép több pontján is találunk.
A legtöbb a bal oldalra került, itt egy-egy gumi fedlap mögött foglal helyet a vezetékes távkioldó csatlakozója, a fejhallgató és mikrofon aljzatok, illetve a teljes méretű HDMI és az USB Type-C csatlakozók. Utóbbi akár a fényképezőgépben lévő akkumulátor töltésére is használható, még bekapcsolt állapotban is.
Előre a vakuszinkron csatlakozót helyezték.
A Panasonic S1R dupla memóriakártya foglalattal rendelkezik, egyikbe SD, SDHC vagy SDXC kártyát helyezhetünk, amelyekből az UHS-II átviteli módot is támogatja, míg a másik XQD kártyákat fogad. A két kártya között választhatunk írási módot is a szokásosak szerint: mindkettőre mentse, egyikre csak fotókat, másikra videókat, vagy egymás után használja őket.
A fényképezőgéphez egy meglepően nagy méretű, DMW-BLJ31 típusú lítium-ion akkumulátort mellékelnek, amely 7,4V feszültségű, 3050 mAh kapacitású, azaz 23 Wh energiát képes tárolni, ami elegendő ahhoz, hogy ne merüljön le a gép a nap felénél. CIPA ajánlású gyári mérések szerint egyébként 380 kép készíthető egy feltöltéssel.
Az akkumulátor töltéséhez egy külső töltőt kapunk, amelynek USB Type-C csatlakozója van. Ehhez egy adaptert is mellékel a gyártó, aminek kábelét akár direkt a géphez is csatlakoztathatjuk.
Az akku töltöttsége négy szegmenses ikonon ellenőrizhető, vagy akár százalék pontos kijelzésre is átválthatunk. A menüben az akkumulátor állapota is megtekinthető, ahol négy szegmensben mutatja a gép az elhasználódás mértékét. Az utolsó töltés óta készült képek számát azonban nem olvashatjuk le, mint más gépeknél.
