Felépítés II.
LCD és kereső
Már a H9-nél is dicsértem az LCD kijelzőt, így ezt most sem hagyhatom ki, mivel lényegében ugyanazt a minőséget kapjuk újra. A TFT LCD monitor képátlója ismét 3”, ami az adatlap tanúsága szerint 7,5 cm. Méréseink szerint a látható, hasznos képméret is éppen ennyi, szóval csalás és csalódás kizárva. A kijelzőre 230 400 pixel került, ami 960 x 240 pontot jelent. Bár nem a legnagyobb felbontás – hiszen néhány kompaktban már 460 ezer képpontos képernyőt is találunk – de még jónak számít, nem is beszélve a jó képminőségről. Ezt a kijelzőt is tükröződésmentes bevonattal látták el, ami ha nem is ad tökéletes képet vakító napsütésben, azért segít, hogy értékelhető információt is lássunk az LCD-n. Bekapcsolhatunk plusz háttérvilágítást is, ami tovább javítja a kép láthatóságát ilyen esetekben.
A kijelző nagy előnye, hogy kihajtható. Ezt két irányban tehetjük meg. Felfelé és lefelé, nagyjából 90 fokban. A rajta megjelenő adatok a DISP gomb segítségével léptethetők vagy tüntethetők el. Ez a nyílgomb fel irányát jelenti, melynek segítségével kapcsolható be az extra háttérvilágítás is.
A képernyőn megjelenő adatok a következők (a bal felső saroktól lefelé haladva): akku teljesítmény ikon, képméret, felvételi üzemmód/témaprogram, éjszakai (Nightshot) üzemmód, fehéregyensúly, sorozat, fénymérési mód, arc-, és mosolyfelismerés, stabilizátor, DRO ikon, automata sorozat, zajszűrés erőssége, berázásveszély ikon, mosolyfelismerés szintje, zoom skála, színeffekt, színszűrő, kontraszt, élesség, PictBridge ikon, visszajátszás mód, arcszűrés, kedvencek ikon, kép védelme, DPOF nyomtatás, hangerő, AE/AF rögzítés, érzékenység, hosszú záridős zajszűrés, záridő, rekeszérték, expozíció korrekció, fókuszmód, kézi fókusz távolságskála, videofelvétel ikonja, felvételi idő, mentési könyvtár neve, felvétel időpontja, lejátszás könyvtár, rögzíthető képek száma, a könyvtárban lévő képek száma, felvétel helye (belső memo/kártya), intelligens témamód felismerés, AF segédfény ikonja, vörösszem csökkentés, fénymérési mód, vakumód, vakutöltés folyamata, fehéregyensúly, konverter lencse ikonja, vakuszinkron, önkioldó, megtelt adatbázis ikon, AF mező kijelzése, spot fénymérés helye, lejátszás ikon, lejátszási skála, hisztogram.
Az elődnél még sajnálkoztam, hogy miért nincs legalább 8x képnagyítási lehetőség a lejátszott fotóknál. A halk ima meghallgatásra talált, mert a H50-ben már 8x értékig nagyíthatók fényképek. Ez már egy kb. 430 pixel széles képrészletet mutat, amit az iránygombbal görgethetünk, de ugyanerre használható a gomb körüli forgatható tárcsa is. A nagyításra a zoom gomb jobb iránya használható. A bal iránnyal értelemszerűen kicsinyíthetünk, illetve 9, vagy 25 nézőképes előnézeti képernyőt állíthatunk be.
A DSC-H50 elektronikus keresőt használ, ami teljesen megszokott ebben a kategóriában. Ez ügyben viszont újfent negatív érzéseimnek adhatok hangot. Semmit sem javítottak az előd gyengécske EVF kijelzőjén. A méret most is 0,2”, a felbontás pedig 201 000 pixel. Mindez egy nagyon apró képterületen, amit még egy viszonylag vastag, fekete keret is övez. A hasznos keresőméret így még kisebb, mint lennie kéne. Túl sok hasznát nem vesszük, esetleg csak nagyon erős napsütésben. Információ szempontjából az EVF-en ugyanazokat az adatokat látjuk, mint az LCD-n. A keresőkép élessége a betekintő nyílás bal oldalán lévő dioptriaszabályzóval állítható.
Élességállítás, fénymérés
A készüléket automatikus és kézi élességállítással is használhatjuk. Az automata fókusz (AF) tekintetében nincs sok újdonság. Egy 9-mezős, kontrasztérzékelésen alapuló rendszerről van szó, amely ezúttal is háromféle módot kínál:
- 9-mezős: teljesen automata mód, melynél a fényképezőgép választ az összes rendelkezésre álló mező (9 db) közül.
- Középpontos: az élességet csak a középső mező alatti tárgyra állítja a gép.
- Változtatható mérőmezős: a fotós választhatja ki, hogy a képmezőn hol kívánja az automata élességállítást. A mezők között a nyíl gombbal lépkedhetünk, és összesen 13 x 9 pont (vagyis 117) közül választhatunk.
Az élességállítási tartományt a nyílgomb bal irányával (kis virág ikon) állíthatjuk. Normál és makro állás közül választhatunk. Az előbbinél nagylátószög állásban 50 cm és végtelen között állapodik meg a fókusz, telénél pedig 120 cm és végtelen között. Makro módban már 1 cm-re lévő tárgyra is képes élességet állítani a gép.
Működés szempontjából az alábbi két beállítás választható:
- Egyszeri: az exponáló gomb félig lenyomott állapotában aktiválódik az AF rendszer és a megadott AF-mezőn állít élességet. A képet ezután átkomponálva – de a gombot félig nyomva tartva -az élességállítás távolsága változatlan marad.
- Monitor: lényegében megegyezik a kompakt gépeknél megszokott folyamatos AF móddal. A gép nem egy fix fókusztávolságot használ, hanem az AF-mező alatti tárgy elmozdulásakor, vagy a kép átkomponálásakor folyamatosan változtatja a távolságot a tárgy helyzetének megfelelően.
Ha a gépnek gyengébb fényben kell élességet állítania a vörös-narancs színű AF-segédlámpát hívja segítségül, amely rövid felvillanásával világítja be a témát, így könnyítve az élesség meghatározását. A segédfény lámpát ezúttal egy kicsit közel helyezték el az objektívházhoz, így annak pereme kissé kitakarja a fénykör egy részét. Ez persze a működését nem befolyásolja.
A komolyabb Sony kompaktok rendelkeznek egy plusz szolgáltatással, amely akár teljes sötétségben is lehetővé teszi fényképek készítését. Ez a Nightshot funkció, ami a DSC-H50-ból sem maradt ki. Egy külön gombbal kapcsolható be a gép bal oldalán és szemünk által nem érzékelhető infra fényt használ a téma megvilágításához. Emiatt színekre ne is számítsunk az elkészült képeken és a magas érzékenység miatt a zajszint is elég magas lesz, de ahogy az alábbi képen látszik teljes sötétben is készíthetünk felismerhető fényképeket, vagy saját portréikkal ijesztgethetjük ismerőseinket.
A H50 fókusz képességei főként a kézi élességállítás tekintetében fejlődtek. A hagyományos manuális fókusz (MF) a szokott helyen, a kijelző alsó funkciósorán állítható be. Ekkor alul egy fókuszskála is megjelenik, amelyen hozzávetőleges leolvasható az élességállítás távolsága. A távolságot az iránygombokkal szabályozhatjuk, gyakorlatilag fokozatmentesen, 1 cm és végtelen állás között. Ha megmozdítjuk a gombot a kép közepe azonnal 2x méretre nagyítódik, ami elvileg a pontosabb élességállítást segítené. Gyakorlatilag elég nehéz rajta megállapítani, hogy mikor tökéletesen éles a kép, mivel a nagyítás nem optikai, csupán interpolált.
A fejlődést az új félmanuális fókuszmód jelenti, melyet az MF mód utáni +-jellel ellátott kéz ikon jelképez. Ez ötvözi az automata és a kézi élességállítást. Az exponáló gomb félig lenyomásakor mindig automatikus fókuszbeállítást végez, de a képernyőn folyamatosan látható a kézi állítás skálája is és az eredményt a jobb és bal nyílgombbal azonnal felülbírálhatjuk. Valóban hasznos szolgáltatás, ami nagy segítségére lehet a fotósnak.
Vaku
A Sony Cyber-shot DSC-H50 adatlapját átböngészve csupán annyi tűnik fel, hogy a vakuteljesítmény kissé elmarad az elődétől. Automata érzékenységet állítva, nagylátószögnél 0,2-9,1 m, tele állásban pedig 1,2-5,5 m között biztosít jó megvilágítást a villanó. A teljesítmény, bizonyos határok között, manuálisan is szabályozható. +/- 2 fényértékkel állíthatunk be erősebb vagy gyengébb villanást. A lépésközök nagysága 1/3 Fé lehet. Méréseink szerint két villanás között nagyjából 6-7 mp-et kell várnunk a feltöltésre, de teljes kisütés esetén ez eltarthat akár 12 másodpercig is.
A gépbe a megszokott, felnyíló vakut építették, mely automatikusan (az előzetes beállítástól függően) pattan fel és az optikai középtengelytől kb. 5,5 cm-re magasodik. Nem túl nagy távolság, de több mint a kis kompaktoknál megszokott. A minél nagyobb távolságnak a vörösszem hatás elkerülése miatt van jelentősége, de sok esetben ez a távolság sem elegendő. A nem kívánt pirosság ellen külön elővillanás móddal védekezhetünk, de ha ez sem segít a gép menüjében megtaláljuk a vörösszem eltávolító szoftveres funkciót is.
A vörösszem csökkentő módon kívül automatikus (a gép dönt a vaku használatáról), kikapcsolt, derítő (mindig villan), lassú szinkron, valamint első- és hátsó redőnyre szinkronizált vakumódok közül válogathatunk. Beállításukhoz a nyílgomb jobb iránya használható.
Sem elődeiben, sem a DSC-H50-ben nem találunk külső vakucsatlakozási lehetőséget, pedig kategóriájában már egyre általánosabb a nagyobb villanók fogadásának lehetősége. Majd talán legközelebb!
Memóriakártya, akku, csatlakozók
Ha a Sony DSC-H9 31 MB-os belső memóriakapacitása kevés volt annak idején, úgy a DSC-H50 15 MB-ja még kevesebb, lévén 9 megapixeles gép. Persze a belső tárhyel csak a kipróbáláshoz elég, itt azonban talán még ahhoz sem, így mindenképpen – már a vásárlás napján – szerezzünk be hozzá egy nagyobb MemoryStick Duo vagy MemoryStick Pro Duo kártyát. Ahogy említettem, a kártya a markolat alján lévő foglalatba helyezhető. Kicsit megváltoztatták a helyzetét az elődhöz képest. Eddig a markolat oldalával volt párhuzamos, most a hátlappal, ami sajnos az ajtó mellett kidudorodó hátsó perem miatt, kényelmetlenebb kártyabehelyezést és kivételt jelent.
A készülék alaptartozéka egy lítium-ion akkumulátor (NP-BG1), valamint a hozzá tartozó hálózati töltő (BC-CSGB). Az akkumulátor 960 mAH kapacitású és 3,6V-os. Feltöltése kb. 4 óráig tart, ami meglehetősen hosszadalmas egy átlagos – ráadásul nem is kiemelkedően nagy kapacitású – lítium-ion akkuhoz képest. Tesztünk során kb. 160-180 képet készítettünk, ami valamivel jobb, mint az elődben mért érték. Mindezek során folyamatosan használtuk a SteadyShot stabilizátort és elvétve a vaku is villant. A gyártó is jobb kapacitásról számol be saját mérései alapján. A készülék áramfelvétele, bekapcsolt LCD-vel 0,1W-tal csökkent. A gyártó adatai szerint (CIPA) kikapcsolt LCD-vel, EVF használatakor egy feltöltéssel a korábbi 280-310 kép helyett az új modellel 300-330 fotót lehet készíteni, míg az LCD használatakor ez 150-165 képre csökken.
A markolat tetején, egy kis gumifedél mögött helyezték el a hálózati tápegység csatlakozóját. A tápot külön tudjuk beszerezni a gép mellé. Az audió/videó, valamint USB 2.0 Hi-speed kombinált kimenet a szokásos helyre, a gép bal aljára került. Ezúttal azonban nem egy gumilap, hanem egy lehajtható műanyagfedél takarja. A kombinált kimenethez kombinált kábel is jár, amelynek két RCA vége az audió és videó jelet, USB csatlakozója pedig a számítógépes (vagy PictBridge) adatforgalmat bonyolítja. Az A/V kábel hagyományos TV-re köthető, de a kimenet 1080i felbontású HD jelet is képes küldeni az ezt fogadni képes televízióknak, melyhez egy külön kábelt kell beszereznünk. A különálló diavetítés gombbal a képek lejátszása azonnal indítható.
A Sony Cyber-shot DSC-H50 alaptartozéka egy infra távvezérlő is, amely egy gombelemről (CR2050) üzemeltethető. Segítségével megoldható az exponálás, zoom/visszajátszott képek kinagyítása, navigáció a menüben (iránygombok), a menük (alap és Home menü) opciói közti lépkedés (pl. TV képernyőn visszanézve), valamint a diavetítés indítása.
