Sigma 105mm f/2,8 DG DN Macro | Art – teszt

0

Képminőség

Színhiba

Az objektívben egy darab speciálisan alacsony szórású tagot alkalmaztak a kromatikus aberráció csökkentésére. Ez első ránézésre kevésnek tűnhet, de a tesztfotóink alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a Sigma 105mm f/2,8 DG DN Macro | Art abszolút jól vizsgázott: még teljesen nyitott rekesznél sincs zavaró transzverzális színhiba, 42 Mpixeles felbontásnál sem.

Megnéztük Capture One 20-ban is, kikapcsolt (általános) profilozással, de úgy sem tapasztaltunk erősebb kromatikus aberrációt, tehát nem szoftveres hókuszpókusz eredménye a színhiba mentesség.

Színhiba (laterális)

Most sem maradt el az axiális (longitudinális) színhiba vizsgálata, hiszen itt nagy eséllyel mindenképpen kis mélységélességű képeket készítünk, ahol nem mellékes, hogy jelentkezik-e a fókuszon kívüli fényfoltok peremén elszíneződés (amit majd a bokeh ábrán is láthatunk). Ez a színhiba a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és a transzverzális színhibával ellentétben képközépen is ugyanúgy jelentkezik. Főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhetjük tetten, azok elszíneződéseként. Ez nyitott blendénél enyhe kékes, illetve borostyán színezetként látható, de F4-nél már nem igazán érzékelhető.

Színhiba (axiális)

Bokeh

A makró objektíveket szinte kivétel nélkül úgy alakítják ki, hogy azokat ne csak közelfényképezésre lehessen használni. A gyújtótávolság és fényerő alapján így akár portré készítésére is alkalmas, így emiatt sem mindegy, hogy milyen lesz a fókuszon kívüli fényfoltok, azaz a bokeh megjelenése.

Tapasztaltabb Olvasóink nyilván már előre tudják, hogy a hosszú tubus és a belső kihuzat miatt nyitott blendénél a képsarkokban lencse szerű forma várható, amely itt is jelentkezik. A 9 lekerekített lamellából felépített rekesz F4-ig szép kerekded bokeh formát biztosít, F5,6-nál viszont már látható a szögletesebb forma, F8-tól pedig a jellegzetes gyűrűs hatás is. Ez azonban általános jelenség.

Kontrasztvesztés, becsillanás

Az erős ellenfényben való fotózás nem a kedvence ennek az objektívnek, noha nagyon durva becsillanások nem jelentkeznek, a fényszóródás miatt bekövetkező kontrasztvesztés elég jelentős. A becsillanással szemben azonban a kontrasztvesztés könnyebben is orvosolható utómunkával.
“Lensflare” inkább csak szűkebb rekesznél jelentkezik.

Geometriai torzítás

Enyhe kisteleként nem várunk komoly geometriai torzítást, tippünk úgy tűnik be is jött, hiszen alig látható görbület a függőleges illetve vízszintes képszéli vonalakon.

A MILC gépekhez készült objektívek között akadnak beágyazott torzítás profilt tartalmazó modellek is, amelyek a fényképezőgép saját JPEG motorjánál, a gyári RAW konverternél és pl. Lightroom esetében automatikusan alkalmazásra kerülnek, azaz eleve szoftveres torzítás korrekció történik akkor is, ha RAW fájlból dolgozunk. Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.

Mivel a Sony Alpha 7R II vázon állítható a torzítás csökkentés profil alapon, ezért bekapcsolt és kikapcsolt állásban is lőttünk egy-egy képet.
Általában az szokott történni, hogy a Lightroom mindenképpen alkalmazza a beágyazott profilt. Itt viszont pont az ellenkezője történt: hiába kapcsoltuk be a torzítás korrekciót és hiába mentette a gép az objektív firmware-éből a profilt a RAW fájlba, azt a Lightroom valamiért nem alkalmazta. A gép saját JPEG képén persze megtörtént a korrekció.
A Capture One-nal viszont egyértelműen láttuk, hogy engedélyezett torzítás korrekciónál valóban van beágyazott profil a RAW fájlban, míg ennek letiltása a profilt sem menti be a fájlba. Itt a beágyazott profil alapú korrekciót és a kikapcsolt korrekciót is meg tudtuk vizsgálni.

A lenti dobozban a Lightroomban konvertált kép a kikapcsolt torzítás korrekciójú, a bekapcsolt korrekciójú képet pedig Capture One-nal exportáltuk.

Szerencsére kikapcsolt korrekció esetében sincs jelentős torzítás.

A közelpontnál tapasztalható torzítást a makróval foglalkozó bekezdésünk mutatja.

Geometriai torzítás



Lightroom – torzítás korrekció nélkül


Capture One – bekapcsolt torzítás korrekcióval

Peremsötétedés

A nagy fényerejű, illetve nagy kihuzatú objektíveknél szinte elkerülhetetlen, hogy ne alakuljon ki a képsarkokban peremsötétedés. Bár ezt alapvetően végtelen tárgytávolságnál szokás vizsgálni, makróobjektívről lévén szó, itt az alap felhasználási terület a közelfényképezés, így közelponton is megnéztük a sarkok sötétedését, hiszen ez esetben a belső kihuzat nő, azaz mindenképpen változik a vignettálás mértéke.

Sejtésünk félig beigazolódott, igaz, mi arra számítottunk, hogy a közelpontnál lesz nagyobb vignettálás, de éppen fordítva történt. Mindez valószínűleg annak köszönhető, hogy közelpontnál a belső lencsetag csoport előrébb helyezkedik el.

A peremsötétedés egyébként általában könnyen orvosolható RAW feldolgozás során, ehhez profilok is elérhetők a legtöbb népszerű RAW konverterhez. Képeinken a korrekció nélküli helyzet látható.

Makró, közelfényképezés

És igen, végre elérkeztünk a legizgalmasabb kérdéshez: oké, de hogy teljesít igazi makró módban?
Az objektív 29,5 cm-es közelponttal rendelkezik (szenzor-téma minimális távolság), amely a gyakorlatban 14 cm-es munkatávolságot jelent (frontlencse-téma távolsága). Ilyen esetben 1:1 leképezésre képes, azaz a téma képe ugyanakkora méretű lesz a szenzoron, mint a valóságban. Ez egyben azt is jelenti, hogy a 36×24 mm-es full-frame szenzorral kb. 36×24 mm-es területtel lesz kitölthető a teljes képmező.

A mi tapasztalatunk szerint a legkisebb tárgytávolságnál 34,2 mm széles területtel tölthető ki a képmező, amely 1,05×-es nagyítást jelent.

Ezeknél azonban sokkal fontosabb kérdés, hogy mi történik a makrózás során a képsarkokban, illetve van-e jelentősebb torzítás, mint távoli témák esetében.
Nos, örömmel jelenthetjük, hogy mind a képsarkok rajzolata jó, mind a torzítás minimális marad.

Közelfényképezés – makró



Lightroom – torzítás korrekció nélkül


Capture One – bekapcsolt torzítás korrekcióval

Képminőség

Az első Art szériás, MILC-ekhez fejlesztett Sigma makró objektív remekül teljesített tesztünkben. Nem csak a fenti „steril” teszteken, de a valós körülmények között is jól muzsikált.

Nyitott blendén is remek képminőséget ad, lágyság csak minimálisan jelentkezik, egy blendével szűkebben sem kapunk határozottan részletgazdagabb képet. A képsarkok is kellően részletgazdagok, így az objektív sík témák reprózására is jól használható.
Persze az igen közeli témáknál már elkél a rekesz szűkítése, adott esetben akár F8, F11 rekesz is előkerülhet, ahol viszont már a diffrakció ront a képélességen. Ezzel azonban sokat nem lehet kezdeni. F16-nál és F22-nál már igen erős a diffrakció élességet rontó hatása (már-már életlennek látszik a kép).

Sokat nem is érdemes szövegelni erről a témáról, a tesztfotók megmutatják, hogy igazán remek rajzolattal rendelkezik ez az objektív is.

Értékelés

A Sigma 105mm f/2,8 DG DN Macro | Art egy igazán jól sikerült objektív. Örömteli, hogy belső élességállítást kapott, pozitív a minimális vignettálása, de a színhiba sem tartozik a negatívumai közé.
A fókusz sebessége jó, mindez ráadásul hangtalan, így akár természetvideók készítésére is alkalmas lehet.
Nincs baj a kézi élességállítás pontosságával sem, a focus-by-wire jól teszi a dolgát, igen precízen dolgozhatunk. Ha kell, akkor pedig gyors fókuszváltást érhetünk el a gyors gyűrűforgatással.

Optikai stabilizátor ugyan nincs ebben az objektívben, de egyrészt ma már a full-frame MILC-ek javarésze (a Sony E és a Leica L bajonettesek mindegyike) rendelkezik szenzorstabilizálással, másrészt pedig makrózásnál úgysem mindenható a stabilizátor, hiszen sokkal nagyobb gond lehet a kézből fotózás során az előre-hátra dülöngélés, ami az extrém kis mélységélesség miatt pillanatok alatt ki tud vinni a fókuszból.
A profi makrózáshoz nagyon stabil állvány és makrósín az ideális, ilyenkor viszont a stabilizátornak már semmi jelentősége.

A Sigma 105mm f/2,8 DG DN Macro | Art egyelőre Sony E és Leica L bajonettel kapható, ára 270 ezer Ft.

A tesztfotók készítése során igyekeztünk többféle témát keresni, olyat is, ahol a képsarkok élessége, rajzolata is ellenőrizhető (lásd szokásos dísztermi képsorozatunk, illetve az utolsó képeket, amelyek 1:1 leképezéssel mutatnak 1 milliméteresnél is kisebb chiamagokat).
A legkisebb tárgytávolságon készült, 1:1 leképezési arányú (azaz maximális nagyítású) tesztképeinket a fájlnévben a ‘max_magnification’ szöveggel láttuk el a könnyebb azonosíthatóság érdekében.