A Nikon már tavasszal belengette, hogy készül egy új, nagyon komoly képességű tükör nélküli fényképezőgéppel, amelyről tegnap hivatalosan be is jelentette az összes részletet.
Teljesen nyilvánvaló, hogy nem csak a nikonosok, de a fotózást és fotótechnikát önmagában is kedvelő fotósok is nagy érdeklődéssel várták az új gépet és persze azokat a szolgáltatásokat és technikai, technológiai bravúrokat, amelyek egy ilyen horderejű bejelentésnél elvárhatók.
Kipróbáltuk: Nikon Z 9, a sport- és természetfotós MILC – teszt
A Nikon Z 9 ugyanis a D6-tal egy ligában indul, azaz profi sportfotós gépnek készült, ugyanakkor felbontása miatt már nem esik ki az olyan felhasználásokból sem, amelyek nagy felbontást igényelnek.
A gép legalapvetőbb képességeit már tegnap megismerhettük a sajtóanyagból és a bemutató videókból, azonban a finomságok csak akkor derülnek ki, amikor ténylegesen kézbe vehetjük a gépet.
A Nikon Kft. ezúttal is lehetőséget biztosított számunkra, hogy egy még nem végleges firmware-ű, béta géppel megismerkedhessünk.
Cikkünkben azokat a tapasztalatainkat szeretnénk megosztani, amelyek a tegnapi bejelentés során nem feltétlenül voltak egyértelműek, vagy magától értetődőek.
Ha úgy tetszik, elvégeztünk egy funkcionális ismerkedést a géppel, azonban a béta firmware és a nem kereskedelmi állapot miatt a géppel készült fotókat nem közölhetünk. Ugyanakkor amint lehetséges, elvégezzük majd a szokásos részletességű, képminőségre is kiterjedő tesztünket, ha már végleges változat elérhető lesz tesztelésre (persze mivel év vége felé ígérik a piacra kerülést, könnyen lehet, hogy első körben csak „műtermi” tesztünk lesz és élesben majd csak akkor tudjuk tesztelni, amikor az időjárás és a helyi sportprogramok is engedik ezt).
Első körben fussuk át gyorsan a Nikon Z 9 alapvető képességeit, amelyeket már a bejelentéskor megtudtunk.
A Z 9 lelkét egy új fejlesztésű, 52,37 millió teljes pixelszámú, 45,71 millió effektív pixelszámú, rétegelt full-frame CMOS szenzor adja (a fotók maximális felbontása 45,4 Mpixel). Az ún. „stacked” CMOS szenzorok előnye, hogy a képérzékelő felület alá egy nagy méretű, nagy kapacitású és nagy sebességű puffermemóriát képesek integrálni, amely eddig (a hagyományos kialakítású szenzoroknál) csak külön chipben, a szenzortól fizikailag és távolabb volt elhelyezhető. A Nikon a Z 9-nél használja elsőként ezt a technológiát.
A rétegelt CMOS szenzor persze önmagában még nem elég ahhoz, hogy a Z 9 képességeit hozza. A kiolvasási sebességnek is kellően gyorsnak kell lenni ahhoz, hogy a gyártó által ígért 30 kép/mp-es sebességet valóban hátrányok nélkül ki tudjuk használni.
A legutóbbi profi sportfotós tükörreflexes fényképezőgépeknél (Nikonnál a D6-nál) már láthattuk, hogy sebességük maximumát már csak élőképes módban, a tükör felcsapott állapotában, elektronikus zárral képesek hozni, ami viszont a viszonylag sok időt igénybevevő kiolvasás miatt gyorsan mozgó témáknál jelentős jello-effektust okozhat – ez pedig pont a sportfotóknál nem túl jó dolog. Akár svenkelünk, akár maga a téma mozog gyorsan oldalirányban, a végeredmény egy jelentős jello-effektus után az lesz, hogy a függőleges motívumok ferdén jelennek meg a képen (erre talán a legjobb példa a Fujifilm GFX tesztünkben látható (a képérzékelő bekezdés végén), ahol autóversenyre mentünk ki és ott próbáltuk ki az elektronikus zárat).
Ha kellően gyors a szenzorkiolvasás (tipikusan 10 ms, vagy az alatti), akkor nem lesz jelentős a torzulás. Sőt, ha valóban gyors kiolvasással dolgozhatunk, a redőnyzár akár el is hagyható.
A Nikon is így döntött: a Z 9-be már nem került hagyományos értelemben vett zárszerkezet, amely exponáláskor fel-le futna.
Biztos vagyok benne, hogy ez okoz majd pár fotósnál hosszú gondolkozást, hogy vajon jó-e ez így, nem lesz-e baj az elektronikus zárral. Saját véleményem az, hogy kicsit korai és drasztikus lépés volt a mechanikus zár teljes mértékű elhagyása, én elsőként meghagytam volna a mechanikus zárat (hiszen 400.000 expozícióra tervezett zárnál az élettartam sem rövid) és egyben megadtam volna a tapasztalatszerzés lehetőségét, hogy egy ilyen sebességű szenzornál milyen témák azok, ahol egyáltalán jelentkezhet jello-effektus.
Aztán amikor már a sportfotósok túlnyomó többsége megszerezte azt a tapasztalatot, hogy gyakorlatilag alig fordul elő problémás helyezet, akkor ezen ismeretre alapozva már ki lehet hagyni a redőnyzárat.
Részletes tesztünknél tehát mi is kitérünk majd arra, hogy milyen sebességű téma kell ahhoz, hogy jól látható probléma jelentkezzen, most egyelőre elégedjünk meg azzal, hogy a szokásos módon lemérjük a szenzorkiolvasás sebességét. Ehhez 100 Hz-es mérőfényt alkalmaztunk, a fehér és fekete sávok méretéből pedig következtethetünk a szenzorkiolvasás sebességére.
Elsődleges mérésünk 11 ms kiolvasási sebességet adott a teljes képkockára, ami valóban kiváló érték. Ezen kívül valamit még trükközik a gép, a készült mintakép alapján azt sejtjük, hogy egyszerre 12 sort olvasnak ki a szenzorból, ami szintén csökkenti a jello-effektus hatást.
Összehasonlíthatóság kedvéért: a nagyjából hasonló felbontású Nikon Z 7II szenzorának kiolvasási sebessége közel 50 ms!
A fentiek ellenére mégis van a Z 9-ben egy bizonyos redőnyzár, ez azonban nem az exponáláskor lép működésbe, hanem a gép kikapcsolásakor (sensor shield-nek, azaz szenzor pajzsnak hívja a Nikon). Ilyenkor ugyanis ez a három lamellából álló zár lefut és védi a szenzort objektívcsere alkalmával a mechanikus behatástól és az esetleges porbejutástól is.
Jóllehet, más gyártóknál is van lehetőség arra, hogy a redőnyzárat használjuk védelem gyanánt, de azoknál a megoldásoknál minden esetben a fő-, azaz az exponáláskor is használt redőnyzár fut fel, hogy védje a szenzort, akár az ő élete árán is. Persze egy zárcsere még mindig olcsóbb, mint egy szenzorcsere, ugyanakkor a Nikon megoldása mégis praktikusabb.
Mint kiderült, ez a zár ráadásul nincs is fizikailag egybeintegrálva a szenzormodullal, így ha cserélni kell esetleg, akkor az nem igényli a szenzor cseréjét (sőt, ha elromlik, arra is van mód, hogy csak kiszereljük és újat ne építtessünk be).
Aki ezzel a lehetőséggel nem kíván élni, az kikapcsolhatja a zár funkciót (bár gyanítom ezt csak az fogja megtenni, aki nem tudja, hogy az a zár, ami a szenzor elé kerül kikapcsoláskor, az másra nincs használva).
A tükörreflexes gépek optikai keresőjét használva minden esetben van valamilyen idejű keresősötétedés, amelyet persze a gyártók igyekeztek minimalizálni az extra gyors tükörmozgatással. Élőképes módban, illetve a tükör nélküli fényképezőgépeknél nincs mozgó tükör, így van elvi lehetősége annak, hogy jóval rövidebb keresősötétedésünk legyen.
A Nikon azonban ennél is tovább ment: konkrétan dupla adatbuszos megoldással lehetővé tette, hogy a képmentéshez szükséges adatfeldolgozással párhuzamosan egy másik, a keresőkép megjelenítését szolgáló rendszer is megkapja a képi adatokat, így gyakorlatilag olyan alacsony mértékű lett a képmegjelenítés késése, hogy nem észlelhető keresősötétedés, illetve képkocka kihagyás sem látható.
Ez meglepő tapasztalat lehet annak, aki DSLR-ről érkezik, talán nem is tetszik majd neki, hogy nem érzékeli úgy a képkészítési folyamatot, mint korábban. Azért, hogy ez ne okozhasson problémát senkinek, a Nikon lehetővé tette, hogy egy szimulált keresősötétedést bekapcsoljunk (hagy utaljak itt vissza arra, hogy talán jó lett volna a mechanikus zár használatának lehetőségét is meghagyni). Enélkül ugyanis a felvételek készítését csak az élőkép széleinél felvillanó fehér keret és az esetleg engedélyezett expozíció hang jelzi (mivel nincs mozgó alkatrész exponáláskor, így az expozíció hangja csupán egy hangszóróból érkezik).
Nem csak a szenzor és az új EXPEED 7 processzor az újdonság a gépben, de a fókuszrendszeren is fejlesztettek. Nem kérdéses természetesen, hogy a fókuszrendszer alapját a Nikon Z 7II-ben már alkalmazott módszer adja, jelesül a szenzor felületén lévő fáziskülönbség érzékelők segítenek a gyors fókuszálásban, a precízséget pedig kontraszt alapú módszer adja.
Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy vajon itt is jelen van-e a korábbi modelleknél és más gyártók MILC-einél már tapasztalt furcsaság, miszerint a csak és kizárólag vízszintes élre nem, vagy csak nagyon nehezen tud fókuszálni a gép. Nos, ezt gyorsan ki is próbáltuk a béta gépen és azt tapasztaltuk, hogy ugyanúgy problémás a kizárólag vízszintes élt tartalmazó témára fókuszálni (pl. ajtókeret vízszintes része, vagy egy képkeret, esetleg egy távoli híd vízszintes részlete). Persze amint néhány fokos szöget már bezár a vízszintessel az egyenes, vagy van a téma textúrájában függőleges irányú összetevő is, a fókuszrendszer már nem problémázik. Megoldás lehet az is, ha enyhén elfordítjuk az optikai tengely mentén a gépet, így akár eredendően vízszintes vonalra is fókuszálhatunk (más kérdés, hogy sportfotózásnál általában nem jelentkezik ilyesmi probléma, hiszen nem 2D-s autókat és versenyzőket fotózunk).
A fókuszmódok alapvetően a szokásosak, létezik egyszeri fókusz és követő fókusz.
A fókuszkeret mérete négyféle lehet: tűfok méretű (pinpoint), normál, nagy négyzet, vagy széles, illetve követő fókusznál a dinamikus fókuszkeret körüli kiegészítő mezők távolsága is állítható (közelebbi vagy távolabbi). A fókuszmező a teljes képmező kb. 90%-án belül mozgatható (azaz szinte teljesen a képszélig kimehetünk).
Újdonság, hogy a Z 9-nél már elérhető a 3D témakövetés is, ami a tükörreflexes D6-ról érkezőknek lesz ígéretes.
Teljes képmezős fókusz is használható, ami a témafelismerés során hasznos, bár tény, hogy kisebb fókuszmezők esetében is működik a témafelismerés.
Ha ezt a módot választjuk, akkor megadható, hogy ember, állat vagy közlekedési eszköz (autó, motor/kerékpár, repülőgép/helikopter) legyen a felismerendő téma, de arra is van lehetőség, hogy az összeset aktiváljuk (de ilyenkor egy motor melletti embert is felismerhet és arra fókuszálhat, ami nem biztos, hogy cél).
Az emberek és állatok esetében működik a szemfókusz is, azaz nem csak arcra, de szemre is tud fókuszálni a rendszer.
Az AF pont kiválasztás továbbra is AF karral (joystick) vagy a nyolc irányú navigombbal lehetséges, az elektronikus keresőbe nézve az LCD felülete a fókuszmozgatásra itt sem használható. Pedig gyorsabb és hatékonyabb lehetne, hiszen így 1-1,5 mp-be is beletelhet, míg egyik sarokból a másik sarokba jutunk a fókuszkerettel (megoldás lehet, ha engedélyezzük a képmezőből jobbra kihaladás esetén a balról beérkezés funkciót, amit persze fordított irányban is működik).
A fókuszsebesség remek, még gyenge irodai megvilágításban is jó sebességgel fókuszál át a gép közelről távoli témára. Igyekeztünk kipróbálni a témakövetést is, de ez egyelőre annyiban kimerült, hogy az irodában közlekedve teszteltük, hogy a gép mennyire tart fókuszt az arcon. Mivel kis szobáról van szó, nagyon rohangálni nem volt lehetőség. A tapasztalatok eddig nagyon pozitívak, de e téren a Nikon Z 7 és Z 7II is már jól vizsgázott, miért is lenne baj egy ennél is magasabb kategóriás gépnél?
Bár a gép fókuszrendszerének érzékenysége önmagában véve jó (f/1,2 objektívvel -6,5 Fé, azaz f/1,4 esetén -6,2 Fé, f/2-nél -5,2 Fé), van lehetőség még nagyobb érzékenységre kapcsolni az ún. csillagfényes móddal. Ilyenkor további két stop, azaz négyszeres érzékenység érhető el (f/1,2-nél -8,5 Fé, f/1,4-nél -8,2 Fé, f/2-nél -7,2 Fé). (Érdekességképpen: a közvetlen konkurens Canon EOS R3 esetében f/1,2 fényerejű objektívvel -7,5 Fé érzékenységet adott meg a gyártó).
Nagyon kevés fénynél aktiválható a gépre épített AF segédfény lámpa is, amely néhány méterig hatásos.
Precíz fókuszt szeretők számára jó hír, hogy AF használatakor is elérhető az élőképbe nagyítás (akár 14×-es mértékben) a teljes képmező kb. 90%-án és nagyított nézetben is van lehetőség az autofókusz elindítására és a végeredmény ellenőrzésére.
A 3,2″ képátlójú, 2,1 millió képpontos, érintésérzékeny LCD nem csak le-fel dönthető, de oldalirányban jobbra és balra is. A termékfotókról azonban nem egyértelmű, hogy milyen mértékű az egyes irányokban a döntés lehetősége, így ezt most megnéztük: lefelé 45 fokban, felfelé több, mint 90 fokban dönthető. Portré orientációnál felfelé közel 90 fokban, lefelé viszont csak 25 fokban dönthető a kijelző, azonban így is lehet teljesen fej fölül fotózni, csak nem kell átfogni a portré markolatra és kicsit ki kell tekernünk a kezünket magunk felé (nem túl kényelmes, de ha szükség van rá, megoldható a feladat). A portrémarkolat használatakor rendelkezésre álló 25 fokos lefelé döntés arra azért elég, hogy fej fölül fotózva ne az égbolt tükröződjön a kijelzőben, így jobban látható lesz az élőkép.
Kellemes szolgáltatás, hogy portré orientációnál mind az elektronikus kereső, mind az LCD információi olvasható pozícióba kerülnek (azaz ezek is fordulnak a gép forgatásakor).
Az érintésérzékeny LCD használata akkor is lehetséges a gép kezelésére, ha kesztyűben dolgozunk, ehhez átállíthatjuk az érzékelés módját kesztyűsre. Mivel már reggel nagyon hideg van, nálam is volt a kesztyűm. Kipróbáltam tehát ezt a lehetőséget és azt kell mondjam, nagyon frankón működik, pedig igencsak vastag kesztyűm van (okostelefon nem érzékeli).
Az elektronikus kereső nagy méretű, 0,8×-es keresőképet ad, a felbontás remek és ami ennél is fontosabb: a képsarkok is kiváló élességgel láthatók.
A keresőben az élőkép mérete kisebbre is állítható, amely a szemüvegesek számára lesz áldásos funkció.
Kijelzőből még egy került a gépre, hiszen nem maradt le a felső státusz LCD sem. A D6-nál alkalmazott hátsó státusz LCD-t azonban a Z 9 nem örökölte.
Az üzemmód beállítása a D6-hoz hasonlóan a gép bal felső részén elhelyezett Mode gombbal lehetséges (Program automata, rekesz- vagy zársebesség előválasztás, illetve manuális mód), ugyanitt találjuk a sorozat sebesség választó, a vaku módot és az expozíció sorozatot beállító gombokat is.
Négy Fn gombra programozhatunk nekünk tetsző funkciót, de ez elérhető fotó módnál a videófelvétel és hangfelvétel gombokra is, ezen felül pedig részben módosítható az AF-On és az OK gomb, valamint a fókuszkar feladata és a vezérlőtárcsák iránya is.
Videófelvétel tekintetében jól elszaladt a ló a Nikonnal, hiszen nem állt meg a 6k felbontásnál, egészen 8k UltraHD-ig elmehetünk. A tömörítési mód többféle lehet, de nem minden módban érhető el a legnagyobb felbontás. Egy gyors áttekintés erről:
- H.264 8 bit MP4/AAC: max. Full HD 60 fps
- H.265 8 bit (MOV/PCM): akár 8k UltraHD 30 fps, 4k UltraHD 120 fps
- H.265 10 bit (MOV/PCM) SDR vagy HLG vagy N-Log, akár 8k UltraHD 30 fps, 4k UltraHD 120 fps
- ProRes 4:2:2: HQ 10 bit SDR vagy N-Log: max. 4k UltraHD 60 fps
8k felbontásban tehát maximum 30 kép/mp érhető el és ezt csak H.265 tömörítéssel használhatjuk. Egy jövőre érkező firmware frissítés azonban lehetővé teszi majd 8k felbontásban is a 60kép/mp képfrissítést.
Ami még fontos: mindig kihasználható a teljes szenzorszélesség, nincs kötelező képkivágás egyik videómódban sem .
A Nikon Z 9 menürendszere ugyan hasonlít a korábbi modellekéhez, a külsejében, kinézetében azonban történt változás. Legszembetűnőbb talán a ki/be kapcsolható funkciók esetében a vizuálisan jobban látható jelölés (be: sárga pötty).
S ha már menürendszer: külön lap van a fotós, külön a videós beállításoknak, utóbbinál pozitív változás, hogy ha módosítjuk a felvételi formátumot, ami szükségszerűen megváltoztatja az elérhető felbontást is, akkor erről tudatja a felhasználót a Z 9, nem suttyomban veszi visszább a felbontást.
A menüben részletesen testreszabhatunk szinte mindent, van lehetőség saját menülap alkalmazására, ahová bármilyen menüpontot felmásolhatunk.
RAW formátumot szabadon kombinálhatunk JPEG-gel is, a RAW felbontását azonban nem változtathatjuk meg. Van viszont a RAW fájlméretet befolyásoló opció, ahol a veszteségmentes mód mellett egy erősebb tömörítésű és egy veszteséges tömörítésű módozat is elérhető. 45 Mpixelen így 55 MB, 33 MB és 21 MB lehet egy képfájl mérete.
Nyilvánvaló, hogy ennek segítségével spórolhatunk a tárhelyen, de az utómunkához szükséges gépigény nem csökken.
Mivel profi gépről van szó, felmerül a kérdés, hogy vajon mit bír szuflával, hiszen a MILC-ek több energiát fogyasztanak a folyamatos szenzor és processzor működés miatt, mint tükrös társaik. Nos, a Nikon az eddigi legnagyobb kapacitású akkumulátorát kínálja a Z 9 mellé, a 32 Wh energia pedig CIPA ajánlású mérés szerint 740 kép elkészítéséhez elég (LCD-vel, keresővel 700 kép). De ha engedélyezzük az energiagazdálkodást, akkor 770 kép is készíthető. A Nikon persze hozzátette, hogy a CIPA ajánlása a sportfotósok szokásától igen messze áll, így közölték a saját mérési eredményüket is, amely szerint 5300 kép készíthető folyamatos sorozatban egy feltöltéssel. A valós használat tehát valahol a kettő között lehet, sorozatszámtól függően, de nagyjából 1500 kép reális lehet egy töltéssel.
Szintén a profik esetében fontos, hogy valamelyest biztonságban legyen tudhat a gép, így ha ott kell hagyni valahol (akár egy sajtószobában, akár terepen távvezérelve), akkor lehetőség van Kensington zárral megnehezíteni az eltulajdonítását.
Végül nézzük meg azokat az egyéb tulajdonságokat, szolgáltatásokat, amelyekről részletesebben feleslegesnek tartunk írni, hiszen remélhetőleg mindenki tudja már, hogy ezek mire jók (aki nem, annak egy rövid ismertető áll a segítségére):
A Nikon Z 9 egyéb szolgáltatásai:
- Villódzás mentesített (villódzó fény csúcsteljesítményére szinkronizált expozíció)
- Automatikus expozíció, vaku, fehéregyensúly és aktív D-Lighting sorozat
- Időzített képsorozat felvétel (time-lapse képkockák)
- Time-lapse felvétel (videófelbontás akár 8k UltraHD, beállítható, hogy minden képkocka előtt fókuszáljon-e, vagy sem, illetve expozíció símítás is kérhető)
- Fókusz eltolás sorozat (fotókat készít, miközben a fókuszt képenként hátrébb állítja. Beállítható a képek száma, az eltolás mértéke, illetve a képek közötti idő)
- HDR fotó (csak JPEG-ben, de forrás RAW-k menthetők)
- többszörös expozíció (csak JPEG)
- Virtuális horizont (forgatás és döntés is, kétféle megjelenítési nézet)
- RAW fájl tömörítése állítható
- Videófelvételnél zebra minta kérhető
- 1/200mp vakuszinkron
- Portré orientációnál az élőképes információk is elfordulnak
- USB töltés
- Akár 1/32000 mp elektronikus zár (mechanikus zár nincs a gépben)
- Vezetékes gigabites LAN, 2,4 és 5 GHz Wi-Fi támogatás, távvezérlés (okostelefonról vagy LAN esetén http protokollon keresztül), FTP szerverre feltöltés lehetősége
Az eddigiek alapján bátran kijelenthető, hogy valóban eljött a Nikonnál is az új korszak, amikor a sportfotósok is gyakorlatilag kompromisszum nélkül használhatják a legújabb, tükör nélküli technológiát.
Ehhez pedig még csak nem is társul elszállt ár: a Nikon D6-énál még egy kicsit olcsóbb is a felbontásban és sorozat sebességben sokkal többet kínáló Z 9.
A Nikon Z 9 váz ára 2,2 millió Ft lesz.
