Képminőség
Képzaj
A Nikon látszólag visszakapcsolt egy fokozattal, hiszen 13,5 megapixel helyett az új modellbe csak 10,1 megapixel került. Valójában azonban előrelépésről van szó, hiszen ugyanakkora érzékelőfelületen a kisebb képpontszám miatt nyilvánvalóan nagyobb méretűek a pixelek. Ez pedig jó hatással lehet a képminőségre, legfőképp a zajra..vagy inkább zajtalanságra.
Talán ezért is meglepő, a legalacsonyabbnak számító ISO100 fokozaton egyáltalán nem mértünk jóval alacsonyabb zajszintet mint a P6000 esetében. Legfeljebb egy leheletnyi a különbség, az is inkább színzajban, pontosabban a kék csatorna zajában. A P7000 viszont kisebb mértékben szűr. Némileg zavaró azonban, hogy az árnyékos területeken elég durva szemcsés zaj jelenik meg, míg a világos képterületen szép zajmentesek ér részletteliek. A kép RAW változatát vizsgálva már sokkal jobb a kép, a zajszint érezhetően kisebb a 13 megapixeles elődnél, sőt kevesebb a JPEG változatnál is. A különbség oka valószínűleg az utófeldolgozás, melynél az élesítés kiemeli a JPEG képek zaját. RAW-ban nem csak zajmentesebb, de egyben lágyabb is a kép, ha nem élesítünk.
ISO200-nál fej-fej mellett halad az előd és tesztalanyunk. A P7000 hajszálnyi előnye ezúttal is a kék színcsatorna alacsonyabb zaja. RAW-ban már fordul a kocka, mivel egy kicsit magasabb zajszintet kapunk a JPEG-hez képest., viszont így is alacsonyabbat a korábbi modellhez viszonyítva.
Mivel egész fokozatonként növelhető az érzékenység, a következő lépés az ISO400. Az előd ennél a fokozatnál kezdett „elszállni” zajban, a P700 azonban már érezhetően zajtalanabb. Ennek ára persze az elmaradhatatlan szűrés, mely itt már láthatóan gyengíti a részletességet. A RAW kép zajszintje ugyanilyen mértékben emelkedik, ezúttal is valamivel magasabb a JPEG változatnál, de nem magasabb a P600 JPEG-ben mért eredményénél, sőt a színzajt tekintve alatta marad.
Az ISO800-as fokozat, nagyjából ugyanakkor zajszint emelkedést hoz, mint az előbbi. A P6000-től viszont jelentősen elmarad, ami ezen a szinten már nagyon zajos volt. A kis érzékelős kompaktok többsége ezen a fokozaton már többnyire zajerdőt mutat, vagy agyon szűrt, mosott képet. A P7000-re egyik sem jellemző. A szűrés ellenére egész részletes és használható marad a fotó még 10 megapixelen is. A RAW kép zaja viszont jelentős mértékben megugrik, de koránt sem annyira, hogy utolérje az elődét. Nagyjából ugyanannyi zajt láthatunk rajta, mint a P6000 ISO400-as RAW fotóján. Előnye tehát közel 1 fényérték.
Az ISO1600-as érték jelentette a maximumot a korábbi modellnél, magasabb érzékenységi fokozatban csak 3 megapixelen és JPEG-ben használhattuk. Nem csoda, hiszen több mint 2,5x több zajt mutattak fotói ezen az érzékenységi szinten. RAW-ban is jobb a helyzet, bár a gyári konverterrel szűrés nélkül konvertálva azért már dupla annyi zajt szednek össze a „nyers” fotók.
A fentiek miatt az ISO3200 az eredmények már nem vethetők össze az előddel. A P7000 képei ebben a fokozatban kb. kétszer annyi zajt mutatnak mint ISO400-on. 10 megapixeles használatra ez az utolsó érték amit még ajánlunk, ha minden kötél szakad. RAW-ban ismét dupla annyi a zaj mint JPEG-ben.
Az
Összességében elmondható, hogy a P7000 – különösen magasabb fokozatokon – kevesebb zajt termel elődjénél és nagyjából ISO1600-ig, kompakt mércével egészen használható minőséget nyújt.
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO3200
- ISO3200 RAW
- ISO6400
- ISO6400 RAW
ISO1600; F5,0; 1/125 mp
ISO1600; F5,0; 1/125 mp
ISO3200; F5,0; 1/235 mp
ISO6400; F5,0; 1/470 mp
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO3200
- ISO3200 RAW
- ISO6400
- ISO6400 RAW
ISO1600; F5,0; 1/125 mp
ISO1600; F5,0; 1/125 mp
ISO3200; F5,0; 1/235 mp
ISO6400; F5,0; 1/470 mp
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO3200
- ISO3200 RAW
- ISO6400
- ISO6400 RAW
ISO6400; F5,0; 1/470 mp
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO3200
- ISO3200 RAW
- ISO6400
- ISO6400 RAW
ISO1600; F5,0; 1/125 mp
ISO1600; F5,0; 1/125 mp
ISO6400; F5,0; 1/235 mp
ISO6400; F5,0; 1/470 mp
Zajszűrés
A Coolpix P7000 kétféle szűrési fokozatban használható. A fenti JPG képek a gyári alapértéknek számító Normál szűréssel készültek. Ennél a készüléknél ez számít a legerősebbnek. A mellette választható Gyenge fokozatban kevésbé bátor szűréssel találkozunk majd. A gyakorlatban ennek nem sok értelmét láttam. Alacsony ISO értékeken nem annyira szembetűnő a szűrés, Gyenge fokozaton viszont 30-40%-os zajszint növekedést is tapasztalhatunk. Magasabb fokozatokon viszont ez sem oldja majd meg a mosottság problémáját, de a P7000 kompakt léte ellenére nem is túlzottan szenved e betegségben. A kisebb szűrés ezeken az értékeken is 35% körüli zajnövekedést jelent, látványos részletesség növekedést viszont a relatíve magas zajtartalom miatt úgy sem hozhat.
Zajszűrés
A szokásos ISO tesztképeink mellett azok 300 dpi-s 10×13 cm-es papírmérethez, vagyis 1228 pixel magasságúra átméretezett változatát is közzé tesszük. Digitális laborban ugyanis ekkora papírmérethez ekkora felbontású képet hoz létre a laborgép.
A lent látható képeken tehát azt ellenőrizhetjük, hogy egy 10×13 cm-es papírkép nagyító alatt hogyan nézne ki.
Kis képméretben még jobban tolerálható a zajszint. Alacsonyabb fokozatokban az árnyákos területek is zajmentesek maradnak, magasabb ISO értékeken pedig a kis méret miatt kevésbé szembetűnő a részletvesztés.
A Coolpix P7000 az árnyékoknál ISO800-tól kezd zavaróan zajosodni, de maga a kép összességében még jó minőségű. Ebben a méretben használható marad az ISO3200-as érték, sőt akár az ISO6400-at is bevállalhatjuk. Itt már viszont a szűrés ellenére is túl magas a kék csatorna színzaja, így számíthatunk a kék konfettiesőre.
Érzékenység – képzaj; 10×13 cm-es nyomatokon (szimuláció)
Általános képminőség
A szenzorról írt mondataim között reménytelinek neveztem a gép képminőségét, hiszen ugyanezzel a teljesítményű érzékelővel a konkurens szériája igen jó eredményeket produkált. Nos a P7000 sem okoz csalódást. Nyugodt szívvel állíthatom, hogy a felbontáscsökkenés nagyon jót tett a gépnek, és az is nyilvánvaló, hogy ez a modell jelenleg a kisebb szenzoros kompaktok élbolyába tartozik képminőségét tekintve.
A teljes képen éles és részletteli felvételekkel ajándékoz meg bennünket az új Coolpix modell. A képsarkokban nagylátószögnél észrevehető némi lágyulás, de az ilyen látószöggel rendelkező zoomos kompaktokhoz képest szinte elhanyagolható. Még az ekvivalens 200mm-en készült fotók is kontrasztosak, részletesek. Mondanom sem kell, hogy a fotók kontrasztja is rendben van, hiszen jól látható.
A színek alap beállításon valamivel telítettebbek a kelleténél, de sokaknak ez a képeslap szerű látvány tetszik jobban. Akiknek nem, azok visszavehetnek a szaturációból a képfeldolgozási beállításoknál (Picture Control). A színvisszaadás tekintetében jól teljesít a gép, bár itt sosincs tökéletes végeredmény. A színek többsége inkább a melegebb tartományok felé húz, kivétel a halványabb kék színek, melyek picit hidegebbek a kelleténél (pl. az ég kékje). Legnagyobb eltérés a középpiros és középzöld színekben tapasztalható. Egyrészt ezek a legtelítettebbek, másrészt mindkét tartomány inkább kissé sárgás.
A képminőség tehát JPEG formátumban is átlag fölötti eredményt produkál. Egyetlen szembetűnő kifogás az alacsony érzékenységen is feltűnő, árnyékokban megjelenő durva zaj lehet. A fényképezőgéphez mellékelt ViewNX2 programmal konvertált RAW képeknél sokkal apróbb a zaj szemcsézettsége, így kellemesebb a szemnek, bár a színzaj szűrés nélkül már ISO100-on is feltűnő lehet. A RAW-ból konvertált képek előnye még a gazdagabb árnyalatokban, jobban tervezhető tónustartományban és persze a finomabb részletekben rejlik. Ha a Coolpix P7000 JPEG fotóit a képközépen 4/5-re értékelem, akkor, akkor RAW-ból konvertálva, a kategóriájához mérten, csillagos ötöst kapna.
