Felépítés II.
Ergonómia
Azon kívül, hogy némileg nagyobb lett, nem sok különbséget fedezhetünk fel az előd és a P90 között. Olyannyira, hogy a gombok és egyéb kezelőszervek például teljesen ugyanazon a helyen találhatók. Az újabb modell talán némileg szögletesebb lett, az élek kevésbé lekerekítettek. Most is ugyanaz a kinézet, fekete műanyag külsővel, mely hunyorítva a Nikon DSLR modelljeire emlékeztet, sokkal kisebb kivitelben. A váz egyébként jól összerakott, precíz illesztésekkel, bár egy picit ropogós műanyag külsővel.
A méretnövelés nem számottevő, de jót tett a gépnek. Valamivel kényelmesebb mint a tavalyi modell. A markolat is mintha határozottabb lenne, bár sajnos nem volt módunk közvetlenül egymás mellett összevetni az előddel. Az apró markolat vékony, de ennek ellenére kényelmes, és egy közepes férfikéz kisujjának is jut rajta némi hely. Mélysége is éppen megfelelő. Hiába pici ez a gép, néhány DSLR azért megirigyelhetné a fogását, pedig nem is ez a legkényelmesebb fényképezőgép a „placcon”. A markolat csúszásmentességét és további kényelmét az elülső felületére ragasztott, bőrhatású gumiborítás fokozza. Egy kisebb gumidarab hátra, a hüvelykujji részre is jutott még. Ezen kívül néhány csatlakozófedél és a kereső betekintőnyílása készült még gumiból, minden más műanyag, vagy néhol fém.
Az exponáló gomb és a zoomgyűrű jó helyre került, kényelmesen hozzájuk férhetünk. A be- és kikapcsoló gomb sem működtethető véletlenül. Bekapcsolt állapotban egyébként világít, így a gép állapota folyamatosan ellenőrizhető. Jó helyen van az üzemmódválasztó tárcsa is, melyet akár a markolatot tartó kezünk két ujjával is kényelmesen elérünk. Jól kiemelkedik, biztosan megfogható és határozottan, de nem túl keményen jár. Ugyanez igaz a hátsó vezérlőtárcsára is. A vastag, kiemelkedő LCD miatt viszont elég problémás a fölötte lévő két gomb az EVF/LCD váltó és a kijelző információs kapcsoló (DISP) kezelése.
Bár nem pontozunk, de egy képzeletbeli piros pontot azért felrovok a P90 ellenőrzőjébe az objektívház alján lévő kis „szakállért”. A kitüremkedés ugyanis biztos, vízszintes állást tesz lehetővé kitolt, orrnehéz objektívtubussal is. Ha asztallapot, vagy már sík felületet használunk állványként, alátámasztásként, nem kell azon idegeskednünk, hogy a gép pár fokkal előre bukik. Apróság, de jól esik az ilyen figyelmesség.
LCD és kereső
Az LCD kijelző az a terület, ahol mindig jól jön jön egy kis növekedés. Ebből a szempontból a méretnövekedésnek örülhetünk, hiszen 2,7” helyett 3” átlójú a kijelző. Nem mondom, hogy hatalmas előrelépés, de aki a kicsit nem becsüli… A képernyő látható mérete egyébként 2,95”, azaz 7,5 cm. További különlegessége, hogy kihajtható lett, ami a képkomponálás szempontjából különösen kényelmes. Lefelé 45 fokban, fölfelé 90 fokban dönthetjük. A hátul lévő zsanér abban is segít, hogy döntésnél megfelelően eltávolodjon a gépváztól, és ne takarja ki az elektronikus kereső betekintő nyílása. Jól, masszívan megkonstruált darabról van szó, ami határozottan a beállított pozícióban tartja a kijelzőt. A képernyő felbontása maradt a régi, 230 000 képpont, ami megfelelő felbontást biztosít. A keresőkép félhomályban – az erősítésnek köszönhetően – már eléggé szemcsés és hajlamos szaggatni, de képminőségben nem marad el a hasonló LCD-t birtokló társaktól. Világossága a menüben 5 lépésben szabályozható. A kijelzőn megjelenő felvételi és lejátszási információk a DISP gombbal léptethetők, vagy tüntethetők el. Az LCD-t nem kapcsolhatjuk ki, de szintén beállítható, hogy inaktív állapotban bizonyos idő elteltével önműködően kikapcsoljon.
A DISP gombbal lejátszás módban három képernyőinformációs ablak közül választhatunk: nincs adatkijelzés, csak élőkép, élőkép + részletes felvételi adatok, élőkép + felvételi adatok + kompozíciós segédrács. Felvételi üzemmódban az alábbi adatok olvashatók le a képernyőről: fényképezési üzemmód ikonja, AF mód, zoomskála, élesség visszajelzés, AE/AF-L, vakumód, mozgásérzékelés ikon, akkumulátor töltöttségi szintje, VR (stabilizátor) üzemmód, torzításcsökkentő üzemmód, aktív D-lighting, AF-mező, időzóna, dátum/idő, képméret, készíthető képek száma/videó hossza, belső memória használat ikonja, képminőség, rekeszérték, záridő, expozíció skála, érzékenység, expo/vaku kompenzáció, zajszűrés ikonja, , önkioldó/mosoly- és pislogás felismerés, fekete-fehér/színes fényképezés ikon, képfeldolgozási beállítás kijelzése, fehéregyensúly, zajcsökkentés ikon, sorozat mód, előzetes sorozat mentés.
Lejátszás módban szintén a DISP gombbal válthatók a kijelzési információk és a visszajátszott kép megjelenítése. A fontosabb adatok mellett itt az utólagos hangjegyzet ikon is megjelenik, melyet bármely kép mellé egyetlen gombnyomással elkészíthetünk. Szintén ezen képernyők között található a világossági hisztogramos kijelzés, melynél a kép kiégett területei feketén villognak.
A lejátszott fotók bármely iránygombbal, vagy a hátsó vezérlőtárcsával lapozhatók. A zoomgyűrűvel az aktuális kép részletnagyítása érhető el, de ez csak normál nézetben indítható, hisztogram kijelzéskor nem működik. A nagyítás 10x méretig lehetséges, a látható képrészlet pedig szintén az iránygombokkal görgethető. A nagyítás egyben a fotó vágására is használható. A kijelzett területet egy gombnyomással kivághatjuk a képből és új fájlként menthetjük. A zoomgyűrűt balra fordítva 4, 9 és 16 nézőképes ablakokat, vagy naptár megjelenítést is választhatunk. Utóbbinál napokra bontott csoportosításban nézhetők vissza a felvételek.
Ahogy a kategóriában minden más fényképezőgép, a Coolpix P90 is elektronikus keresőt használ. Betekintő nyílását elég határozottan kiemelték a vázból, amire szükség is volt, hiszen a vastag dönthető LCD is jócskán kiemelkedik, a keresőbe tekintve pedig könnyen beledörgölhetjük orrunkat a képernyőbe. Szerencsére ezzel a kinyúló betekintő nyílással ez kevésbé problémás. Bal oldalán a megszokott dioptria korrekciós kereket találjuk, mellyel a keresőkép élessége állítható.
Az elektronikus kereső, vagy röviden EVF, egy 0,24” képátlójú TFT LCD monitor, ugyanazzal a 230 ezer képpontos felbontással, mint a külső kijelző. A két megjelenítő között a hátlap bal felső sarkában lévő gombbal válthatunk. Az EVF-en ugyanazokat az adatokat látjuk, mint a kinti LCD-n, és a képek, videók visszajátszására is használható. Lefedettségben mindkét képernyő azonos. Felvételi módban a teljes kép 97%-a látható rajtuk, lejátszásnál pedig a 100%-a.
Élességállítás,fénymérés
A fényképezőgép automata és kézi élességállítást is kínál. Ezek között (AF-MF) a le iránygombbal válthatunk. Normál (AF) módban nagylátószögnél 50 cm és végtelen, tele állásban 1,7 méter és végtelen között képes élességet állítani a gép. Ugyanebben a menüben érhető el az automata élességállítás működési tartományát befolyásoló további két mód is. Közeli (makró) módban, nagylátószögnél 10 cm-ről készíthetünk képet, de korlátozottan zoom használatra is lehetőségünk van. Ekkor a frontlencsétől számítva akár 1 cm-re is megközelíthető a téma. A másik üzemmód végtelen tartományba állítja a fókuszt, melynek segítségével például tájképeket fotózhatunk.
Az autofókusz terület is többféle módon választható:
- Automatikus: a fényképezőgép önállóan választ egyet 9 db AF mező közül. Többnyire arra a területre élesít, ahol nagyobb kontrasztkülönbségű témát, például határozott mintázatot talál.
- Manuális: a felhasználó választhat egy tetszőleges AF mezőt a rendelkezésére álló 9 x 11 mezős mátrixon (összesen 99 db). A terület kiválasztása az iránygombokkal lehetséges.
- Középső: a gép csak a középső fókuszmezőt használja.
- Arc-prioritásos: a fényképezőgép felismeri a képmezőben lévő emberi arcokat és ezek alapján határozza meg az élesség távolságát. Legfeljebb 12 arcot képes felismerni (mosoly indítású önkioldó módban max. 3-at). A hozzánk legközelebb eső arcot dupla sárga kerettel, a többit szimpla kerettel jelöli meg az kijelzőn. Ha a készülék nem észlel arcokat a képmezőben, automatikus AF módra vált.
A menüben az AF működését befolyásoló üzemmódokat is választhatunk, mely Egyszeri, vagy Folyamatos AF lehet. Egyszeri AF módban az exponáló gombot lenyomva a fent részletezett beállításoknak megfelelően rögzül az élesség a témán és a gomb nyomva tartása alatt ugyanebben a távolságban marad. A beállított élességi távolság a téma elmozdulása vagy a kép átkomponálása esetén sem változik. Folyamatos AF módban más a helyzet. Itt az exponáló gombot sem kell lenyomnunk, hiszen a gép a beállított területen folyamatosan keresi az élességet. Ha a téma elmozdul, például közeledik, az AF-rendszer megpróbálja követni. Az expo gomb félig lenyomásakor rögzíthető a távolság.
Gyengébb megvilágítás esetén az AF-rendszer elég nehezen, vagy egyáltalán nem talál élességet. Sajnos egy erősen félhomályos szobában már viszonylag gyakran előfordulhat, hogy nem találja a fókuszt, melyet a kiválasztott mező keretének vörösre válása jelez. Normál esetben a keret zöldre vált. A gyenge fényviszonyok esetén jön jól a beépített AF-segédfény, amely a markolat mellett lévő, erős, vörös színű LED felvillanásával próbál némi világosságot csempészni a témára. A segédfény nagylátószögnél nagyjából 4 méterig, tele állásban kb. 2,2 méterig hatásos. Sajnos néhány esetben az is előfordult, hogy az AF-rendszer tökéletes, napfényes időben tévedett és emiatt homályos végeredményt kaptunk. Nincs rá orvosság, csak a képek azonnali ellenőrzése, és ha lehetséges, újra elkészítése.
A le iránygombbal előhívható menüben találjuk az MF, vagyis kézi élességállítási lehetőséget. Ekkor a kijelző jobb szélén egy távolságskála jelenik meg, amely komolyabb beosztást nem kapott, csak a végtelen, az 1méter, és a legközelebbi (virág ikon) fókusztávolság olvasható le róla. A makró tartománynál a távolságot nagyjából jelző sáv zöldre vált, egyébként fehéren látszik. Az élességet a fel és le iránygombokkal szabályozhatjuk igen finom lépésekben, több mint 110 pozícióban. Különösen a makró és 1 m közötti tartomány állítható be precízen, ahová kb. 70-80 lépés esik. Az élesség szabályozásához nem csak a skála nyújt segítséget, mivel az állítás során az élőkép magától 2x nagyításra vált. Ha lenyomjuk az OK gombot ugyanekkora nagyítást láthatunk, de csak a kép közepén. A széleken ellenőrizhető marad a képkivágás. Sajnos mindkét esetben kissé rontja az összképet, hogy a nagyítás nem valódi, csak a meglévő élőkép interpolációja, így nem ad plusz részleteket. A semminél azért több, de ez a módszer igazából csak állványra helyezett gépnél és közeli fotóknál ad pontos képet az élességről.
Fénymérési módokból ugyanazokat kapjuk, mint a korábbi modellnél:
- Mátrix: a teljes képmezőben mér fényt a készülék és ez alapján határozza meg az expozíciós beállításokat. Többnyire ez a beállítás ajánlott.
- Középre súlyozott: ezúttal is a teljes képmezőben mér fényt a gép, de főként a középső terület világosság számít, kisebb súllyal a kép szélei.
- Szpot: a készülék csak a képmező középső részén mér fényt.
- Szpot AF mező: ez esetben az előzőleg beállított AF mezőn, vagyis egy kis területen, mér a fényképezőgép.
A gép fénymérése által meghatározott expozíciós értékek felül is bírálhatók a legtöbb üzemmódban. Ilyen például a P, A és S mód. M beállításnál értelemszerűen a fotós határozza meg az expozíciót, a fénymérés itt csak iránymutató. Felülbírálása a jobb iránygombbal előhívható expozíció korrekcióval lehetséges, ahol +/-2 fényérték között, 1/3 lépésenként állíthatjuk.
Vaku
Mivel a gépváz egy kicsit nagyobb, mint a P80-é, a tetején elhelyezett felnyíló vaku is egy kicsit magasabbra nyitható. Az előd 6 cm-re magasodott az optika középtengelye fölé, míg itt a távolság már 7 cm. Nem nagy különbség, de egy ilyen kis váznál minden centiméter számíthat, mivel a fényforrás közelsége az elsődleges oka a portréalanyok vöröses tekintetének. A Nikon Coolpix P90-en ez ellen vörösszem csökkentő elővillanással védekezhetünk, melyet a vakumódok között állíthatunk be. A vakumódok a fel iránygombbal érhetők el, de csak abban az esetben, ha előtte a gépváz jobb oldalán lévő gombbal felnyitottuk, azaz bekapcsoltuk a vakut. Ezt minden esetben nekünk kell megtennünk, ha használni szeretnénk, mivel még automata felvételi módokban sem nyílik önállóan.
A villanó csak egyképes üzemmódban működik, sorozatnál nem használható. Az említett vörösszem csökkentő módon kívül automata (fényviszonyokat figyelembe véve villan), letiltott, derítő (mindig villan), lassú szinkron (hosszú záridővel, állványról, a háttér megfelelő kiexponálásához), hátsó redőnyre szinkronizált (a vaku az expozíció végén villan).
A Fényképezés menüben található Vakuexpozíció-kompenzáció pont alatt +/-2 fényérték között szabályozhatjuk a villanó fényteljesítményét, legfeljebb 1/3 lépésközökkel. A beépített vaku nagylátószögnél, automata érzékenységet használva, kb. 0,5 és 8 méter között, tele állásban 1,7-5 méter között nyújt hatásos megvilágítást. Kisütése után egy kicsivel gyorsabban, kb. 6 mp alatt töltődik fel. Teljes kikapcsolásához elég a felnyitott vakut kézzel lezárnunk.
A P90 egyéb, külső fényforrást nem támogat. Külső vakut nem csatlakoztathatunk a készülékre, legfeljebb a beépített vaku fényére induló segédvakuk használhatók.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
Hogy miként került a Coolpix P90-be épp 47 MB belső memória az kisebbfajta rejtély, de tény, hogy ez a tárhelyméret elég kevés lesz a 12 megapixeles felbontás mellé. Legjobb minőségben talán ha 8 kép tárolható itt, úgyhogy csak a gép kipróbálására, vagy a kártya beteltével egy-két plusz felvételre lesz elég. A fényképezőgép a kompaktoknál leginkább elterjedt SD és ennek nagyobb kapacitású SDHC változatát használja. Foglalata a markolat alján nyíló nyűanyagajtó kihajtásával tárul fel. Az ajtó nyitását egy retesszel végezhetjük, ami egy fokkal biztonságosabb – bár lassabb – az előd elcsúsztatott nyitási megoldásához képest.
Ugyanitt találjuk az akkumulátor foglalatát is, melybe a korábban megismert 3,7 voltos, 1100 mAh kapacitású, EN-EL5 lítium-ion akku helyezhető. Az ajtó nyitása után nem kell tartanunk a véletlen kicsúszásától, mivel egy rugós műanyagretesz a helyén tartja. Egy akkumulátort mellékelnek is a géphez, a hozzá való MH-61 típusú hálózati töltővel és kábelével együtt. Segítségével kb. 2 óra alatt tölthető fel teljesen kimerült áramforrás, mellyel azután a gyári mérések szerint nagyjából 200 felvétel készíthető. Ezt teszt tapasztalataink is igazolják, és sajnos nem túl nagy szám egy lítium-ion akkuhoz képest. Hosszabb fotós igénybevételre már elkélhet egy-két pótakkumulátor is. Az ajtó nyíló szegélyénél egy kis gumikupakkal lezárt nyílást találunk, ahol a külön megvásárolható hálózati tápegység kábele vezethető be, melynek csatlakozója egy „álakkumulátor”.
Szinte közvetlenül a foglalat mellett található a gép fém állványmenete is. Valószínűleg az objektívmechanika miatt került kb. 2 cm-el beljebb az optika középtengelyéhez képest. Sajnos emiatt állványtalpra szerelt gépnél nem nyitható az akku és kártyafoglalat fedele, csak ha lecsavarozzuk a talpról. Tipikus hiba ez szinte minden kompakt esetében, de a használat során, csak ritkán jár kellemetlenséggel.
A már említett hálózati táp csatlakozáson kívül egyetlen kombinált kimenetet találunk a gépen, mégpedig a markolati rész tetején, egy félrehajtható gumilap mögött. Ide került az USB és az audio/video kábel csatlakoztatására szolgáló kis kimenet. Minbdkét funkcióhoz külön kábelt is mellékelnek a gép mellé.
