Optika I.
Kromatikus aberráció
Ahogy a Panasonic kompaktjaitól megszokhattuk a Venus Engine nem csak a feldolgozás gyorsaságáért de bizonyos optikai eredetű hibák csökkentéséért is felel. Ilyen a kromatikus aberráció is, amely ismét szépen elbánik a gép feldolgozórendszere. A kromatikus aberrációval, vagy színhibával főleg RAW fotóinknál találkozunk majd, ha konverterünk nem támogatja a szűrését. Az alábbi két oszlopban balra a feldolgozórendszer által szűrt JPEG képek, jobbra pedig a SilkyPix DS 3.0 szoftverrel RAW-ból konvertált fotók részletei láthatók. A jobbra lévő képeken, főleg a teleobjektívvel készülteken jól látszik a kromatikus aberráció jelenléte, lila-sárga, halványabb színeltolódások képében. Ami viszont sokkal komolyabban jelen van, az a digitális gépekre jellemző úgynevezett „purple fringing”, amit talán lila-színszegélyként fordíthatnánk. Ennek oka főként a kis méretű érzékelő és az így kapott kis érzékelőhelyek. Mértéke ennél a gépnél (RAW-ban) nagyon nagy, szinte uralja a képet. Lehetetlen nem észrevenni. Rekeszeléssel – a kromatikus aberrációval együtt – csökken a láthatósága, amelyre rásegít a Venus Engine is, de tökéletesen nem sikerül eltüntetnie.
Kromatikus aberrációk
Meg kell jegyeznem, hogy a képeken látható színhibát direkt extrém kontrasztkörülmények között teszteltük, közvetlenül megvilágított fémfólián, ahol ez a hatás hatványozottabban jelentkezik. Átlagos helyzetekben a rendszer nagyon jól dolgozik és JPEG képeknél szinte tökéletesen eltávolítja a kromatikus aberrációt. Elég csak megnézni a normál körülmények között készült tesztképeket és összehasonlítani a konkurens ultrazoom gépek fotóival.
Zoom
Az FZ28 zoomátfogása megegyezik az elődjében kapott 18x-os tartománnyal, arról pedig már szó volt, hogy ez egy kicsit más gyújtótávolság értékekre esik, így valamivel nagyobb látószöget, de tele állásban kisebb nagyítást kapunk. A zoomállás az exponáló gomb körül elhelyezett gyűrűvel szabályozható két sebesség fokozatban. Óvatosabban elfordítva egész finoman, jobban húzva gyorsabban átpörgethetjük a zoomot. Mértékét a képernyőn megjelenő zoomskálán olvashatjuk le.
A korábbi modellekhez hasonlóan ebben a készülékben is megtalálható az Extended optical zoom, vagyis Ezoom szolgáltatás. Ez lényegében egy gépen belüli képkivágás, amely megtartja a 18x zoom végállás által kínált nagyítást, de levágja a kép sarkait, így kisebb felbontást kapunk. Legnagyobb értéke 32,1x zoomnak felel meg, amit 3 megapixelen érhetünk el. Végeredményben olyan a képünk, mintha egy 3 megapixeles géppel és 32x zoomal készítettük volna. Nagyításunk és fotónk minősége megegyezik a normál optikai zoom végén tapasztalttal.
Az optikai és az EZoom funkciót kombinálhatjuk digitális zoomal is, ha előzőleg engedélyeztük a menüben. Az említett 3 megapixelen ez már 128x zoomnak megfelelő nagyítást ad, bár a digitális nagyítás már interpolált, azaz a képminőség is jóval gyengébb, és nem kapunk új részleteket a képen.
Az Extended zoom funkciót a zoomskála elején látható EZ ikon, a digitális zoomot a végén megjelenő sárga színskála jelzi a képernyőn.
Optikai- és digitális zoom
Mega O.I.S. optikai stabilizátor
Úgy jártam mint múltkorában a Sony H50 tesztben. Az FZ28 stabilizátor tesztjében nagyon hasonló eredményeket kezdett produkálni, mint elődje. A két gép stabilizátora, és azok hatásfoka tökéletesen egyezik, ezért úgy gondolom felesleges új gondolatokkal traktálnom a nagyérdeműt, de nem felesleges korábbi gondolataim megismétlése:
Panasonic digitális fényképezőinek védjegye a MEGA O.I.S. optikai stabilizátor. Ma már a legolcsóbb kompakt gépeit is ezzel szereli a cég, egy DMC-FZ28-hoz hasonló „megazoomnál” pedig szinte kötelező szolgáltatás. Hiszen a kisfilmes értéken 500 mm körüli gyújtótávolságnál még jó fényviszonyok között is kétséges a kézből való fotózás. Az optikai stabilizátor tehát itt nem a sötétben való fotózás mankója, hanem mindennapi létszükséglet.
A stabilizátor két módban használható (a harmadik a kikapcsolt állás), de sajnos az FZ28-nál a menübe száműzték a beállítását. Leggyorsabban a joystick lenyomásával előhívható gyors menüből aktiválhatjuk. Mode1 állásban folyamatos stabilizációt kapunk, így az LCD-n látott kép is nyugodt, remegésmentes, könnyebbé téve a képek komponálását és a kézi élességállítást. Mode2 beállításban csak az expo gomb lenyomásával kapcsol be a stabilizátor, az előnézeti képen még nem látjuk a hatását. Cserébe ez a mód ad jobb stabilizációt. Tesztünkben végig Mode2 beállításban próbáltuk ki a gépet.
Két tesztképünket maximális zoomállásban, vagyis ekvivalens 486 mm-en készítettük, 1/30 mp-es záridővel. Méréseink során ennél az időnél már nem sikerült éles képet készítenünk stabilizátor nélkül, míg azt bekapcsolva még fotóink 20%-a éles maradt. Ha alapul vesszük a reciprok szabályt, akkor a bemozdulásmentes fényképhez legalább 1/500-ad de inkább annál rövidebb záridőre lett volna szükségünk. Ez az érték kb. 2 és 2/3 fényértékkel hosszabb az ideálisnál.
Stabilizátor hatása
Stabilizátor nélkül
Stabilizátorral
Kikapcsolt stabilizátornál a papírforma érvényesült. 1/500 záridő alatt folyamatosan nőtt a bemozdult fotók aránya, 1/100 mp-nél gyorsabb időknél pedig egyetlen éles képet sem sikerült lőnünk.
Bekapcsolt stabilizátornál csak 1/200 mp-től kezdtek el szaporodni az életlen képek, és még 1/30-adnál is sikerült pár éles fényképet készíteni. Általánosságban elmondható, hogy a stabilizátor kb. 1 1/3 valamint 1 2/3 fényértéknyi előnyt ad, vagyis az ideálishoz képest 4-5 lépéssel növelhetjük a záridőt (1/3-os lépésközöket feltételezve).
