Panasonic
Panasonic
A japán cég a 2008-as Photokinán keltett nagy feltűnést első MILC gépével a DMC-G1-gyel. Kínálata kezdetben korábbi ultrazoom gépeikhez hasonló méretű, tisztességes markolattal, elektronikai keresővel ellátott modellekből állt, később azonban valóban zsebben hordható kisgépeket is kihoztak. Rendszerkompaktjai megjelenésével a Panasonic gyakorlatilag kiszállt a tükörreflexes üzletből, legalábbis 2008-óta nem láttunk tőle ilyen gépet.
Jelenleg három MILC kategóriát visz. A fent említett zsebben hordható szériája a GF, méretesebb alapgépei a G, minden fontosabb újdonságával felszerelt csúcsszériája pedig a GH nevet kapta.
Panasonic Lumix DMC-G1
Mind közül az első cserélhető objektíves tükör nélküli fényképezőgép, mely leginkább a népszerű Panasonic FZ vonal külsejét vitte tovább. Persze jóval nagyobb, Micro 4/3”-os szenzorral szerelve, mely egyben jelentős képminőség javulást is hozott. Az alapmodell 12,1 megapixeles felbontást tudott, melyen a DSLR-ekhez hasonló automatikus szenzortisztítás is helyet kapott. A stabilizátort – tükrös gépeihez hasonlóan – az objektívekbe építette a gyártó.
Kontraszt-alapú autofókusz rendszere hihetetlenül gyors volt, számos szolgáltatást kínálva. Elektronikus keresője az addigi legnagyobb, 1,44 millió képpontos felbontással bírt.
A DMC-G1 érdekessége, vagy inkább hiányossága, hogy a videofelvételi képességet kihagyták belőle.
Panasonic Lumix DMC-GH1
A széria 2009 tavaszán megjelent első zászlóshajója a DMC-G1-gyel azonos külsejű modell volt. Legfontosabb újdonsága a videofelvétel, melyre legfeljebb Full HD felbontásban, és 24 képkocka/mp sebességgel képes. A készülék sztereó hangot is rögzített beépített mikrofonja segítségével, de külső mikrofon fogadására is képessé tették. „Elődjétől” egy picit nagyobb felbontású érzékelőt kapott, viszont effektív képmérete 12,1 megapixel maradt.
Panasonic Lumix DMC-GF1
Egy évvel az első MILC fényképezőgép bejelentését követően a Panasonic egy teljesen új külsejű modellt dobott piacra. Az addig bevált elektronikus keresőt, kihajtható LCD-t és markolatot elvetve jóval kisebb vázban kínálták lényegében ugyanazokat a szolgáltatásokat mint a G1-ben. Az elektronikus keresőt kiegészítőként vásárolhatjuk meg a géphez.
A DMC-GF1 720 soros HD videót is tudott, monó hangfelvétellel. Az apró vázba még egy különleges módon nyíló, de a korábbinál kissé gyengébb vaku is belefért. A kis modell ezen kívül 1:1-es oldalarányú képméretet, és jobb fogyasztású akkumulátort kapott, illetve néhány kezelésbeli változást hozott.
Panasonic Lumix DMC-G10
2010 tavaszán a G2-vel együtt megjelent modell, gyakorlatilag annak valamivel egyszerűbb és nem utolsó sorban olcsóbb változata volt. Egyszerűsítettek a kezelésen, szerényebb képességű videofelvételt, és jóval gyengébb felbontású keresőt kapott. Hátsó LCD-je hasonló volt a G2-höz, de fixen beépítették a vázba, és az érintésérzékeny vezérlést is kihagyták a szolgáltatásai közül.
A G10 valószínűleg nem lett olyan sikeres, mint a gyártó várta, hiszen a későbbiekben nem jött ki hasonló egyszerűsített változat.
Panasonic Lumix DMC-G2
2010 első negyedévében érkezett meg az alapmodell utódja DMC-G2 néven, elhozva a G-sorozat számára az AVCHD Lite videofelvételi képességet, a kissé merészebb, ISO6400-ig bővíthető érzékenységet, az SDXC kártyák támogatását, és a leheletnyivel gyorsabb sorozat teljesítményt.
A G2-be a kompakt FZ-szériánál bevezetett LCD érintőképernyő, és olyan kényelmi funkciók is helyet kaptak, mint az intelligens felbontás mód, illetve a videó témamódok.
Panasonic Lumix DMC-GH2
MILC gépeinek második születésnapját a GH2 csúcsmodellel ünnepelte a Panasonic. A fényképezőgép összefoglalása mindannak, amit a gyártó legjobb kompakt és cserélhető objektíves készülékeiben addig kaptunk. Full HD videofelvétel (teli extrákkal), ISO12800-as érzékenység plafon, még gyorsabb sorozat, érintésérzékeny/kihajtható kijelző, nagyobb felbontású EVF, gyorsabb automata élességállítás, erősebb vaku, és valamivel jobb fogyasztás. Szinte mindenből egy picivel (vagy sokkal) több.
Bátor lépéssel az addigi 12 megapixeles felbontást 16 megapixelre növelték, megtartva az eredeti szenzorméretet. A változás egyáltalán nem rontott a képminőségen, sőt a tesztek szerint a GH2 az eddigi legjobb képminőségű Panasonic MILC.
Panasonic Lumix DMC-GF2
A 2010-es karácsonyfa alá végre bekerülhetett a törpe Panasonic MILC-ek legújabb darabja is. A gépen nem csak a belsőt, de külsejét tekintve is sikerült faragni, bár utóbbi téren inkább visszafelé, ugyanis még kisebb lett.
Belső tulajdonságaiban azonban jórészt előrelépés volt. A felbontás ugyan maradt a bevált 12 megapixel, de az érintőképernyő, a legújabb Venus Engine feldolgozórendszer, és persze az SDXC kártyák támogatása ezt a modellt is megfertőzte. Az előd HD videófelbontása végre Full HD lett, a mono hangfelvétel helyett pedig sztereót kaptunk.
A GF2 már 3D állóképeket is készített, melyek 3D megjelenítőhöz csatlakoztatva visszanézhetők.
Panasonic Lumix DMC-G3
A MILC téren igen forró 2011-es nyár elsőként a harmadik szériás G-modellt hozta el nekünk. A csúcskompaktokat idéző váz egy kicsit összement, a felbontás viszont a GH2-höz hasonlóan 16 megapixelre hízott.
A G3-mat több tekintetben is a GH2 lecsupaszított változatának tekinthetjük, hiszen fejlett videó funkciókat és sztereó hangfelvételt, valamivel jobb érzékenység maximumot, gyorsabb sorozat sebességet, nagyobb expozíció korrekciós tartományt, továbbfejlesztett autofókuszt kapunk, melyek mellé még a 3D állókép rögzítés is belefért.
Panasonic Lumix DMC-GF3
A 2011-es nagy MILC-bumm idején megjelent modell bejelentésekor a világ legkisebbjeként hirdette magát, hiszen az elődből 17%-ot sikerült lefaragnia a gyártónak.
A fényképezőgép megkapta a legújabb, villámgyors autofókuszt, és a Panasonic Pinpoint AF szolgáltatását, mely szinte bármely képpont AF pontként való kijelölését is lehetővé teszi. Természetesen nem maradhattak ki a Lumix gépekre jellemző kreatív extrák sem, melyek álló-, és mozgóképeknél is használhatók. A szolgáltatások hosszú sorát az érintőképernyős vezérlés, és a Full HD videofelvétel teszi teljessé.
