Felépítés
A Sigma már régóta kínál tükör nélküli fényképezőgépekhez objektíveket, azonban a kifejezetten ezekhez fejlesztett modellek csak néhány éve kezdtek megjelenni. Az optimalizált optikák közé idén ősszel egy kifejezetten makrózásra alkalmas modell is került, a 105mm f/2,8 DG DN Macro | Art. Jóllehet, már eddig is elérhető volt Sony E bajonettre makró objektív, a két éve már általunk is tesztelt Sigma 70mm f/2,8 DG Macro | Art, ez azonban alapvetően DSLR-re készült, ráadásul 1:1 leképezésnél igen kicsi, csupán 5,5 cm a munkatávolság (frontlencse-téma távolsága).
Nem kérdéses, hogy ijedősebb rovarok fotózására az előbbi objektív csak korlátozottan alkalmas, erre egy nagyobb munkatávolságú modell sokkal inkább megfelel.
A japán gyártó még 2011-ben kezdte meg a 105mm f/2,8 EX DG OS HSM Macro objektív forgalmazását, amely ezzel a gyújtótávolsággal a legutóbbi modell volt – tükörreflexesekhez fejlesztve, optikai stabilizátorral, de nem belső élességállítással. Így hát éppen ideje volt kijönni egy kifejezetten tükör nélküliekhez készült makró objektívvel, amely meg is történt.
A korábbi, tükrösökhöz készült modellben még 3 SLD tagot használtak a kromatikus aberráció csökkentéséhez, az új, DG DN változatban ezzel szemben csak egy speciálisan alacsony szórású tag dolgozik a színhibák ellen. Hogy ez elegendő lesz-e, az a tesztekből hamarosan kiderül.
A fókuszmeghajtást ultrahang motor végzi, amelyet azonban optimalizáltak a tükör nélküli fókuszrendszerekhez.
Ezt az objektívet már úgy fejlesztették, hogy az belső élességállítású legyen, így a közelre fókuszálásnál és a távoli fókusznál is megmarad az objektív 13,5 cm-es hossza, nincs előre kinyúló rész, mint a korábbi Sigma makró objektíveknél.
Az 52 mm átmérőjű frontlencse elé 62 mm-es szűrőt tekerhetünk fel. Mivel az élességállítás során a frontlencse nem fordul el, így a polarizációs szűrők használata is viszonylag egyszerű.
Az objektívhez egy övre is felfűzhető gyöngyvászon tokot kapunk, valamint egy cső formájú napellenzőt és persze az első-hátsó kupakokat.
A specifikáció a Sigma 105mm f/2.8 DG DN Macro | Art adatlapján tekinthető meg.
Használati tapasztalatok
A Sigma 105mm f/2,8 DG DN Macro | Art hozza szokásos „Art minőséget”. Külsején részben fémet, részben hőstabil műanyag borítást találunk, így a bajonett körüli rész, a rekeszgyűrű, valamint a fókuszgyűrű fém, míg a kapcsolókat tartalmazó sávban hőstabil műanyag burkolatot használtak.
Az objektíveknél a megadott fényerő elsősorban végtelen tárgytávolságra vonatkozik, közelpontra fókuszálva kis mértékben ettől eltérő értéket kaphatunk. A változás azonban többnyire minimális. Legalábbis általában.
Makróobjektíveknél viszont a belső kihuzat növekedése miatt a fényerő is jelentősebben változik. Itt a végtelen tárgytávolságnál a kb. T2,9 fényáteresztő képesség 2 méteres tárgytávolságnál már csak T3,3, 80 cm-es tárgytávolságnál T3,6, 50 cm-nél T4,1, 35 cm-től T5,1, teljes közelpontnál pedig csak T5,7. Azaz kb. két fényértéknyit csökken a fényáteresztő képesség közelponton, mint távoli témáknál.
Másképp fogalmazva egy végtelenben lévő tárgy lefotózásakor két stoppal rövidebb záridő elég, mint ha ugyanazon fényességű tárgyat közelponton fotóznánk.
A Focus-by-wire megoldású kézi élességállítás miatt elektronikus fókuszgyűrűt használhatunk, amely mintegy 5,5 cm szélességű és bordázott gumi burkolatának köszönhetően igen jó fogású. A fókuszgyűrű nincs közvetlen fizikai kapcsolatban a fókuszcsoporttal, csak a fókuszmotort vezérli, azaz kézi élességállítás során is a fókuszmotor mozgatja a fókuszcsoportot. Ennek a precízebb kézi fókuszálásnál vehetjük hasznát.
Így itt most nincs is értelme arról beszélni, hogy hány foknyi elforgatással járható be a teljes fókusztartomány, hiszen az elektronikus vezérlésnek köszönhetően ha szükséges, akkor nagyobb sebességgel, ha pontosság kell, akkor pedig kisebb sebességgel is mozoghatnak a lencsetagok (sebesség függő vezérlés). Annyit azért érdemes elmondani, hogy valóban nagyon finom mozgatás is elérhető, így a precíz kézi élességállításnak nincs semmi gátja.
Érdemes azért tudni azt is, hogy az ultrahang frekvenciás vezérlés ellenére itt nincs lehetőség az autofókusz előtt (vagy után) kézi élességállításra kapcsoló átállítása nélkül.
Az automatikus élességállítás sebessége jó, határozottan kellemesebb, mint a 70 mm-es változaté.
Távolságskála nem került az objektívre, hozzávetőleges távolságskálát a fényképezőgép (Sony) kijelzőjén láthatunk.
Kapcsolóból négyet helyeztek az objektívre, kettőt balra, egyet jobbra, egyet pedig alulra. Bal oldalon az egyik az automatikus vagy manuális fókuszt állító AF/MF kapcsoló, míg a másik az autofókusz működési tartományát adja meg: teljes tartomány, 0,5 méter és végtelen közötti tartomány, illetve 29,5 cm és 50 cm közötti tartomány választható. Jobb oldalra került a rekeszgyűrűt részben rögzítő kapcsoló (azaz ezzel elérhető, hogy a vázról vezérlést jelentő A módból véletlen se tudjuk a közvetlen rekeszbeállításra tekerni a gyűrűt, vagy épp fordítva: a rekeszérték közvetlen kiválasztásakor véletlen se tudjunk az A módba tekerni). Alulra a rekeszgyűrű működését befolyásoló kapcsoló került, amely a rekeszérték harmad blendénkénti beugrását engedélyezi, vagy ezt kikapcsolva a gyűrű szabadon futását.
Ezen kívül egy vázról programozható funkciójú AF-L gomb is került a bal oldalra.
A Sigma 105mm f/2,8 DG DN Macro | Art objektív kompatibilis a Sigma USB dokkolójával (de csak az L bajonettes változat), amelyben finomhangolhatjuk a fókuszrendszert, valamint firmware-t is frissíthetünk.
Bár az ilyen közeli témákra kihegyezett objektíveknél még filmkészítés során sem probléma a fókuszlégzés, azért aki fókuszsorozatból akar nagyobb mélységélességű képet összerakni, annak is meggyűlhet a baja az eltérő látószögekből adódó változó mértékű nagyítással.
Éppen ezért ezt is megnéztük és azt tapasztaltuk, hogy a végtelen tárgytáv és a közelpont között igen jelentős a látószögbeli eltérés, azaz a fókuszsorozatok esetén az egyes képkockáknál a látószögbeli eltérést is korrigálni kell. Videózásnál viszont nem feltétlenül lesz ez zavaró, hiszen még ha készül is olyan snitt, ahol a közelponttól a távoli témára kell átfókuszálni, nagy valószínűség szerint a képkivágás egyébként is változni fog. Látványában ez most olyasmi lesz, mint ha a gyújtótávolságot is változtatnánk.
