Kipróbáltuk: Canon EOS R – teszt

Bevezetés

Érdekes volt látni, de egyben érthető is, ahogy a két DSLR nagyhatalom, a Canon és a Nikon miként csúsztatta, halogatta a full-frame szenzoros tükör nélküli gépeik megjelenését, aztán egyszer csak varázsütésre, szinte egyszerre hozták ki a saját megoldásaikat.

Bár azt nem lehet mondani, hogy azonos utat választott volna a Canon és a Nikon, már csak azért sem, mert a Nikon rögtön két modellel indított, míg a Canon egyelőre egy full-frame szenzoros MILC-et kínál, az EOS R-t.

Sokat gondolkoztam rajta, milyen bevezetővel lehetne indítani, ami azért arról is szól, hogy a Sony, mint az első full-frame MILC gyártó micsoda előnyre tett szert, hogy a Canon és Nikon mennyit húzta a full-frame MILC-einek bevezetését, hogy ez az egész MILC szegmens milyen irányban fejlődik, végül abban maradtam magammal, hogy felesleges volna újból egy ilyen elemezgetésbe fogni, hiszen amit a Nikon Z 7 bemutatójának bevezetőjében írtunk, az itt is tökéletesen megállja a helyét. Már csak azért is, mert tényleg pár hetes eltéréssel jelentették meg a full-frame MILC-eiket a Canon és a Nikon.

Így tehát járjuk körbe újra a MILC történelmet, úgy, ahogy azt már a Z 7-nél tettük:

• • 2008.: A Panasonic megalkotja az első tükör nélküli cserélhető objektíves, autofókuszos, digitális élőképpel rendelkező fényképezőgépet, a G1-et. Útjára indul a micro 4/3-os rendszer.
  • 2009.: Az Olympus is kiadja első micro FourThirds fényképezőgépét, bejelenti a PEN E-P1-et.
  • 2010.: A Samsung harmadikként lép színre a MILC színpadán, bemutatja az APS-C szenzoros NX10-et. Őt a Sony követi szintén APS-C szenzoros NEX-3 és NEX-5 fényképezőgépeivel.
  • 2011.: A Nikon inkább a még kisebb szenzorméretben látja a lehetőséget, elindítja Nikon 1 rendszerét amely a micro 4/3-nál kisebb, 1″ típusú szenzort használja. A Pentax még kisebb szenzort választ, ők a kompakt fényképezőgépekben használt 1/2,3″ típus mellett döntenek és kihozzák a Pentax Q-t.
  • 2012.: A Fujifilm és a Canon az APS-C szenzor mellett döntenek, előbbi elsőként a felső kategóriás X-Pro1-gyel jelentkezik, utóbbi a belépőszintű EOS M-mel próbálkozik. A Pentax az APS-C szenzoros K-01-gyel igyekszik javítani a pozícióján, amely a DSLR-ek K bajonettes objektívjeit használja, előnyt azonban DSLR-hez képest nem tud felmutatni.
  • 2013.: Ősszel jelenti be a Sony a világ első full-frame szenzoros MILC-ét, az Alpha 7-et.
  • 2015.: A Nikon bejelenti az utolsó Nikon 1 szériás MILC-et, a J5-öt, amelyről persze akkor még nem tudtuk, hogy az utolsó lesz.
  • 2016.: A Fujifilm kihagyja a full-frame szenzoros rendszert, még nagyobbat ugrik, bejelenti a középformátumú GFX MILC rendszert.
  • 2018.: Nyár végén a Nikon bemutatja a full-frame szenzoros MILC rendszerét, a Nikon Z-t. Pár héttel később a Canon is követi, náluk a full-frame MILC vonalat az EOS R képviseli. A Photokinán pedig a Panasonic jelenti be a full-frame MILC rendszerének fejlesztését (piacra kerülés csak 2019-ben).

További részletek a MILC.hu-n!

A fenti „idővonalból” több érdekes dolog is kitűnik. Egyrészt, hogy a Sony elképesztő előnyre tett szert a 2013-ban történt full-frame gépének piacra dobásával, amelyet persze sok-sok új modell követett, válasz pedig nem érkezett rájuk más gyártóktól. Az is jól látszik, hogy a Nikon rossz lóra tett (sajnos nem először, lásd a prémium Nikon DL szériát, amelyből egyetlen tag sem jutott el a piaci bevezetésig). A Nikon 1 rendszer igen komolynak ígérkezett, rengeteg objektívet is fejlesztettek hozzá pénzt nem sajnálva, végül azonban most ott tartunk, hogy az összes Nikon 1 fényképezőgép gyártását leállítottá, új modell pedig jelenleg nincs. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Nikon 1-nek vége, inkább azt, hogy a jövője egyelőre kérdéses. Nehéz volna azt mondani, hogy az a rengeteg gép és objektív immár a múlté, mert nincs további támogatása. Nyilván a Nikon sem így gondolja.

Aztán ott van még a MILC-ek nagy vesztese, a Pentax, akik aztán nagyon rosszul indítottak a kompakt gépek képminőségénél nem többet nyújtó Q rendszerrel, majd egy évvel később a DSLR-nél semmivel sem jobb, ámde legalább ronda K-01-gyel. Gyakorlatilag ők (illetve a bekebelezést követően most már a Ricoh) a recessziót túlélő egyetlen gyártó, akinek nincs épkézláb MILC fényképezőgépe.

Mindeközben a DSLR palettán a Canon és Nikon szinte egyeduralkodó szerephez jutott azáltal, hogy a Sony nagyon nem erőlteti már a féligáteresztő tükrös (SLT) vonaljukat, illetve a Pentax sem tűnik túlzottan erősnek, bár nekik is van full-frame szenzoros gépük, csak túl keveset hallani róluk, kevés a fejlesztés és az új objektív. Ilyen helyzetben érthető, hogy a két legnagyobb DSLR gyártó addig halogatja a full-frame MILC bevezetését, ameddig lehet, így van idejük figyelni, felmérni a kezdeti hibákat, hogy aztán azokat ők ne kövessék el.

A Canon tehát az EOS R-rel indul csatába a 36×24 mm szenzorméretet preferáló, tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőgépet keresők frontvonalára.

1 of 3

A bejelentéskor már érezhető volt, hogy kissé öszvér megoldást kapunk a Canontól is, hiszen a dupla kártyafoglalat itt is hiányzik (ahogy a Nikon Z 6 és Z 7 esetében is), így a profi felhasználók egy része nem biztos, hogy erre a modellre teszi majd le a voksát. Az mindenesetre tény, hogy a specifikáció és képességek alapján az EOS R valahol a 6D Mark II és az 5D Mark IV között található. De nézzük, mit is kínál számunkra az EOS R:

A Canon EOS R főbb jellemzői:

• Képérzékelő: 30,3 Mpixel, 36×24 mm-es „full-frame” CMOS
• Érzékenység: ISO100-40000 1/3 Fé lépésekben, kiterjeszthető ISO50, ISO51200 és ISO102400 értékekre
• Objektív: RF bajonett, adapterrel EF és EF-S objektívek is használhatók
• Dual Pixel CMOS AF, fáziskülönbség érzékeléssel (1 pontos AF, kiterjesztett AF terület, arcfelismerés és témakövetés)
• akár -6 Fé fókusz érzékenység
• 384 zónás kiértékelő, középpontosan súlyozott átlag, részleges (6,1%), szpot (2,7%) fénymérés
• max. 8 kép/mp sorozat, AF követéssel max. 5 kép/mp
• 3,69 millió képpontos OLED elektronikus kereső, 100% lefedettség, 0,76× nagyítás
• karcsú(bb) felépítés
• rekesz- és zársebesség előválasztás, teljes kézi üzemmód
• többféle RAW formátum támogatása (RAW, C-RAW, DP RAW)
• LCD: 3,15″ 2,1 millió szubpixel, kihajtható, elforgatható, érintésérzékeny
• 3840×2160 pixeles videórögzítés (30 kép/mp) max. fél óráig
• mikrofon bemenet, fejhallgató kimenet, mini HDMI csatlakozó
• C-Log mentési lehetőség, HDMI kimeneten 10 bites, 4:2:2 jelfolyam
• time-code (időkód) támogatás videofelvételnél
• 1280×720 pixeles, 100 vagy 120 kép/mp-es forrású slow-motion felvétel
• időzített (programozott) képsorozat time-lapse készítéshez
• optikai hibák javítása (vignettálás, torzítás, színhiba, diffrakció)
• többféle HDR mód
• magyar menü
• SD/SDHC/SDXC kártyahely, UHS-II támogatás
• Li-ion akkumulátor (370 kép kapacitás CIPA mérés szerint)
• beépített Wi-Fi és Bluetooth adapterek
• USB 3.1 Type-C (akkumulátor töltésre is)

További műszaki adatok a Canon EOS R adatlapján, illetve a gyártó weboldalán találhatók.

Ahogy szokták mondani, az ördög azonban a részletekben rejlik, így pusztán műszaki adatok alapján nehéz volna megítélni egy fényképezőgépet, sokkal többet árul el, ha elkezdjük azt használni.