Felépítés II.
Már az S1 IS fogása is kényelmes volt, az S2 IS esetében azonban ez kissé változott, mivel a markolat jobban előrenyúlik a gépváztól. Itt is elmondhatjuk, hogy talán még kényelmesebb volna, ha egy kicsit szélesebb lenne.A fényképezőgép kiegyensúlyozása jó, egy kézzel is könnyedén és biztosan tartható.
|
|
A hátlapra a korábbinál kissé nagyobb, 1,8″ képátlójú, 180 fokban kihajtható és 270 fokban elfordítható LCD került, melynek felbontása maradt 114 ezer pixel. Az elektronikus kereső is 114 ezer képpontból áll, ez azonban pixelesebb képet eredményez, mint az LCD-n látható, mivel az EVF-nél nagyobb a nagyítás. A keresőben megjelenített kép 19 o-os szög alatt látszik, amely megegyezik azzal a látószöggel, amit egy 55 cm-es TV képernyőjének 126 cm távolságról adódó látványa okoz. Ez a kompakt gépek között nagy méretűnek számít.
|
|
|
|
Mindkét kijelzőn 100%-os lefedettségű élőképet láthatunk, így a végső képen nincs olyan részlet, amelyet az expozíció előtt ne látnánk a megjelenítőkön. Lejátszáskor maximum 10-szeres nagyítás érhető el, így az LCD-n legnagyobb nagyításban kb. 260 pixel szélességben láthatjuk a képet. Sajnos a teljes nagyításnál a kép részletei már kissé elmosódottá válnak, amely a Canon gépekre jellemző probléma. Ez azonban nem befolyásolja a képélesség ellenőrzését, ami kisebb nagyításnál is tökéletesen elvégezhető. A képekbe történő belenagyítás gyorsan megy végbe, felbontástól függetlenül a teljes nagyításig 0,8 mp alatt jutunk el.
Mind az LCD-n, mind az elektronikus keresőn megjelennek a fotózáshoz szükséges paraméterek, amelyek a következők: fényerő kompenzáció, fénymérés módja, sorozat mód, vaku mód, fényképezőgép helyzete (fekvő vagy álló), üzemmód, téma-mód, fehéregyensúly, érzékenység, effekt, expozíció vagy fókuszsorozat, vakuteljesítmény kompenzáció, videó felbontása és képfrissítése, felbontás és tömörítés, zársebesség, rekeszérték, stabilizátor módja, hátralévő képek száma és készíthető videó hossza, valamint a fókuszkeret helyzete. Első olvasatra ez kissé zsúfoltnak tűnhet, de természetesen a legtöbb esetben ennél kevesebb adat látható a kijelzőkön. Lehetőség van bizonyos adatok eltüntetésére (ld. a képet). A fókuszkeret pozíciója vízszintesen 25, függőlegesen 15 pont, vagyis összesen 375 hely valamelyikére állítható.
felvételi információk |
mozgatható fókuszkeret |
Ha az akkumulátor kimerülőfélben van, akkor egy piros akkujel villog, de egyébként a töltöttségi szintet nem jelzi a gép. Ez főként akkor lehet zavaró, amikor indulás előtt ellenőriznénk az akku állapotát, de erről pontos információt nem kapunk. A kompozíciót ill. a vízszintes – függőleges beállítást segédrács sajnos nem segíti elő. Az LCD és az EVF fényerejét a normál értéken kívül világosabbra is állíthatjuk.
|
|
Az elődmodellel ellentétben az S2 IS vakuját minden esetben kézzel kell kinyitnunk, a gép tetején lévő vaku gomb csak az üzemmód kiválasztására szolgál. A felpattintható vaku kellően magasra emelkedik az optikai tengelytől, távolsága kb. 7 cm. A vörösszemek kialakulását nemcsak a megfelelő magasságig felnyíló vaku csökkenti, hanem az e célt szolgáló üzemmód is. Ezt – vagyis a vörösszem hatás csökkentést – a menüben kell engedélyeznünk, hatására a vaku villanása előtt az előlapon lévő narancs fényű LED kezd világítani.
A vaku üzemmódjai a következők: kikapcsolt (vagyis lecsukott vaku), automatikus és derítés (ehhez kézzel fel kell nyitnunk a vakut). Ezen kívül a menüben választhatjuk a korábban említett vörösszem hatás csökkentést, valamint az első vagy második redőnyre történő szinkronizálást, amely hosszú szinkronidőknél is használható. Érdekes, hogy a felső részre elhelyezett vaku gomb csak és kizárólag az automatikus és a derítés módok közötti váltásra használható, de ez is csak programautomatika és témamódoknál. Talán célszerűbb lett volna, ha az összes üzemmódot ezzel a gombbal kezelhetjük.
A vaku teljesítményét ±2 Fé tartományban módosíthatjuk, vagy manuális üzemmódban 1/3, 2/3 vagy maximális teljesítményűre állíthatjuk. A vaku feltöltése hasonlóan lassú, mint az S1 IS-nél, maximális teljesítménynél 9,5 mp-ig, átlagos derítésnél 5-6 mp-ig tart az újratöltés.
A fényképezőgépre külső vakut nem helyezhetünk, vakupapucs a gépen nem található. A beépített vakun kívül tehát csak másodvaku alkalmazására van lehetőség, ekkor azonban figyelni kell arra, hogy a fő villantás előtt egy elővillanás is történik, vagyis a második villantásra kell a slave vakut szinkronizálni. Erre viszont nem mindegyik alkalmas.
|
Az objektív tubusa fölé és a vaku alá helyezték el a két mikrofont, amely a sztereó hangrögzítéshez szükséges. Az egyszerű pepita mintát rajzoló AF segédfény forrás a gép sarkára került. Ez – a mintát rajzoló megoldás -sokkal hatékonyabb, mint az egyszerű megvilágítós megoldás, hiszen kis kontrasztú témákra (akár falra) is képes így élesre állni a gép. Persze ez azért még nem annyira tökéletes, mint a Sony Hologram AF-je, számunkra még mindig az számít etalonnak a kompakt gépek AF segédfényei között. A Canon azért kap egy piros pontot ezétr a fejlesztésért, mert – bár nem minden esetben sikerül élesre állítani a témát – hatékonyabb lett a segédfény, mint eddig bármelyik gépében.
|
|
A korábbi fém állványmenetet műanyag kialakítású váltotta fel, amely kb. 2 cm-re helyezkedik el az optikai tengely vetületétől. Állványra helyezett gép esetén a memóriakártya cserélhető marad, de az akkumulátorok cseréjét csak a gép levétele után tudjuk elvégezni.
|
|
|
|
A nagyobb LCD miatt a csatlakozókat új helyre tervezték: bal oldalra került az A/V kimenet, míg jobb oldalon az adapter bemenet és a Hi-Speed USB 2.0 csatlakozó kapott helyet. Az alkalmazott gumi fedlapok pontosan a helyükre illeszthetők, kihajtásuk után kellő hely marad a csatlakozók illesztésére.