Kipróbáltuk: Fujifilm FinePix S9500 teszt

0
5 302

Felépítés I.

A Fujifilm FinePix S7000 után kereken két évvel később jelentette be a cég az új trónkövetelőt, a jelenlegi legnagyobb felbontású kompakt digitális fényképezőgépet, az S9500-at. Ha egy mondatban kellene leírni az új gép különlegességeit, akkor azt mondanám: 9 Mpixeles felbontás, 28-300 mm-es 10,7x-es zoomátfogású objektív mechanikus zoomgyűrűvel, felhajtható LCD, dual kártyafoglalat. De ez még persze koránt sem minden.



Az S9500 természetesen örökölte az elődmodell jó fogását, a kezelőszervek elhelyezését és a vakupapucsot. Újdonságnak számít a fel- és lehajtható LCD, a fénymérést kiválasztó tárcsa, a kézi mechanikus zoomgyűrű, és néhány témamód. Ha nem a Fujiról lenne szó, akkor a 10,7x-es átfogás mellé már rögtön el is képzelnénk valamiféle stabilizátort. No természetesen nem csak a Fuji az egyetlen cég, aki még nem rendelkezik stabilizátoros géppel, mert mögötte még ott áll az Olympus, a Kodak és a Pentax is, legalábbis a nagy nevek közül. Az optikai (vagy éppen CCD) stabilizálás helyett a Fujifilmnek más ötlete támadt. A jól bevált marketingre támaszkodik (bizonyára jól emlékszünk még a SuperCCD és interpolálás házasságának, no meg az SR SuperCCD nagy dinamikatartományának túldicsérésére, bár szerencsére a túlzott interpolációról az új gépeiben már leszokott a cég). A Fuji itt megelégedett egy olyan automatikával, amely a gyújtótávolság ismeretében olyan érzékenységet választ, amely a reciprokszabálynak megfelelő minimális zársebességet eredményezi (kicsit hasonló a Nikon D70/D50 Auto ISO módjához, ám ott a fotósnak kézzel kell beállítania a minimális zársebességet, míg itt ezt is a gép automatikája végzi). A sajtóanyagban írtak alapján a Fujifilm szerint az ő megoldása azért sokkal jobb, mint a stabilizátor, mert így a mozgó témák is elkaphatók, míg az optikai stabilizátor csak a kézremegést kompenzálja. Nos ez részben igaz is (makrózásnál mindenképpen, de a sajtóanyaghoz mellékelt biciklis leányzónál a svenkelést, mint lehetőséget azért érdemes számba venni), de a stabilizátoros gépeken is van lehetőség érzékenységet állítani. Számomra egy kissé túllihegett ez a dolog, amolyan “nekünk még nem sikerült stabilizátort felhasználni, de a mienk akkor is jobb” ízű. Summa summarum, az optikai stabilizátor hiánya azért sokszor érezhető, ISO1600 és erős zajszűrés ide vagy oda.

A fényképezőgépbe 1/1,6″ típusú, 9,24 millió pixeles 5. generációs SuperCCD HR került, amellyel legnagyobb méretben 3488×2616 képpontos fotókat készíthetünk. Használhatunk 3:2 oldalarányt is, ilyenkor kis mértékben nagyobb felbontású képek készülnek: 3696×2464, de választhatunk kisebb felbontásokat is: 2592×1944 (5M), 2048×1536 (3M) pixeles, 1600×1200 (2 M), és 640×480 (VGA). Az elkészített képek JPEG tömörítését csak legnagyobb felbontásban változtathatjuk, a 9 Mpixeles módban Fine vagy Normal tömörítési fok közül választhatunk. Lehetőségünk van veszteségmentes RAW formátum használatára is, bár a 19 MB-os fájlok bizonyára sokak kedvét elveszik a RAW formátum hosszú távú alkalmazásától. Kisebb felbontásokban nem változtathatjuk a tömörítési fokot, ilyenkor mindig Normal minőségben dolgozhatunk.



A kompakt gépek között egyedülállóan nagy felbontású CCD-n kívül az alkalmazott objektív is unikumnak számít, hiszen az S9500 előtt nem volt másik olyan fényképezőgép, amely 28 mm-es nagylátószögtől egészen a300 mm-es tele állásig képes lenne átfogni a gyújtótávolság-tartományt (igaz, azóta a Samsung is bejelentette a Pro 815-öt, amely 28-420 mm-nek megfelelő gyújtótávolságú optikát kapott). Az átlagosnál kicsivel nagyobb CCD 4,5x-es gyújtótávolság szorzót eredményez, így az objektív 6,2-66,7 mm-es fizikai fókusztávolsága kisfilmes formátumban a már említett 28-300 mm-nek felel meg. A fényerő nagylátószögnél az átlagos f/2,8 értékű, míg teljes tele állásban f/4,9-ig csökken. Fontos megemlítenünk, hogy a jelenlegi ultrazoom gépek tele állásban elért nagyobb fényerejének az alkalmazott kisebb képérzékelő az oka. Így az f/4,9-es fényerőt a nagyobb CCD miatt jó értéknek tekinthetjük.



Az SLR-hez hasonló kialakításon túl tovább növeli a fotózás élményét, hogy az objektív gyújtótávolságát gyűrűvel állíthatjuk be, ráadásul ez a gyűrű mechanikus kapcsolatban áll az optikával, nem úgy, mint pl. a Canon PowerShot Pro1 esetében. A zoomgyűrű mögött élességállító gyűrűt is elhelyeztek, ez azonban már csak elektronikusan vezérli az objektívet, és bizony a kézi élességállítás nem is annyira kényelmes és jól sikerült, mint azt első ránézésre gondolnánk.

Az objektív frontlencséje elé mindenféle adapterek nélkül, közvetlenül csavarhatunk 58 mm-es szűrőket, ill. előtétlencséket. A kellemetlen becsillanások ellen gyári napellenzőt használhatunk.



A korábbi Fuji modellekhez hasonlóan, az S9500 is támogatja azt a fajta sorozatkészítési módot, amelynél a folytonos expozíciók befejezését követően az utolsó négy képet menti el a fényképezőgép. Ez akkor hasznos igazán, ha a megörökítendő pillanat pontos idejét nem tudjuk előre megjósolni, ekkor a sorozatot folyamatosan készíthetjük, majd a kívánt esemény bekövetkezése után az esemény előtti és utáni egy-két kép megtartható. Természetesen hagyományos sorozat mód is használható, amikor a sorozat összes képe elmentésre kerül.

Hagyományos sorozatból kétféle sebességű áll rendelkezésünkre. Nagyobb sebességnél a gyári adatlap szerint 1,5 kép/mp sebességgel fotózhatunk, méréseink szerint ekkor 1,65 kép/mp érhető el. Ebben az üzemmódban a fényképezőgép feldolgozatlan képeket tárol, így felbontástól és tömörítési foktól függetlenül max. 4 képes sorozatot készíthetünk (RAW formátumban nem használhatunk sorozatot). A lassabb, de hosszabb sorozatot a P, S, A, M módokban nem használhatjuk, csak a többi állásban. Ilyenkor gyári adatok szerint 1,1 kép/mp a sorozat sebessége, méréseink 0,9 kép/mp-et adtak.Ez esetben minden egyes képkocka előtt a gép újrafókuszál, így a sorozat valódi sebessége a témától és a megvilágítástól is függ. Mivel a puffer ez esetben a már feldolgozott JPEG képeket tárolja, így a sorozat hossza is jóval nagyobb, 9 Mpixeles Fine JPEG-ből átlagos témánál 4-5, Normal tömörítésnél 15-20, ennél kisebb felbontásoknál (vagyis 5 Mpixel és alatta) max. 40 képig tart a felvétel (CompactFlash kártyával mérve).
Automatikus expozíció-sorozatkor 3 kép készül, a képek közötti különbség a menüben ±1/3..1 Fé tartományban módosítható, 1/3 Fé lépésekben. Az automatikus expozíció-sorozatot expozíció kompenzálással együtt is használhatjuk.


AVI videó (9300 kbps)
640×480; 0:15 mp; 17081 KByte

Videófelvételkor 30 kép/mp frissítéssel 640×480 vagy 320×240 pixeles felbontást használhatunk. VGA felbontásban 128 MB-os kártyára kb. 1,5 percet vehetünk fel. A videó rögzítés alatt mind a fénymérés, mind a fókuszrendszer aktív marad, és természetesen a zoomgyűrű segítségével a gyújtótávolságot is megváltoztathatjuk.



Az elkészült felvételeket CompactFlash Type I vagy Type II (MicroDrive is), illetve xD kártyára menthetjük. Akár mindkét memóriakártyát is behelyezhetjük egyszerre a fényképezőgépbe, a SetUp-ból ugyanis kiválaszthatjuk, hogy elsődlegesen melyik kártyát szeretnénk használni. A kártyafoglalatot a markolat jobb oldalán alakították ki, ez tulajdonképpen az S7000-ből változtatás nélkül került átvételre. A széles műanyag ajtó mögött helyezhetjük be az xD vagy CF kártyákat. A fényképezőgép figyeli a fedlap zárt állapotát, ha mentés közben nyitjuk ki a kártyaajtót, az írási folyamat megszakad.


A fényképezőgépet 4 db AA méretű elem vagy ceruza akkumulátor látja el elektromos energiával. A géphez a gyári csomagolásban alkáli elemet kapunk, de célszerű ehelyett akkumulátorokat vásárolni.Az akkumulátorok a markolatban kaptak helyet, így a fényképezőgép súlyelosztása megfelelő.