Kipróbáltuk: Fujifilm FinePix S9500 teszt

0
5 380

Felépítés II.

E sorozat fényképezőgépeit sokan azért kedvelik, mert igen jó fogásúak, tükörreflexes fényképezőgéphez hasonló kialakításuk s kezelésük igen kényelmes. Ha lehet, az S9500 még kényelmesebbé vált az elődjeihez képest, hiszen az optika megtámasztásához elegendő hely áll rendelkezésünkre. A markolatot a jobb tapadás érdekében gumival vonták be, középső ujjunk megtámasztáshoz pedig bemélyedést alakítottak ki.




A gép hátlapjára 1,8″ képátlójú, 118 ezer pixeles LCD-t helyeztek, amely 90 fokban felhajtható és 45 fokban ledönthető. Ez sok helyzetben lehet nagyon hasznos, de az álló formátumú fotózásnál hiányozhat a kihajthatóság. Mivel a nagy zoom átfogáshoz nem lehetséges átnézeti keresőt kialakítani, így természetesen az S9500 az LCD-n kívül elektronikus keresőt kapott. Az EVF 235 ezer pixel felbontású, az általa létrehozott kép 19,5 o-os szög alatt látszik, amely megegyezik azzal a látószöggel, amit egy 55 cm-es TV képernyőjének 123 cm távolságról adódó látványa okoz. Ez a kompakt gépek között nagy méretűnek számít.





Mindkét kijelzőn 100%-os lefedettségű élőképet láthatunk, így a végső képen nincs olyan részlet, amelyet az expozíció előtt ne látnánk a megjelenítőkön. Lejátszáskor maximum 5,5x-es nagyítás érhető el, így az LCD-n a 9 Mpixeles fotók 640 pixel széles részlete jelenik meg legnagyobb nagyításkor. Teljes nagyításban is jó részletgazdagsággal és torzulásmentesen nézhetjük meg a képeket, nem úgy, mint pl. a Canon gépeinél. A nagyítás viszont sajnos elég lassan megy végbe: 9 Mpixeles fotóknál közel 6 mp-ig tart, míg a teljes nagyításig elérünk.Mind felvétel, mind lejátszás módban használhatjuk akár az LCD-t, akár az elektronikus keresőt, ráadásul a fényképezőgép megjegyezi a két üzemmódhoz tartozó beállítást, így ha fotózáskor az elektronikus keresőt, lejátszáskor pedig az LCD-t részesítjük előnyben, akkor ezt minden további nélkül beállíthatjuk, melyet a fényképezőgép a továbbiakban is alkalmazni fog.

Az LCD-n és az EVF-ben csak a legfontosabb paraméterek értékei jelennek meg, így például: vaku mód, önkioldó, sorozat mód, felbontás és tömörítés, hátralévő képek száma, érzékenység, a használt memóriakártya fajtája, a rekesz- és zársebesség, ill. az expozíció-kompenzáció látható. Az oldalsó INFO gomb megnyomásával élő hisztogramot is megjeleníthetünk, vagy további paramétereket is megtekinthetünk (színtelítettség, kontraszt, fehéregyensúly, képkeménység, vaku teljesítmény kompenzáció). A DISP gomb segítségével is változtathatjuk a megjelenített információk mennyiségét: eltüntethetjük az elsődleges paramétereket, így csak az élőképet látjuk, megjeleníthetünk harmadoló segédrácsot, ill. választhatunk olyan módot, amikor az élőképtől balra az előzőleg elkészített három fotó látható. Mind az elektronikus kereső, mind az LCD fényerejét 11 lépésben, külön-külön állíthatjuk.




Az élességállítás történhet egyszeri vagy folyamatos módban, ill. kézi élességállítás is rendelkezésünkre áll. Az automatikus élességállítást hatékony, 4 pepita mintát rajzoló, zöld segédfény segíti elő, amelynek hatótávolsága tapasztalataink szerint kb. 4-5 m. Az AF segédfényt a felhelyezett napellenző nem árnyékolja, így azt éjszakára is rajta hagyhatjuk a gépen. A napellenző egyébként a vaku fényébe csak 28 mm-es nagylátószögű állásban lóg bele, 35 mm-nél már nem tapasztalható árnyékolás.

A kézi élességállítást a gyűrűvel végezhetjük, amely első ránézésre kényelmesnek és hatékonynak tűnhet, de használata során kiderül, hogy sajnos ez nem így van. Az élőkép középső részét a gép képes 2x-es mértékben felnagyítani (de csak 30 kép/mp képfrissítésnél), de ez csak digitális nagyítás, így több részletet nem látunk. A gyűrű forgatásakor eléggé szakaszosan megy végbe az élességállítás, további probléma lehet, hogy a kijelzőkön távolságskála sem jelenik meg.

Ha az akkumulátor kimerülőfélben van, akkor ezt piros akkujel villogása jelzi, de egyébként a töltöttségi szintet nem jelzi a gép. Ez főként akkor lehet zavaró, amikor indulás előtt ellenőriznénk az akku állapotát, de erről pontos információt nem kapunk.



A vakut minden esetben kézzel kell felnyitnunk, még teljes auto módban is, ahol a vaku használatának szükségességét bemozdulás veszélyét jelző ikon mutatja. A vaku felpattintott állapotban igen magasra nyílik fel, a kompakt gépek között szinte egyedülállóan az optikai tengelytől 9 cm magasra pattan. Ez igen jól csökkenti a vörösszem kialakulásának esélyét. Ezen kívül természetesen vörösszem-hatás csökkentő üzemmódot is választhatunk, amely során a vaku elővillantásával éri el a gép a pupilla összébb húzódását.

A vaku üzemmódjai a következők: kikapcsolt (vagyis lecsukott vaku), automatikus, vörösszem hatás csökkentő, derítés, lassú szinkron, lassú szinkron vörösszem csökkentéssel.

A vaku teljesítményét ±2/3 Fé tartományban módosíthatjuk, 1/3 Fé lépésben. A 4 akkus kialakítás ellenére a vaku feltöltése sajnos meglehetősen lassú, az S9500-nál hasonló hosszú időket kell kivárnunk, minta Canon S2 IS ill. Sony DSC-H1 modelleknél. Átlagos esetben derítésnél kb. 6-7 mp-ig tart a töltési folyamat, de sötétben való fotózáskor ez akár 9 mp-ig is eltarthat.

A fényképezőgépre középpontos érintkezőjű vakut tehetünk, ennek használatához ezt a menüben is engedélyeznünk kell. Ezen kívül a gép előlapján szabványos szinkron csatlakozót is elhelyeztek.



A fémből készült állványmenetet nagyon profi módon pontosan az optikai tengely alá helyezték, ráadásul ha a gépet állványra helyezzük, mint az akkumulátorok, mind a memóriakártyák cserélhetők maradnak.



A csatlakozókat egy gumilap mögé helyezték a gép bal oldalán, itt érhetők el az adapter bemenet, az A/V és a nagy sebességű Hi-Speed USB 2.0 csatlakozói. A felhasznált gumi fedlap pontosan illeszkedik a helyére, nagy mérete miatt kihajtott állapotában könnyedén hozzáférünk a csatlakozókhoz.
A gép elején, az objektív tubusának közelében található a vaku szinkronkimenete, amit gumidugóval tettek védetté.