Felépítés
Ergonómia
A FinePix X100 az igényes digitális kompaktoknál évek óta uralkodó „retro külső” jegyében fogant. A Fujifilm szakemberei szerint a manapság megjelenő digitális, hordozható eszközök többsége inkább a futurisztikus külsőre hajt, beleértve a digitális fényképezőgépeket is. Az újabb modellek pont e törekvés miatt unalmasak, hiszen szinte ugyanúgy néznek ki, mint a múlt héten vásárolt modern okostelefon. A gyártó a régi, nagy műgonddal összerakott analóg gépek külsejével akart újszerűséget hozni. Az X100 tökéletesen megfelel ennek az elvárásnak. Láttunk már ehhez hasonló digitális fényképezőgépeket, de ez cseppet sem csorbítja azt a tényt, hogy a Fujifilm új fényképezőgépe rendkívül ötletesen és igényesen összerakott masina.
A váz szinte teljes egészében fémből készült. Ez főként a készülék alján és magnézium ötvözetből készült tetején köszön vissza, melyre fém beállítótárcsák és exponáló/bekapcsoló gomb került. A tárcsával állítható expozíció korrekció és záridő tovább növeli a retro érzetet.
A géptestet körben szintén a régi gépeket idéző, szépen erezett, fekete műbőrrel vonták be. A markolat az évtizedekkel ezelőtti gépekre jellemzően csak egy jelzésszerű dudor. Kényelmes fogásról ezért nem beszélhetünk.
Elölről egy ötvenes éveket idéző (távmérős) fényképezőgép köszön ránk, a hátlap többségében műanyag kezelőszervei és persze az LCD viszont egy vérbeli digitális fényképezőgépről árulkodnak. A gombok kellően nagyok és kényelmesen kezelhetők. Probléma csak a viszonylag kicsi navigációs kerékkel volt, mely négyirányú gombként is működik. Elég érzékeny, apró, és könnyű eltéveszteni rajta a kívánt irányt. A másik gyenge láncszem a bal oldalon lévő AF/MF kapcsoló, melyet az általunk tesztelt gépen gyakorta két fokozatot ugrott, nehéz volt a középső állásba váltani.
Az egyszerű fém aljon pont középen kapott helyet a szintén fémből készült állványmenet. Pozíciója miatt azonban állványmenetre erősített gépnél nem nyitható az akku és memóriakártya foglalat épp egy centire lévő ajtaja.
A géphez varrott, régies hatású, barna bőrtok (LC-X100) is megvásárolható.
Objektív
Tudom, hogy egy exkluzív, minőségi gépet akart összehozni a Fujifilm, melynél csak előny, a gondosan megtervezett, minden ízében a géphez igazított objektív, de tökéletes elképzelés lett volna egy induló, cserélhető objektíves rendszer alapjaként megjelentetni ezt a modellt.
A fix optika egyébiránt valóban minőségi darab. Saját és új tervezésű Fujinon rendszer 8 lencsével, melyeket 6 csoportba rendeztek, és Super EBC bevonattal láttak el a tisztább, szellemkép mentes leképezéshez. Fényereje átlagon felüli, F2,0, gyújtótávolsága pedig 23 mm, mely a szenzor méretét tekintve kb. 35mm-nek megfelelő kisfilmes értékre számított látószöget ad.
A kellően nagyra nyitható blende mellett 9 db, lekerekített rekeszlamella biztosítja a szép egyenletes háttérelmosást. Az objektív normál állásban 80 cm-ről, makró módban 10 cm-ről használható.
A példás kivitelű, leginkább a hasonló APS-C kompaktok pancake objektívjeire hasonlító optika fémvázat kapott, elején egy meglehetősen kicsi, elektronikus vezérlésű élességállító gyűrűvel, mögötte pedig egy rekeszállító gyűrűvel. Utóbbi a régi gépek beállítómechanizmusát követi nem csak kialakításban, de a beállítható rekeszértékekben is. Így sajnos csak egész értékek választhatók F2,0 és F16 között.
Az objektív egy beépített ND szűrőt is kapott, mely 3 fényértékkel növeli a záridőt, ha erős fény mellett szeretnénk hosszabb expozíciós időt elérni.
Az optika védelmére egy fémből készült, az objektívperemre húzható kupak szolgál. A géphez továbbá egy fém napellenző is jár.
A fényképezőgép összerakási minősége kiváló. Kézbe véve úgy érezhetjük, valódi luxusmodellel dolgozunk. Ehhez mérten kihívó a gép csomagolása is. Az egyszerű, modern papírdobozon belül egy fekete, keményített karton díszdobozban és egy fekete selyemmel bevont tartóban kapott helyet maga a készülék.
Képérzékelő
Ahogy a Fujifilmtől már megszokhattuk, ezúttal is egy saját fejlesztésű, egyedi képérzékelővel álltak elő. Kompakt fényképezőgépei között ez az első APS-C méretű (23,6 x 15,8 mm) szenzor, mely 12x nagyobb területű a csúcsmodellnek számító FinePix HS20 szintén EXR CMOS alapú érzékelőjénél.
A gyártó egy új ötlettel is előállt a szenzorral kapcsolatban, mégpedig a fényérzékelő diódák fölötti mikrolencse réteg enyhe eltolásával. A mikrolencsék eddig minden esetben a fényérzékelő „öböl” fölött helyezkedtek el, ami merőlegesen beeső fénynél tökéletes, a kép szélein kissé oldalról beesőnél viszont veszteséget és így képsarki sötétedést okoz. A kissé eltolt mikrolencsék javarészt megoldják ezt a problémát, így a sarkokban is kellően világos, részletes képet kapunk.
A szenzor 12,3 megapixeles, ami egész pontosan 4288 x 2848 képpontos fotókat jelent majd. Ezen felül még két további, 3:2 oldalarányú méret választható, de beállíthatunk háromféle 16:9 oldalarányú képfelbontást is. A fotók két tömörítési fokozatú (Fine, Normal) JPEG, RAW, valamint kombinált RAW+JPEG formátumokban menthetők.
A gép egy teljesen új EXR feldolgozórendszert kapott, mely 2 db GPU-ból, egy EXR magból és egy újrakonfigurálható processzorból áll. Mindezt egy vektorgrafikus gyorsító egészíti ki.
Az érzékenység alaphelyzetben ISO200 és ISO6400 között állítható, 1/3 fényértékenként. JPEG képek esetében elérhető az ISO100 (ekv.) és ISO12800 (ekv.) kiterjesztett érték is.
LCD és kereső
A fényképezőgép hátuljára egy 2,8” méretű, 460 000 képpontos (4:3 oldalarányú) TFT LCD kijelző került. Ehhez a mérethez megfelelő felbontást és részletességet kapunk tőle, képe pedig laposabb szögekből is kitűnő. Jó kontrasztot és színeket ad. Világosságát +/-5 fokozatban állíthatjuk.
Használhatjuk normál infó (státusz) képernyőként, csak a fontosabb felvételi adatokat és az AF mezőket megjelenítve, és élőképes kijelzőként is alap és részletes adatokkal. A részletes információk között kompozíciós segédrács, élő hisztogram és vízszintjelző is bekapcsolható.
A FinePix X100 egyik legérdekesebb, egyedi megoldása a kombinált optikai-átnézeti (OVF) és elektronikus (EVF) kereső. A gyártó saját szavaival hibrid keresőt alkottak, melynek lelke egy speciális prizma, mely féligáteresztő tükörként is viselkedik.
Akinek negatív előítéletei vannak az átnézeti keresőkkel szemben azonnal felejtse el őket. Az X100 készítői tiszta, világos, optikai hibák nélküli keresőt ígértek, és tartották is szavukat. A kitűnő minőségű üvegeknek, prizmának és Super EBC bevonatnak köszönhetően színhibának, geometriai torzításnak nyoma sincs, és elmarad a csőszerű, kulcslyukba bámulós, félhomályos feeling is.
A keresőbe pillantva olyan „tágas” képet kapunk, hogy szinte nem is láthatók a határai. De nincs is rá szükség, hiszen a valódi képkivágást a kép közepére vetített keret jelzi. Rendkívül látványos és informatív az infók ilyen formában történő megjelenítése. Tökéletes összehangolása ez az optikai és az elektronikus keresőképnek. Minden felvételi adat így jelenik meg a keresőben, melyek mellé kétféle segédrácsot, élő hisztogramot, vagy akár elektronikus horizont jelzőt is bekapcsolhatunk.
A keresőkép és a rajta megjelenő adatok a környezeti fénynek megfelelően változtatja világosságát. A nagyítás 0,5x-ös, a lefedettség pedig 90%-os, ami e megoldás egyik hátrányának tekinthető. A másik probléma a képkivágás pontossága. Az átnézeti keresőknél alap probléma az úgynevezett parallaxis hiba, vagyis közelebbi fotóknál elcsúszik a keresőben komponált és a valódi kép. Makrózásnál vagy közeli portrénál ezért nem ajánlatos az OVF használata. A gyártó úgy próbált ezen segíteni, hogy az élességállítás után a képhatárt jelző keret a távolság függvényében eltolódik, valamelyest korrigálva a hibát, de ez sem teljesen pontos.
A betekintő nyílással nem sokat vacakoltak. A retro külsővel összhangban egy nem túl kényelmes, egyszerű gumi szemkagylót illesztettek a gép hátlapjának bal felső sarkába. Bal oldalán egy dioptriakorrekciós kerékkel, jobbján pedig egy szemérzékelővel, mely a keresőbe pillantva azonnal kikapcsolja hátsó LCD-t.
Az OVF/EVF közötti váltást a gép elején elhelyezett kapcsolóval oldották meg, mely teljesen úgy fest, mint a régi filmes gépek önkioldó időzítője. Elsőre fura elgondolás, de mivel tökéletesen kézre esik még úgy is, hogy folyamatosan a keresőbe nézünk, ésszerűnek tűnik.
A kétféle keresőkép között 1-2 tizedmásodperc alatt megtörténik a váltás, és az EVF is a jelenlegi élmezőnybe tartozik. Felbontása 1,4 millió képpont, mérete pedig 0,47”, melyhez 100%-os lefedettség társul. Impozáns tulajdonságai ellenére azonban mégis azt kell mondanom, hogy ennél a gépnél érthető meg leginkább, mi a különbség az optikai (akár tükörreflexes) és az elektronikus kereső között. Az EVF szép részletes, kontrasztos képet ad, de átkapcsolva mégis szembetűnő az OVF tisztasága, nyugodtsága (az EVF sötétben szaggat egy kicsit), világossága, melyek még fent taglalt hátrányai ellenére is előnyt biztosítanak számára. Az EVF felé billenti a mérleg nyelvét, hogy a keresőben is visszajátszhatók a képek és videók. Átnézeti módban a kép elkészítése után egy pillanatra meg is jelenik a végeredmény. Az állóképek nagyítása 18 lépésben történhet.
Vaku
Az X100 egy viszonylag kisméretű fix beépített vakut kapott, kb. 3,5 cm-re az optikai középtengely fölé. A vörösszem csökkentés a vaku elővillanásával és utólag, szoftveresen is elérhető. Ezen kívül automatikus, derítő, lassú szinkron és tiltott állásban használható a villanó.
A belső vaku meglehetősen gyenge. Kulcsszáma ~5-ös, vagyis ISO100-on, F2,0 rekesszel kb. 2,5 méterig hatásos. Teljesítménye a felvételi menüben +/- 2/3 fényérték tartományban szabályozható. A villanó 1/2000 mp záridőnél is szinkronban marad a zárral.
A készülék tetején lévő vakupapucson középpontos érintkezővel ellátott, de leginkább gyári rendszervakukat használhatunk. Utóbbiakból a kompakt méretű EF-20, és a dupla teljesítményű, forgatható-dönthető fejű EF-42-őt ajánlja a gyártó. A külső vaku letiltható a gép menüjében, de használhatjuk Commander módban is, melynél a belső villanó vezérli a rendszervakut.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A fényképezőgép markolat felőli oldalán egy kis kihajtható műanyag ajtó mögött találjuk a számítógépes csatlakozásra szánt USB (2.0 Hi-speed) aljzatot. Alatta pedig egy HDMI csatlakozóhelyet. Hagyományos A/V csatlakozási lehetőség nincs a gépen. A kábeles távkioldót a régi filmes gépekhez hasonlóan az exponáló gombban lévő menetbe csavarhatjuk. A Fujifilm egyelőre nem gyárt ilyen kioldót, de bármilyen hagyományos használható a géphez.
Az akkumulátor a gép alján nyíló ajtó mögötti foglalatba helyezhető. Véletlen kicsúszását egy kis rugós műanyagpöcök gátolja. A géphez egy 1700 mAh kapacitású lítium-ion akkumulátort (NP-95) mellékelnek, a hozzá való töltővel együtt. Teljes töltése kb. 3,5 órát vesz igénybe és 300 képet készíthetünk vele. Energiatakarékos OVF módban a gyártó mérései alapján dupla ennyi felvétel is készíthető.
A memóriakártya az akku melletti foglalatba kerül, de a gép rendelkezik kb. 20 MB-nyi belső memóriával is, melyre mindössze 1 RAW kép fér. A belső memória és a kártya között lehetséges az adatok másolása. Memóriakártyaként SD, SDHC és SDXC típusokat használhatunk.
