Felépítés I.
Ergonómia
A Nikon D80-hoz nagyon hasonló gépváz fogása is sokban emlékeztet az elődre. Kényelmes és elég biztos fogás esik a kissé talán keskeny markolaton, amit meglepetésemre nem gumi, hanem műanyag borítással láttak el. Apró gumi betétet csupán a készülék hátulján, a hüvelykujj alá eső részen találunk. Így a biztos fogás némileg zárójelbe tehető, hiszen adott esetben jobban csúszik majd, mint a teljesen gumi markolat, de szerencsére elég mély ahhoz, hogy stabilan tartsuk a gépet. A nagy kezűek számára talán egy kicsit alacsony lesz és kisujjuk már nem teljesen fér majd a markolatra, de hát ez az ára a viszonylag kis méretnek. A tenyér rész nagyon jól kialakított és kényelmes, biztos felfekvést nyújt a kéznek. Persze a kis méret relatív, hiszen a belépő kategóriás DSLR-ekhez és a kompaktokhoz viszonyítva kimondottan méretes gépről beszélhetünk.
A kezelés és a gombok elhelyezése szintén az elődöt idézi. Mindössze egy-két apró különbséget fedezhetünk fel. A Liveview funkció külön gombot kapott a hátlapon, úgyszintén az INFO kijelzés is. Az LCD bal oldalán elhelyezett gombok kerekebbek lettek. Szerencsére a néhány újítás előrelépésnek minősíthető., így például a négyirányú gomb közepére került az eddig különálló OK gomb, valamint elfordítható lett az ugyanezen kezelőszerv zárolására szolgáló, kissé problémás tolókapcsoló.
A különböző funkciógombok ugyanoda kerültek, mint a D80-ban megszoktuk. A megszokás kérdése már csak azért is fontos, mert elsőre elég esetleges lesz az elhelyezkedésük, de aki már használta az elődöt, az otthon érzi majd magát. Konkrétan arra gondolok, hogy ha érzékenységet akarunk állítani az az LCD bal oldalán futó gombsoron tehetjük meg, ha automata sorozatot, vagy vakumódot, azt a gép bal oldalán, ha viszont expozíció korrekciót, vagy fénymérési módot, azt fent az exponáló gomb közelében találjuk. A Nikon nem akarta telezsúfolni a gépet kezelőszervekkel, de a fontosabb beállításoknak mégis megtaláljuk a megfelelő gombját. Ha netán mégsem, akkor az AF-L/AE-L, vagy az objektív bajonett jobbján lévő funkció gombra programozhatunk egyedi beállításokat.
A készülék összeszerelési minősége egyébként kiváló, ahogy az elvárható ettől az árkategóriától. A nagyobb társakhoz képest cseppet „műanyagos” megjelenés nem sokat ront az összképen. Egyetlen bajom a markolat jobb oldalán lévő kis kártyafoglalat ajtóval volt, ami a fém zsanér ellenére is gyenge konstrukciónak látszott. A gépváz alján fémből készült állványmenetet találunk, amely pontosan az optika középtengelyével egyvonalban helyezkedik el. A készüléket állványtalpra erősítve is nyitható a menet mellett található akkufedél.
Képérzékelő
A 23,6 x 15, 8 mm-es CMOS szenzort kizárólag ehhez a géphez fejlesztette a Nikon. Méreteiből adódóan a felhelyezett objektíveknél 1,525x szorzófaktorral kell számolnunk, ami annyit jelent, hogy egy 18mm-ről induló objektív kb. 27-28 mm-nek megfelelő látószöget ad. A szenzoron 12,9 millió érzékelőhely tatélható, amiből valódi képalkotásra 12,3 milliót hasznosít a gép. A legnagyobb képméret 4288 x 2848 pixel (L), mely mellett további két felbontást választhatunk, 3216 x 2136 (M) és 2144 x 1424 (S) képponttal. Mint látható mindhárom felbontás hagyományos 3:2 oldalarányt ad.
A képfeldolgozó rendszer lelke a Nikon EXPEED névre keresztelt processzora, melyet minden újabb digitális fényképezőgépében megtalálunk. Az érzékelő alap érzékenysége ISO200-ról indul és 1/3 Fé lépésenként állíthatjuk, ISO3200-ig. A választható alap értékek tehát a következők: 200 / 250 / 320 / 400 / 500 / 640 / 800 / 1000 / 1250 / 1600 / 2000 / 2500 / 3200. Az érzékenység kiterjesztett értékeken is használható. ISO200 alatt 0,3 (ISO160 ekv.), 0,7 (ISO125 ekv.) és 1,0 (ISO100 ekv.) értékekkel. Fent ugyanezekkel a lépésközökkel érhető el az ekvivalens ISO4000, 5000 és 6400-as érték. Használhatunk Auto ISO beállítást is, melynek maximuma ISO400-6400 között állítható.
Szenzor tisztítás
Cserélhető objektíves fényképezőgépeknél mindig gondot jelent a szenzor megfelelő tisztán tartása, hiszen a rárakódott porszemek és egyéb szennyeződések a fotókon is láthatók, néha jelentősen rontva a képminőséget, vagy a fotó esztétikai élményét. Szerencsére manapság a gyártók mindegyike kínál már valamiféle, több-kevesebb hatásfokkal dolgozó, automata szenzortisztító rendszert. A Nikon nem is olyan régen, a D60 modellben vezette be a sajátját.
Az automata rendszer az érzékelő előtti szűrő magas frekvenciás rázásával igyekszik eltávolítani a rárakódott szennyeződéseket. Bármikor bekapcsolható, ha a menüjében kiadjuk a Clean Now parancsot. Meghatározhatjuk továbbá, hogy tisztítás a gép be- vagy kikapcsolásakor, esetleg mindkét alkalommal aktiválódjon.
A tisztítás az elődben megszokott módszerekkel, azaz a tükör előzetes felcsapásával és a zár nyitása utáni pumpás, tisztítófolyadékos metódussal is elvégezhető. A Nikon D90-ben is megtaláljuk a por-térkép funkciót, amely egy homogén referenciaképet készít, majd a Nikon Capture programban ez alapján szoftveresen vonja ki a problémás képpontokat. Ez a szolgáltatás a Setup menü Image dust off ref photo pontja alatt kapcsolható be.
Sorozat fényképezés
A korábbi, 3 kép/mp-es sorozatot már kinőtte a Nikon D90. Az új sebesség, ha nem is számottevően, de azért mégis csak 50%-kal jobb. Kis fejszámolással ebből már mindenki kitalálhatta (vagy ha nem megnézhette az előző oldalon a táblázatban), hogy 4,5 képkocka/mp az új modell elméleti sebessége. Az előd egyetlen sorozat módjához képest itt mindjárt kettőt kapunk. Az említett sebesség a Gyors sorozat (CH) módban érhető el, míg emellett, egy Lassú (CL) mód is választható. Utóbbinál a menüben előre megválaszthatjuk a sorozat sebességet, 1-4 kép/mp között. Mindkét üzemmód az exponáló gomb fölötti gombbal és a hátsó vezérlőtárcsával érhető el. A D90 puffere egyszerre 7 RAW+JPEG formátumú képet, 9 RAW fotót és legfeljebb 100 JPEG képet képes tárolni, így ilyen hosszan tart majd a sorozat.
Mivel nem mindig bízhatunk az adatlap elméleti értékeiben, így nyilvánvaló volt, hogy magunk is megmérjük a sorozat teljesítményét. Lassú módban egyértelmű volt az eredmény, a gép mindig képes volt hozni az 1-4 kép/mp között megadott sebességet. Gyors módnál a maximum bármely képformátumnál 4,3 kép/mp volt, ami alulról ugyan, de jól közelíti a gyárilag megadott értéket. RAW-ban kicsit többet sikerült egyhuzamban mentenünk egy SanDisk Extreme IV Ducati Edition SDHC kártyára, mint a megadott képszám. Ezután is használható maradt a sorozat de 4,3-ról 1,1 kép/mp-re esett az átlagsebesség. JPEG-ben is jobb értéket mutatott a menthető fotók száma, hisz az adatlap szerint csak alacsonyabb tömörítési fokozatokban érhető el a 100 mentett kép., teljes felbontásban és Fine tömörítéssel 25 fotó a készíthető maximum. Ezzel szemben a zárszerkezet nálunk a 60. fényképnél is vígan, töretlen sebességgel kattogott.
A Nikon D90-nel különféle automata sorozatok is készíthetők. Közülük az automata expozíció sorozat számít alapnak, melynél 2, vagy 3 kép készíthető 1/3, 1/2, 2/3, 1, vagy 2 fényérték lépésközökkel. A sorozat a BKT gombbal és az elülső, valamint hátsó vezérlőtárcsákkal állítható be. Hasonló beállítási értékekkel készülhet a vaku sorozat is, amely szintén 2, illetve 3 kép hosszan tarthat. A vaku sorozat kombinálható az expozíció sorozattal.
Választhatunk automata fehéregyensúly sorozatot is. Itt a lépsköz 1,2, vagy 3 érték lehet. Minden egyes lépés 5 mired színhőmérséklet ugrást jelent. A képek száma 2-3 lehet. Mindezen a sorozat módokat az elődben is megtalálhattuk, az ADL sorozat azonban újdonság a D90-ben. Az ADL rövidítés az Active D-lighting módot, vagyis az aktív világosság kompenzációt takarja. Segítségével némileg szélesebb dinamika tartomány érhető el a sötét és világos képterületek szoftveres kiegyenlítésével. Az ADL sorozat módban 2 kép készíthető.
A D90 önkioldója 2, 5, 10 és 20 mp-es késleltetésre állítható. A Custom menüben többszörös időzített expozíció is megadható, 1-9 kép hosszan.
Videofelvétel
Ha mozgóképet szeretnénk felvenni, csak a Liveview mód alól tehetjük. Ebben az üzemmódban a képernyő jobb felső sarkán jelzi ki a fényképezőgép a videó várható hosszát. Egyszerre legfeljebb 5 perces klippek rögzíthetők, melyek fájlmérete nem haladhatja meg a 2 GB-ot. A videofelvétel az iránygomb közepén lévő OK gombbal indítható és állítható le.
Előzőleg a felvételi menüben állíthatjuk be a mozgókép felbontását. Három érték választható, melyek közül a legnagyobb (1280 x 720; 16:9) már HD minőség rögzítésére is alkalmassá teszi a készüléket. Ezen kívül 640 x 424, illetve 320 x 216 képpontos mozgóképek készíthetők. Bármely képméretnél 24 kocka/mp a felvétel sebessége. Az említett menüpontnál beállíthatjuk, hogy a „mozihoz” készüljön-e mono hangfelvétel. A videófájlokhoz Motion-JPEG tömörítést használ a gép és AVI formátumban kerülnek mentésre.
Értelemszerűen ebben a módban nem állítható a rekesz és a záridő sem, mindig nyitott rekesszel kell dolgoznunk, ugyanígy az érzékenység is mindig a szenzor alap beállítása (ISO200). Változtathatunk viszont a fehéregyensúlyon, vagy a képfeldolgozási beállításokon.
Videó közben sajnos nem használható az automata élességállítás, így családi videók készítésére talán kicsit nehézkesen használható. Inkább azoknak ajánlott, akik szeretnek kísérletezni, hiszen egy automata handycam-nél nagyobb szabadságot nyújt a kreativitás terén. Elég csak belegondolni, hogy a Nikon rendszerhez elérhető több tucat objektív micsoda lehetőségeket tartogat. Különleges hatású felvételeket készíthetünk például ultraszéles látószögű, vagy halszem objektívekkel, távoli objektumoknál pedig kiváló teleobjektívek használhatók. A kézzel szabályozható élességállítás és a kézi videokameráknál szűkebb mélységélesség a profi mozifelvevők adta élményt villantja fel a képminőség tekintetében. A különféle képfeldolgozási módokkal egyedi színeket kreálhatunk, vagy akár fekete-fehérben is elkészíthetjük a felvételt.
